Fernando Alonso rajtcél-győzelmet aratott az idényzáró Kínai Nagydíjon, amelyen így őt követően csapatát, a Renault-t is a szezon bajnokává avatták. A francia istálló a fennállása során először nyerte meg a konstruktőrök pontversenyét, kilenc ponttal megelőzve a McLarent.
Íme, a gyôztes csapat, amely az elmúlt években távozó, meghatározó szakemberek nélkül is képes volt a Formula–1 csúcsára jutni (Fotó: Dppi)
Íme, a gyôztes csapat, amely az elmúlt években távozó, meghatározó szakemberek nélkül is képes volt a Formula–1 csúcsára jutni (Fotó: Dppi)
Fernando Alonsónak nem volt ellenfele Sanghajban, ahol a pole pozícióból indulva, folyamatosan vezetve szerezte meg idei hetedik győzelmét. Bár azt sohasem tudjuk meg, legyőzte volna-e az egy boxkiállást tervező, a 26. születésnapját hétfőn ünneplő Kimi Räikkönent, aki végül kétszer tankolt, de a verseny elején mutatott teljesítménye roppant meggyőző volt. Társa, Giancarlo Fisichella közben nem túl látványosan feltartotta a két McLaren-Mercedest, ám amikor a verseny vége felé az olasz versenyző Räikkönen mögé került, a finn akkor sem tudta befogni a világbajnokot.
Juan Pablo Montoya pedig előbb ráfutott az egyik meglazuló, és ettől veszélyesen az égnek álló kerékvető kőre, amiért kerékcserére a boxba kellett hajtania, majd a mezőny végéről motorhiba miatt feladta a versenyt. A Renault Alonso sikerével és Fisichella nagyszerű hátvédmunkájával legyőzte a McLarent, így fennállása során először világbajnok lett. (Az idei az első szezon 1980 óta, hogy egyéniben és csapatban is teljesen új bajnokot avattak. Huszonöt éve Alan Jones és a Williams tarolt.)
Az élmezőnyben még annyi történt, hogy Fisichellát megbüntették, amiért a második tankolása előtt feltartotta a boxba menet Räikkönent. A Fizikus boxutcán áthajtásos büntetést kapott, ezért Ralf Schumacher mögé került, és nem állhatott fel a dobogóra, ahol Alonso és Flavio Briatore csapatfőnök ünnepelt. A futamon egyébként számos incidens történt, sőt az izgalmak már a rajt előtt elkezdődtek: a rajtrácsra vezető körében Christijan Albers nekiment Michael Schumachernek, így mindkét pilóta a boxból rajtolt el. Miután a már említett kerékvető kő miatt a pályára hajtott a biztonsági autó, alacsony tempóban autózva is meg tudott perdülni a hétszeres világbajnok, aki a kavicságyban fejezte be roppant gyenge szezonját.
A másik Ferrarival Rubens Barrichello még elvergődött a célig, de miután a verseny kétharmadára teljesen elkoptak a gumijai, sorban lehagyták az ellenfelei, még az Év újonca címet elnyerő Tiago Monteiro is. A jövőre már Midland néven induló Jordannek nem sikerült túl jól az utolsó versenye, a másik sárga géppel ugyanis óriásit bukott Narain Karthikeyan, aki a hátsó egyenesre fordító kanyar után a fűre hajtott, majd a gumifalba csapódott. Leamortizált autójából sérülés nélkül szállt ki, de miatta is jött a safety car.
A verseny nagy nyertesei, a Renault pilótái mellett, Ralf Schumi, Christian Klien és Felipe Massa voltak, a Jordan-balesetet követő biztonsági időszakban ők nem tankoltak, csak később, de a Barrichello mögé ragadókkal szemben elég előnyt szereztek ahhoz, hogy a késői tankolásuk után eléjük jöjjenek viszsza. A Ferrarihoz készülő Massa a hatodik helyéért emlékbe meg is kapta az egyik régi Sauberjét a csapatát a BMW-nek eladó Peter Saubertől.
2. KÍNAI NAGYDÍJ, a vb 19., utolsó futama (56 kör, 307,573 km), a végeredmény:
1.
F. Alonso
spanyol
Renault
1:39:53,618 óra
2.
K. Räikkönen
finn
McLaren-Mercedes
+ 4,015 mp
3.
R. Schumacher
német
Toyota
+ 25,376
4.
G. Fisichella
olasz
Renault
+ 26,114
5.
C. Klien
osztrák
Red Bull-Cosworth
+ 31,839
6.
F. Massa
brazil
Sauber-Petronas
+ 36,400
7.
M. Webber
ausztrál
Williams-BMW
+ 36,842
8.
J. Button
brit
BAR-Honda
+ 41,249
9.
D. Coulthard
brit
Red Bull-Coswort
+ 44,247
10.
J. Villeneuve
kanadai
Sauber-Petronas
+ 59,977
11.
T. Monteiro
portugál
Jordan-Toyota
+ 1:24, 648
12.
R. Barrichello
brazil
Ferrari
+ 1:32, 812
13.
A. Pizzonia
brazil
Williams-BMW
+ 1 kör
14.
R. Doornbos
holland
Minardi-Cosworth
+ 1 kör
15.
J. Trulli
olasz
Toyota
+ 1 kör
16.
C. Albers
holland
Minardi-Cosworth
+ 5 kör*
*=nem ért célba Feladta: Szato (japán, BAR-Honda, M, váltóhiba) 34, Karthikeyan (indiai, Jordan-Toyota, B, kicsúszás) 28, Montoya (kolumbiai, McLaren-Mercedes, M, motorhiba) 24, M. Schumacher (német, Ferrari, B, kicsúszás) 22 megtett kör után Leggyorsabb kör: Räikkönen (56. kör) 1:33.242 (átlag: 210.458 km/óra)
A VILÁGBAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
Pilóták 1. Alonso 133 2. Räikkönen 112 3. M. Schumacher 62 4. Montoya 60, 5. Fisichella 58, 6. R. Schumacher 45, 7. Trulli 43, 8. Barrichello 38, 9. Button 37, 10. Webber 36, 11. Heidfeld (német, Williams-BMW, M) 28, 12. Coulthard 24, 13. Massa 11, 14. Villeneuve 9, 15. Klien 9, 16. Monteiro 7, 17. Wurz (osztrák, McLaren-Mercedes, M) 6, 18. Karthikeyan 5, 19. Albers 4, 20. De la Rosa (spanyol, McLaren-Mercedes, M) 4, 21. Friesacher (osztrák, Minardi-Cosworth, B) 3, 22. Pizzonia 2, 23. Szato 1, 24. Liuzzi (olasz, Red Bull-Cosworth, M) 1
Konstruktőrök 1. Renault 191 2. McLaren 182 3. Ferrari 100 4. Toyota 88 5. Williams 66 6. BAR 38 7. Red Bull 34 8. Sauber 20 9. Jordan 12 10. Minardi 7
Pontegyenlőség esetén a jobb helyezések döntöttek. ---- Vége a hatos szériának Fernando Alonso diadala nyomán megszakadt az év leghosszabb csapatgyőzelmi sorozata: az ezt megelőző hat versenyt a McLaren nyerte meg. Ehhez fogható mclarenes győzelmi széria legutóbb az 1988-as idényben volt az F1-ben, amikor – a brazíliai évadnyitó és a Belga Nagydíj között – Ayrton Senna (7) és Alain Prost (4) révén egyhuzamban 11 futamot nyertek meg a wokingiak.
Másfajta tízesek Furcsa, felemás éven van túl a 100. viadalán részt vevő Jenson Button: az első kilenc versenyen egyetlen pontot sem szerzett, ugyanakkor az utolsó tíz futamon mindig az első nyolc között ért célba (utóbbi új egyéni csúcs). Räikkönen hét, Alonso hat, Ralf Schumacher öt, Fisichella három egyhuzambeli "pontos" célba érkezéssel zárta a vb-t. Michael Schumacher sorozata tízes a tekintetben, hogy ennyi viadal óta nem nyert – ennél többször csak az 1991-es Belga és az 1992-es Magyar GP (17), illetve az 1992-es és az 1993-as Olasz GP (17) között volt megszakítás nélkül nyeretlen.
Megbízható zöldfülű Tiago Monteiro, a Jordan újonca lett az év legmegbízhatóbb pilótája. A portugál csak Brazíliában nem ért célba, összesen pedig 1125 kört teljesített, amivel mindenkit megelőzött a vonatkozó lajstromban (a második Barrichello 1122-szer fordult körbe).
Harmadik: Alonso Minden idők harmadik legnagyobb ponttermésével lett világbajnok Alonso (133), akinél csak M. Schumacher szerzett több pontot az adott évadban (2002-ben 144-et, tavaly 148-at). Amíg a német 17, illetve 18 futamon kísérletezhetett, addig a spanyol már 19-en. ---- Amikor 1976-ban két francia csapat, a Renault-Gordini és az Alpine Gérard Larousse vezérletével egyesült, megalakult a Renault gyári csapata. Rövid tervezgetés után az F1-es projekt is kialakult, 1977 januárjában pedig már aszfaltra gurult a legelső négykerekű, az RS01-es. Ebben és a következő évben néhány versenyen elindultak, ám energiájuk nagy részét a tesztelésekre fordították. Michel Tetu tervezőmérnök 1979-re új gépet épített, és a korát meghaladó turbomotorokkal jöttek is a sikerek. A nyolcvanas évek elején Alain Prost vezérletével a csapat elsősorban az időmérő edzéseken remekelt, de a versenyeken gyakran visszaestek az autók, és a világbajnoki cím nem jött össze. Prost távozása után szétesett a csapat, egy évvel a pilóta után Tetu és Larousse is távozott. 1986 végén a gyári team bezárta kapuit, de motorszállítóként kiváló évek következtek. 2000-ben a gyár megvásárolta a Benettont, és 2002-ben Flavio Briatore irányítása alatt ismét ott volt a Renault a mezőnyben. Mike Gascoyne technikai igazgató irányításával viszonylag alacsony költségvetésből kiváló autók készültek, a brit szakember segítségével sikerült megalapozni azt a csapatot, amely az idén mindent vitt az F1-ben.
HÍRES PILÓTÁK
Jean-Pierre Jabouille A párizsi pilóta 1975-ben 33 évesen mutatkozott be a Formula–1-ben, pályafutása során a debütáló versenyét (Francia GP Tyrrell-Forddal) leszámítva kizárólag francia csapatokban versenyzett. 1977-ben és 1978-ban ő kormányozta az első Renault F1-eseket, és természetesen a csapat első diadala is a nevéhez fűződött az 1979-es Francia GP-n. 1980-ban Kanadában súlyos lábtörést szenvedett, és bár 1981-ben a Ligiernél 39 évesen visszatért, versenyképtelensége miatt rövidesen végleg abbahagyta.
René Arnoux Négy idényen át, 1979-től 1982-ig versenyzett a Renault-nál, ahol Jean-Pierre Jabouille-nak és Alain Prostnak is a csapattársa lehetett. Komoly részt vállalt a gyár istállójának felemelkedéséből, de az 1982-es Francia GP-n történtek megpecsételték a sorsát: a vb-címre esélyes Prostot megelőzve nyert, ami miatt megromlott a két pilóta viszonya, és Arnoux-t az idény végén kitették a csapatból.
Alain Prost Nagy francia tehetségként már az alacsonyabb kategóriákban is dominált, és ezzel felhívta magára a gyár sportvezetőinek figyelmét. A nyolcvanas évek elején három évet versenyzett a Renault-nál (1981–1983), tanulóidénye után 1982-t két győzelemmel kezdte, és a vb komoly esélyeseként tartották számon. Arnoux azonban nem segített neki, így nem nyert több versenyt, és csak a negyedik lett a vb-n. A következő szezonban már négyszer győzött, és úgy tűnt, az övé lesz a trón, ám végül két ponttal elmaradt Nelson Piquet-től, és miután ezért csapatát hibáztatta, kirúgták.
Fernando Alonso Flavio Briatore nagy felfedezettje egyéves F1-es versenyzés után 2002-ben tesztpilóta volt a Renault-nál, majd 2003-ban folytatta ígéretes pályafutását. Az idei az ő szezonja volt, az évad elején megszerzett előnyét már nem tudta ledolgozni Kimi Räikkönen.
Az egyéni és konstruktőr-világbajnokok
év
pilóta (autó)
csapat
1950
Giuseppe Farina (olasz, Alfa Romeo)
1951
Juan Manuel Fangio (argentin, Alfa Romeo)
1952
Alberto Ascari (olasz, Ferrari)
1953
Ascari (Ferrari)
1954
Fangio (Mercedes/Maserati)
1955
Fangio (Mercedes)
1956
Fangio (Lancia/Ferrari)
1957
Fangio (Maserati)
1958
Mike Hawthorn (brit, Ferrari)
Vanwall
1959
Jack Brabham (ausztrál, Cooper-Climax)
Cooper
1960
Brabham (Cooper-Climax)
Cooper
1961
Phil Hill (amerikai, Ferrari)
Ferrari
1962
Graham Hill (brit, BRM)
BRM
1963
Jim Clark (brit, Lotus-Climax)
Lotus
1964
John Surtees (brit, Ferrari)
Ferrari
1965
Clark (Lotus-Climax)
Lotus
1966
Brabham (Brabham-Repco)
Brabham
1967
Denny Hulme (új-zélandi, Brabham-Repco)
Brabham
1968
G. Hill (Lotus-Ford)
Lotus
1969
Jackie Stewart (brit, Matra-Ford)
Matra
1970
Jochen Rindt (osztrák, Lotus-Ford)
Lotus
1971
Stewart (brit, Tyrrell-Ford)
Tyrrell
1972
Emerson Fittipaldi (brazil, Lotus-Ford)
Lotus
1973
Stewart (Tyrrell-Ford)
Lotus
1974
Fittipaldi (McLaren-Ford)
McLaren
1975
Niki Lauda (osztrák, Ferrari)
Ferrari
1976
James Hunt (brit, McLaren-Ford)
Ferrari
1977
Lauda (Ferrari)
Ferrari
1978
Mario Andretti (amerikai, Lotus-Ford)
Lotus
1979
Jody Scheckter (dél-afrikai, Ferrari)
Ferrari
1980
Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford)
Williams
1981
Nelson Piquet (brazil, Brabham-Ford)
Williams
1982
Keke Rosberg (finn, Williams-Ford)
Ferrari
1983
Piquet (Brabham-BMW Turbo)
Ferrari
1984
Lauda (McLaren-TAG Turbo)
McLaren
1985
Alain Prost (francia, McLaren-TAG Turbo)
McLaren
1986
Prost (McLaren-TAG Turbo)
Williams
1987
Piquet (Williams-Honda Turbo)
Williams
1988
Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda Turbo)
McLaren
1989
Prost (McLaren-Honda)
McLaren
1990
Senna (McLaren-Honda)
McLaren
1991
Senna (McLaren-Honda)
McLaren
1992
Nigel Mansell (brit, Williams-Renault)
Williams
1993
Prost (Williams-Renault)
Williams
1994
Michael Schumacher (német, Benetton-Ford)
Williams
1995
Schumacher (Benetton-Renault)
Benetton
1996
Damon Hill (brit, Williams-Renault)
Williams
1997
Jacques Villeneuve (kanadai, Williams-Renault)
Williams
1998
Mika Häkkinen (finn, McLaren-Mercedes)
McLaren
1999
Häkkinen (McLaren-Mercedes)
Ferrari
2000
Schumacher (Ferrari)
Ferrari
2001
Schumacher (Ferrari)
Ferrari
2002
Schumacher (Ferrari)
Ferrari
2003
Schumacher (Ferrari)
Ferrari
2004
Schumacher (Ferrari)
Ferrari
2005
Fernando Alonso (spanyol, Renault)
Renault
---- Amikor Mike Gascoyne technikai igazgató 2003-ban elhagyta a Renault-t, sokan azt gondolták, hogy az istálló leszálló ágba kerül. Ám az általa kiválóan felépített rendszer nélküle is fantasztikusan működik, és ha nem változtatnak, a jövő évben induló V8-as rendszerben is megállja majd a helyét. Ám nyilvánvaló, hogy a gyári csapatok többsége több pénzből gazdálkodik, mint a Renault, és ez hosszú távon visszaüthet. Alonsót állítólag a Toyota csábítja, de a Renault-nak nem kell kétségbeesnie, hiszen az övé az egyik legígéretesebb tehetség, a finn Heikki Kovalainen.