Közel a harmadik csillag

Érdekes ugyanakkor elmondani, hogy az 1905-ös első scudettót nem számítva, ez a huszonnyolcadik az első bajnoki cím, amelyhez nem fűződik egyetlen Agnelli neve sem: a klub hierarchiájában ezúttal nem szerepelt senki a családból, még akkor sem, ha az Agnellik figyelő szemüket ugyanúgy rajta tartották a "zebrákon", mint az ezt megelőző évtizedekben. Sőt, sokak szerint ez a siker is még jelentős részben az Agnelliké, pontosabban a tavaly májusban elhunyt Umbertóé, akinek az egyik utolsó rendelkezése állítólag így szólt: "Igazoljátok le Capellót!"

Nem tudjuk, hogy igaz-e a pletyka, ám tény, hogy a Juventust irányító triász, azaz Bettega alenök (ő az, aki kiszemel), Moggi sportigazgató (ő vásárol) és Giraudo ügyvezető (ő fizet) tavaly nyáron valóban szerződtette Fabio Capellót, napjaink egyik legjobb olasz edzőjét, a Juve egykori válogatott középpályását, aki nyert már bajnokságot a Milannal, a Real Madriddal és a Romával is, és megfelelőnek tűnt arra, hogy a válogatotthoz távozó Marcello Lippi örökébe lépjen.

A hírek szerint Capello szabadabb kezet kapott a játékosvásárláshoz, mint korábban bármelyik tréner, ám nem élt vissza a helyzettel: minden csapatrészbe csak egy-két új embert vásároltatott meg a triásszal, és az általa a csapatba beépített új fiúk fényesen igazolták, hogy méltóak a zebracsíkos mezre.

A védelemben Buffon kapus, valamint Zambrotta balhátvéd a helyén maradt, Thuram behúzódhatott végre középre, ráadásul megkapta maga mellé (az Interből) azt a Fabio Cannavarót, akivel anno a Parmában éveken át együtt játszott - remekül. A jobbhátvéd a Romából Capellóval együtt távozó Zebina lett, akiről néhány éve még egy hibázási módszert is elneveztek (a zebinatát), ám aki Torinóban rút kiskacsából csodaszép "jobbhátvéd-hattyúvá" vált - ha megengedik ezt a hasonlatot. Az így átalakított védelem pillanatok alatt a csapat legerősebb részévé vált, nem véletlen, hogy a Juve a 37 bajnoki forduló alatt a legkevesebb gólt kapta a mezőnyben, mindössze 25-öt. A hátvédsor a BL-ben is kiválóan működött: a Juve az első öt csoportmeccsét 1-0-ra megnyerte, és csak a hatodikon kapott egy gólt - meg a selejtezők során a Djurgardentől hármat, de az az összerázódás időszaka volt.

A középpályán a szintén a Romától megvett Emerson vitte a prímet, míg a csatársorban az utolsó pillanatban vásárolt Ibrahimovic villámgyorsan felzárkózott Del Piero és Trezeguet mellé, vagy inkább elé, ha a gólok számát nézzük.

A bombaerős Juventusnak az egész idény során csak a bombaerős - és papíron erősebb kerettel rendelkező - Milannal kellett versenyt futnia, és a párharc tulajdonképpen azon dőlt el, hogy a Juve kiesett a BL negyeddöntőjében, míg a Milan továbbment, és elfáradt. Az addig fej fej mellett haladó csapatok milánói csatáját a Juve egy Del Piero-varázslatnak (ollózásos beadás Trezeguet fejére) köszönhetően megnyerte, és innen már nem volt megállás. (Érdekes, hogy Capello szerint nem ez volt a bajnokság kulcspillanata, hanem a Lazio elleni római meccs a 33. fordulóban, amikor a Juve tartalékosan és nagyon szenvedve, Nedved hajrábeli találatával szerezte meg a három pontot.)

A Juve végig vezetve, legroszszabb esetben a Milannal holtversenyben állva küzdötte végig a bajnoki idényt, így aztán nehéz lenne azt mondani, hogy nem érdemelte meg a sikert, amelynek egyetlen furcsa oldala van: a torinói közönség érdektelensége miatt az Öreg Hölgy szinte végig fél ház előtt játszotta a hazai meccseit.

---- A 12. ember - Antonio Cassano (olasz, Roma)

Már úgy tűnt, Bruno Contival a kispadon képtelen nyerni a Roma, egyre növekedtek a kiesési gondjai, amikor színre lépett a Bariban nevelkedő, aztán a fővárosban kiteljesedő Antonio Cassano, és az Atalanta elleni góljával nem csupán mesterét segítette hozzá az első sikerhez, hanem csapatát is a biztos bentmaradáshoz. A még mindig csak 22 éves, nehezen kezelhető futballista sorozatban a második idegenbeli bajnokiján volt eredményes, ettől függetlenül biztos, hogy nem élete legjobb idényét zárja a hét végén… Mindössze nyolc gólig jutott (30 mérkőzésen), és mindössze kétszer fordult elő, hogy egymást követő legalább két mecscsen a kapuba tudott találni. A nyolc gól különösen a tavalyi 14 fényében tűnik kevésnek, miként a mutatott játék is gyengébb, mint esztendeje volt. De legalább saját magának köszönhetően az ősztől próbálhat javítani.

Gólvadászok

Anglia (38 forduló után): Thierry Henry (Arsenal) 25 gól; Ausztria (34): Christian Mayrleb (Pasching) 21; Belgium (34): Nenad Jesztrovics (Anderlecht) 19; Csehország (28): Tomás Jun (Sparta) 14; Franciaország (37): Alexander Frei (Rennes) 20; Görögország (29): Luciano (Xanthi) 16; Hollandia (34): Dirk Kuyt (Feyenoord) 29; Horvátország (30): Tomislav Erceg (NK Rijeka) 16; Németország (34): Marek Mintál (Nürnberg) 24; Olaszország (37): Cristiano Lucarelli (Livorno) 23; Portugália (34): Liedson (Sporting) 25; Skócia (38): John Hartson (Celtic) 25; Spanyolország (37): Samuel Eto’o (Barcelona) 24; Törökország (33): Fatih Tekke (Trabzonspor) 30

A hétvége felfedezettje - Scott Mcdonald (Ausztrál, Motherwell)

Eddig nemigen hallhattunk a melbourne-i Scott McDonaldról, a Motherwell 21 éves csatáráról, de vasárnap nagyrészt róla szóltak a híradások. A Rangers ugyanis az ausztrál támadó Celtic ellen szerzett góljainak köszönhette, hogy megnyerte a bajnoki címet. A hetes mezben játszó McDonald a 89. percben fosztotta meg a trófeát érő győzelemtől a Celticet, amelynek egyébként a rajongója (a két perccel később esett, második találata már nem osztott, nem szorzott a sorozat végeredményét illetően). "Óriási ez a győzelem, de nagyon sajnálom a Celticet, szimpatikus csapat" - fogalmazott a Motherwell házi gólkirálya, aki 15 találatával a skót élvonal góllövőlistájának hatodik helyén végzett. ---- A milánói La Gazzetta dello Sport, Olaszország (és a világ) legismertebb sportnapilapja szombati számában egyenként leosztályozta a Juventus játékosait és edzőjét, aszerint, hogy ki mennyire vette ki a részét a bajnoki cím megszerzéséből. Az alábbiakban felsoroljuk az osztályzatokat, amelyek 1-10-ig terjedő skálán mozognak, és zárójelben felsoroljuk az indoklások sokat eláruló címét is.

10: Capello (kemény, de következetes, igazi vezér);

8: Camoranesi (a legegyenletesebb), Cannavaro (a nagy főszereplő), Emerson (igazolta a hírnevét), Ibrahimovic (a támadósor királya);

7.5: Buffon (az 1-0-k őrzője), Thuram (az agyonnyert fogadás);

7: Del Piero (feltámadás a hajrában), Nedved (balszerencse és döntő gólok), Pessotto (a jollyban sohasem csalódsz), Trezeguet (keveset, de jól), Zalayeta (sokkal több mint egyszerű csere);

6.5: Zambrotta (a vonatkozási pont), Zebina (egyéniség és előrenyomulás);
6: Appiah (hol igen, hol nem), Birindelli (hasznos és csendes), Blasi (hamar kifogyott a benzin), Olivera (zsenialitás és megbízhatatlanság), Tacchinardi (a profi)

Nem kapott osztályzatot Ferrara, Kapo, Masiello és Montero.