A Barca ellen nem volt orvosság

Bizarr látvány: Szeged sétálóutcája, a Kárász utca közepén egy háromtagú ecuadori inka zenekar pánsípokkal és egyéb, egzotikus hangszerekkel az Andok muzsikáját cincogja néhány kósza forint reményében. A hallgatóság egyik hölgytagjától érdeklődöm, ugyan hol is van a Royal Szálló, mire az asszonyság a háta mögé mutat: "Ott, de Laciék még nem jöttek ki!"

Perics néni nem csak a fiától kapott puszit

Pedig nem emlékszem, hogy elárultam volna, miért keresem a város legpatinásabb szállodáját… Mindegy, megvan a Royal, de most jön a második meglepetés: az ecuadori bandavezér utánam rikkant, tökéletes magyarsággal: "Hajrá, Barca! Kérjél nekem egy jelvényt, jó?!"

Na, itt sem őrizheti meg sokáig az inkognitóját a jövevény, gondolom, amint a szemerkélő esőből belépünk a kívülről meglehetősen lelakott, belülről viszont hibátlan vendégfogadóba. A világ egyik legjobb kézilabdacsapata ott ül a hallban, Xesco Espar edző vezérletével folyik a kupaktanács, Nagy László a maga 209 centijével ültében is kimagaslik társai közül. De csak alig; Lars Krogh Jeppesen, a lobogó hajú dán, a két horvát, Igor Vori és a tar Davor Dominikovic, no meg a Montpellier-ből, tehát a spanyol határ mellől érkező francia, Jerome Fernández is eléri vagy meghaladja a két métert. A két szerb, az öt éve a világ legjobb kézilabdázójának megválasztott beállós, Dragan Skrbics, valamint a szlovén útlevéllel is rendelkező szerb kapus, Dejan Perics viszont – már a sportág viszonyai között – relatíve "mélynövésű", a hiányzó centiket nyilván klasszisukkal pótolják.

Addigra már hozzám csapódik a csapat olasz származású, de hároméves kora óta Barcelonában élő sajtófőnöke, és ontja az információkat. "Ne higgye, hogy mi vagyunk a leggazdagabb spanyol kézilabda-együttes, alig több mint négymillió euróból (1.1 milliárd forint – a szerk.) gazdálkodunk, a Ciudad Realnak majdnem a duplája, hétmillió euró az idei költségvetése, és a Portland San Antonio, valamint az Ademar León is ugyanannyit költhet, mint mi. Csak amíg a Ciudad Real összevásárolja a világsztárokat, és egy részüket a kispadra ülteti – vagyis azért veszi meg őket, nehogy a konkurenciához kerüljenek –, mi tervszerűen erősítünk, és saját utánpótlásunkból, a canterából is minden évben felhozunk egy-két játékost. Öt korosztályos csapatot működtetünk, a juniorok a spanyol felnőttbajnokság harmadik vonalában vitézkednek" – sorolja egy szuszra Andrea Balducci, amikor egy középkorú házaspár toppan be a terembe, és a férfi és a nő is Perics nyakába borul.

A Szegedtől alig 80 kilométerre fekvő Óbecséről ugrott át Perics papa és mama, meglátogatni kisfiukat, egy pillanat alatt ott az egész csapat, többen megpuszilják Perics nénit, látszik, igazi nagy família a Barca.

Egyszer még játszanak együtt a nagy fivérek

Aztán folytatódik a családi összejövetel, Nagy László öccse is betoppan. Levente a szlovák bajnokságban szereplő Érsekújvár sokszoros magyar serdülő-, ifjúsági és juniorválogatott kapusa. A bátyhoz képest szinte törpe a maga 197 centijével, másfél év van a két testvér között, Laci márciusban lesz 25, Levente decemberben 23 éves.

"Elárulok egy titkot, Leventének és nekem is az az álmunk, hogy egyszer újra egy csapatban játszhassunk, s az sem tragédia, ha az a csapat a Barcelona lenne. Évek óta nem láttam védeni az öcsköst, fogalmam sincs, milyen formában van, de azt tudom, hogy Érsekújváron ő az egyetlen kapus, hatvan perceket áll a háló előtt, s ennél jobb iskola nem létezik" – magyarázza a világ talán legjobb balátlövője, Nagy László, mire a "kicsi" szemérmesen elmosolyodik, s hozzáteszi: "1989-ben néhány meccsen már szerepeltünk együtt a Szegedben, akkor még csak tizenhét éves voltam, aztán Laci elszerződött Barcelonába…"

Azért a csapat másik hangadója, még ha csak 25 éves is, Iker Romero. A félig baszk, vitoriai születésű srác szivárványszínű kakastaréja – amelyben a nyár elején, amikor a női válogatott Dániában légióskodó kapusánál, Pálinger Katalinnál járt látogatóban, megismertem – már a múlté. Roppant decens a frizurája, viszont egyre több magyar szót kever a beszédébe, a "Sziasztok!" és a "Köszi" úgy röpködnek, mintha az irányító itt született volna, a Tisza partján. Nemcsak Nagy Lászlót, őt is megrohanják a Kárász utcában az autogramvadászok, aztán a folyó túlsó oldalán, a sportcsarnokban is – de már csak a mérkőzés után, amelyen a legjobbnak bizonyult.

A pánsíposnak is jutott egy Barca-jelvény

Az első félidő egyértelműen az övé, nyolc gólt dob 28 perc leforgása alatt, többnyire talpról, elemi erővel. A másodikra csak egyet hagy, viszont az utolsó előtti percben megcsinálja a meccs figuráját. A jobbátlövő helyén felugrik, és a levegőben úgy tesz, mintha kipasszolna a szélsőnek. A vele szemben álló védő feje erre 360 fokot pördül a nyakán, mint Linda Blairé az "Ördögűző" című filmben, a labda azonban valahogyan odaragadt Iker Romero kezéhez, aki – még mindig a levegőben! – kapura lő a hirtelen megnyíló résen át. Szente Gábor csak a tekintetével tudja követni a lövést, a labda a kapufa belső élére vágódik, ha onnan a hálóba, akkor világszenzáció. Nem megy be, de így is másodpercekig levegő után kapkod a publikum.

Azért a Szeged is büszke lehet a második félidőre, ha 22–24-nél David Barrufet nem védi ki Milorad Krivokapics büntetőjét, akár a katalánok veretlensége is elúszhatott volna.
Mindenesetre a rémület egy pillanatra kiült Romeróék arcára. De csak egy pillanatra. Barrufet védett, Skrbics belőtte az indítást, 23–24 helyett 22–25.
Hasta la vista, baby.
Ja, és az inka pánsípos is megkapta a Barca-jelvényét…

A menetrend
D-csoport
Szeged–Zaporizzsja 36–28
Ljubuski–Barcelona 27–35
Barcelona–Szeged 27–20
Zaporizzsja–Ljubuski 32–20
Ljubuski–Szeged 23–22
Zaporizzsja–Barcelona 22–31
Szeged–Barcelona 26–28
Ljubuski–Zaporizzsja 29–29
Zaporizzsja–Szeged 11. 05.
Barcelona–Ljubuski 11. 05.
Szeged–Ljubuski 11. 12.
Barcelona–Zaporizzsja 11. 12.

AZ ÁLLÁS ---- Kovács Péter: "Csak futottunk az eredmény után"

– Mindenki csalódott a vereség miatt, én is – mondta Kovács Péter, a Szeged edzője. – Az első félidőben a balszerencsés támadásainkból kipattanó labdával leindított bennünket a Barca, utána csak futottunk az eredmény után.

– Miért kezdtek álmosan?
– Gyámoltalanul támadtunk, bizonytalankodtunk a védekezésben, a katalánok pedig könyörtelenül kihasználták a hibáinkat.

– A folytatásban felzárkóztak, de az egyenlítés elmaradt.
– Rengeteg ziccert hagytunk ki, szinte szétforgácsoltuk a kapufát. Fontos mozzanat volt, hogy huszonnégy huszonkettes Barca-vezetésnél hétméterest hibáztunk, és ennél közelebb már nem kerültünk ellenfelünkhöz.

– Mivel lehetett elégedett?
– Sok helyzetet dolgoztunk ki, ügyes, látványos akciókból lőttük a góljainkat, a második félidőben pedig már a védekezésünk is jelezte, hogy küzdőképes, jó a csapatunk. Kár, hogy a válogatott programja miatt nem folytathatjuk ezzel a lendülettel a közös munkát. Erre ugyanis égető szükségünk lenne a Zaporizzsja elleni találkozó előtt.

Xesco Espar: "Ha Romero megtanulna védekezni…"

– Az első félidőben remekül játszottunk, Iker Romero a hátán vitte a csapatot, majd a második játékrészben David Barrufet védései tartották bennünk a lelket – mondta Xesco Espar, a Barcelonát második éve irányító szakvezető. – A szünet után feljavult a Szeged, minden tudásunkra szükség volt, hogy megőrizhessük százszázalékos mérlegünket.

– Romero a szegedi játéka alapján alighanem a világ legjobb férfi kézilabdázója…
– Szerintem, ha Davor Dominikovicot és Ikert összegyúrnák, az lenne a világ legjobb kézilabdázója. Romero ugyanis nem védekezik, s egy játékos akkor komplett, ha védekezni is tud.

– Kiket emelne ki a Barcelonából?
– A csapatot. Az első félidőben remekül védekeztünk, a védőfalunk blokkolta a magyar lövéseket, s ez nagyban megkönnyítette Barrufet dolgát. Persze el kell ismernem, Nenad Perunicsics és Lendvay Péter időnkénti hiányzása sokat segített nekünk. Most már nyugodtan hátradőlhetünk a BL-ben, készülhetünk a szerdai, Portland elleni spanyol bajnoki rangadóra. ---- Néhány szegedi kitűnőség a kisebb-nagyobb sérülése ellenére is vállalta a játékot, míg a Barcelona valamennyi sztárja makkegészségesen érkezett meg a csoportrangadóra. A hazaiaknál kulcskérdés volt, hogy vajon Nenad Puljezevicset a karsérülése menynyire fogja zavarni a védésben, illetve Nenad Perunicsics miként tud kézilabdázni éppen csak meggyógyult vádlival, továbbá sérült felkarral, ráadásul szinte edzés nélkül, hiszen négy napig pihennie kellett. Hasonló cipőben járt a derékbántalmakkal bajlódó Lendvay Péter is.

Puljezevics bravúrjai nem ellensúlyozták az elrontott szegedi támadásokat, amelyekből a gyorsan induló vendégek főleg Nagy László, Iker Romero és Fernando Hernández révén lőttek gólokat. Irgalmatlanul nehéz feladat volt átlőni a Barca két méter fölötti védőfalát, amelyből ha kellett, ki-kilépett Igor Vori, Lars Jeppesen vagy Davor Dominikovic. A Nagy László, Ilyés Ferenc párharcot is rendre a katalánok magyarja nyerte meg, aki mellett azért olykor Danijel Andjelkovicsnak sikerült betörnie.

Perunicsics, akinek a vádlija a bemelegítéskor újra megrándult, valamint a főleg védekezésben igyekvő Lendvay a sérülése miatt mégsem vállalhatott annyit a csatából, amennyit szeretett volna. A kis pihenőt kapó Nagy helyére Salvador Puig állt be, aki elpuskázott néhány helyzetet, ám a szünetig káprázatos formában játszó Romero továbbra is ellenállhatatlan volt. A világbajnok irányító (Nagy László legjobb barátja) igazi karmesterként szervezte a Barca támadásait, amelyek zömét ő maga fejezte be, mégpedig védhetetlen lövésekkel. A Szeged szenvedve futott az eredmény után, de támadásai továbbra is körülményesek voltak, a védekezését pedig még az egyre jobb formába lendülő, elnyűhetetlen Mezei Richárd, valamint a minden dicséretet megérdemlően küzdő Ratko Djurkovics sem tudta összefogni. A bravúros kapusteljesítmény is hiányzott a Pick játékából. Igaz, Szente Gábor a második félidőben remekelt, de előtte is gyakran szétnyílt a védőfal.

A hazaiak akkor kezdték el a felzárkózást, amikor Szente több ziccert hárított, valamint a Barca támadószabálytalanság miatt többször elvesztette a labdát. Sántikálva is igyekezett segíteni csapata védekezését Perunicsics, aki Ilyéssel együtt jól semlegesítette Nagy Lászlót. Ekkor már bátrabban vállalkozott Vladan Matics és Milorad Krivokapics is.

A Barcelona támadási bakijaiból gyorsindításokat vezethetett a Szeged, de David Barrufet kapus igazolta kivételes klasszisát. Társai azonban mintha elfáradtak volna a saját maguk diktálta tempótól, miközben a Pick a hajrára is tartalékolt, és minden tudását összeszedve igyekezett egyenlíteni. A kimaradó ziccerek azonban megbosszulták magukat, és a fordulat elmaradt. A BL-győztes végig vezetve nyert, és bejutott a nyolcaddöntőbe. Ugyanezért a sikerért a Szegednek nyernie kell idegenben a Zaporizzsja és itthon a Ljubuski ellen.


A nagyításhoz kattintson a képre! ---- Ilyés Ferenc: – Visszafogottan kezdtünk, de a második félidőben felébredtünk, ám túl sok helyzetünk maradt ki.
Szente Gábor: – A Barcelona jobb volt, mint legutóbb a saját otthonában. A bírók nem nekünk kedveztek. Több mint egy félidőt védtem, és mindössze tizennégy gólt kaptam. Ez nem rossz teljesítmény.
Mezei Richárd: – Kishitűen kézilabdáztunk az első félidőben. Ha végig úgy játszunk, mint a másodikban, akkor nyerünk.
David Barrufet: – Igyekeztem kitalálni, hová lövik a labdát a szegediek, s ez gyakran sikerült is. Hiába, a rutin…
Iker Romero: – Nem is tudom, hány gólt dobtam, nem szoktam számolni. A második félidőben megfogtak bennünket a bírók, azért lett ilyen szoros a meccs.
Dragan Skrbics: – Amikor belőttem a huszonötödik gólunkat, éreztem, hogy megvan a meccs. Barrufet előzőleg kivédte a hetest, ez volt a kulcsmomentum. ---- "Nagyszerű, közönségszórakoztató mérkőzés volt. Mindkét csapat játékán érződött, hogy a játékosok okultak a két héttel ezelőtti, barcelonai találkozójukból. Remekül kiismerték egymás taktikáját, és a Barcelona azzal szerzett előnyt, hogy nem engedte helyzetbe kerülni a szerencsével is hadilábon álló szegedi átlövőket. Barrufet parádézott, Romero pedig főleg a szünetig csillogott. Emellett nagyon eredményesek voltak a Barca lerohanásai, amelyeknek a megállítása az egyik legfőbb feladata lett volna a hazaiaknak. Amíg a szegediek Skrbics semlegesítésével voltak elfoglalva, a Barca szélsői és átlövői levegőhöz jutottak. A második félidőt három góllal megnyerte a Szeged, mert javult a kapusteljesítménye, hatékonyabb lett a nyitott védekezése, amely mintha meglepte volna Romerót és társait. Szinte önkívületben harcolt a Pick, ám Barrufet és Fortuna nem akarta, hogy pontot szerezzen." (szakértő Skaliczki László a férfiválogatott szövetségi kapitánya)