Hogy mi az a bambara? Nem, kérem, nem valami egzotikus étel, nem is helyi káromkodás, hanem szenegáli nemzeti tánc, amelyet kongadobok és speciális, fuvolához hasonlító hangszerek hangjára táncolnak ébenfekete nők. Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a fajta mozgás erotikus lenne, inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor valakinek a talpát égeti a parázs, és arra törekszik, hogy minél kevesebbet legyen a talajon. A háttérben kék ruhás férfiak zenélnek és énekelnek, jobban mondva kántálnak, miközben a nők (nem lehetnek idősebbek 18 évesnél, de már három-négy gyerekük van) olyan sebesen kapkodják a lábukat, hogy a laza szerkezetű talaj fölött tízcentinyi porréteg alakul ki.
Itt már az utcákon is látni nőket (az előző országokban csak elvétve) - nem is mindennapi ruhákban, ezeket a színeket egy kanári is bátran megirigyelhetné. De nekik jól áll, rajtuk mutat. Szenegálba érve a táj is változik: egyre zöldebb minden, fákat, kerteket látni, no és persze árusokat mindenütt. Fafaragásokat, szobrokat, maszkokat, ékszereket, festményeket árulnak - eladó az egész világ…
Honvágy és óvatosság a finisben
A sok-sok fekete árus között egyszer csak feltűnik egy fehér nő, akinek a lába hennával feketére van festve, viszont kiválóan beszél angolul, és szívesen mesél a városkáról (Tambacounda), ahol immár majd’ egy hónapja él. Azért jött Afrikába, hogy a helyi mesterektől tanuljon művészetet - ő főleg fémekkel dolgozik. Elmeséli, hogy amikor megérkezett, kapott egy disznót ajándékba, amely most már gyakorlatilag uralja az udvarát, de nem tud vele mit csinálni, itt ajándékot visszaadni nem lehet, hát eteti, gondoskodik róla. Csak azt nem tudja, mi lesz az állattal, ha ő egyszer hazamegy…
Gázolt a kamion
Újabb tragikus baleset árnyékolta be a sivatagi versenyt: Szenegálban egy kamion, amely már feladta a viadalt, tegnap elgázolt egy kislányt. Ô volt a Dakar történetének 49. halálos áldozata.
A Dakar-indulók is nagyon készülnek már hazafelé. Ez a legrosszabb, amikor már csak két nap van hátra, gyakorlatilag semmi az össztávhoz képest, mégis nagyon észnél kell lenni, mert elég egy apró kihagyás, és máris megtörténik a baj. Péntekre azért még egy jókora táv, 529 kilométernyi szelektív szakasz volt a penzum, de mivel elég gyors volt az út, hamar célba értek a versenyzők.
De Azevedo első sikere
A brazil Jean de Azevedo életében elôször nyert szakaszt a Dakaron
Legelőször a motorosok közül Jean de Azevedo, akinek ez volt az első részsikere a Dakaron. A brazil fiatalember a felismerhetetlenségig koszosan érkezett meg a táborba, csak arról lehetett felismerni, hogy fülig ért a szája. Sokáig az előző napi győztesnek, Caldecottnak állt a zászló, ám neki gondja volt a hátsó kerekével, emiatt meg kellett állnia, így vette át a vezetést először Fretigné, majd pedig a teljesen esélytelennek tartott De Azevedo. A gyári KTM-csapat továbbra is visszafogja magát (Meoni halála után ezen senki sem csodálkozik), persze, csak annyira, hogy még így is tudja tartani az első három helyet. Marc Coma ezen a napon egy kicsit közelebb settenkedett az éllovas Cyril Despres-hez, de a 14 perces hátránya már aligha ledolgozható a hátralévő két rövid szakaszon.
Szavazás
Szavazás
----
Tamási Zoltán szerint már a gyôzelem is szép eredmény lenne, hiszen a PSG erôsebb
Az autósok versenyében két nagy híre is volt a napnak. Kezdjük a jobbikkal. Ari Vatanen megszerezte pályafutása 51. Dakar-szakaszgyőzelmét, és ezzel tovább növelte a szakadékot, ami közte és az üldözők között éktelenkedik a részsikerek tekintetében. A talpig úriember finn egyébként a rajt előtt kijelentette: 52 éves, és szeretné, ha még az idén ehhez igazodna a szakaszgyőzelmeinek száma. Nos, van még két napja… És akkor a rossz hír - persze, ez is relatív, hiszen ami az egyiknek rossz, az a másiknak nagyon is jó. Szóval az összetett harmadik helyen álló Jutta Kleinschmidt autójában gondok voltak a kormánynyal, és bár amerikai csapattársa, Robby Gordon megállt segíteni neki, így is jó ideig eltartott, hogy orvosolják a problémát. A Dakar eddigi egyetlen női győztesének biztosnak hitt harmadik helye hirtelen bizonytalanná vált, bár a 45 percnyi előny még mindig tetemes. Giniel de Villiers mindenesetre "lesben áll", szorgosan gyűjtögeti a remek részeredményeket (pénteken a rutinos Bruno Saby mögötte harmadikként érkezett), és kész arra, hogy vetélytársa újabb gondja esetén akár a dobogóra álljon.
Az összetettbeli első két hely azonban, úgy tűnik, elkelt: ha csak nem történik valami végzetes a Mitsubishikkel, akkor senki sem "menti meg" a két francia pilótát, Stéphane Peterhanselt és Luc Alphand-t attól, hogy dupla győzelmet arassanak. Tegnap mindketten azt mondták, egész nap nagyon visszafogottan autóztak, még arra is szakítottak időt, hogy a Faleme folyón való átkeléskor megálljanak, és megnézzék, melyik a helyes irány az átkelésre. A címvédő Peterhansel bevallotta: sokszor nehezen fogta vissza magát, de intő jelnek vette, hogy az egyik irányváltás helyett behajtott az erdőbe. Ettől kezdve még óvatosabb volt, udvarias versenyző módjára elengedte a két Nissan-pilótát - pedig ez a fajta viselkedés egyáltalán nem jellemző rá. Csak hát a végső győzelem többet ér egy újabb részsikernél.
Szavazás
Szavazás
---- A kétszeres Dakar-győztes Fabrizio Meonit már örök nyugalomra helyezték szülővárosában, Castiglion Fiorentinóban, a Dakar mezőnye azonban még nem nyugodott meg. A versenyzők zöme - főleg a motorosok - folyamatosan támadja a szervezőket, azonnali szabálymódosításokat követelve. Az ASO, a Dakart szervező cég képviselői viszont elhárítanak mindenféle vádat, mondván: nekik egyszerre kell gondolniuk a profik és az amatőrök biztonságára. "Az üzemanyagtartályt harminc-harmincöt literesre kellene csökkenteni, a motorok így könnyebbé és vezethetőbbé válnának. A napi szakaszok hosszát is csökkenteni kellene, hiszen így kevésbé fáradnának el a pilóták, és jobban is tudnának koncentrálni" - javasolja Matteo Graziani, az egyik félgyári KTM-es. A hatszoros enduro-világbajnok Giovanni Sala ugyanakkor azt üzeni a szervezőknek, hogy "nem a technikai szabályokat kellene folyamatosan változtatni, hanem a verseny lebonyolításához kellene jobban érteniük a viadal rendezőinek". A négyszeres Dakar-győztes Edi Orioli is éles kritikákkal illeti a Dakar szervezőit: "Az idén bevezetett új szabály, amely szerint egy keskeny versenysávban kell haladniuk a résztvevőknek, őrültség. A Dakar jelenleg a VIP-vendégek és a gazdag turisták szórakoztatására szolgál, és egy pillanatra sem veszi figyelembe a pilóták, elsősorban a motorosok igényeit. A Dakar túl gyors lett, és a navigációs tudás szinte már semmit sem számít. A szervezőket csak egyetlen dolog érdekli: hogyan lehet minél kevesebb befektetéssel minél több pénzt keresni. Ideje lenne már a versenyzőkre is gondolni!" Etienne Lavigne, a Dakar versenyigazgatója egyáltalán nem ért egyet a világhírű motorosokkal. "Mindenki tudja, hogy a Dakaron két verseny zajlik - véli Lavigne. - Az egyik az amatőröké, a másik a profiké. Nekünk, szervezőknek pedig mindkét csoportra gondolnunk kell, amikor a biztonsággal kapcsolatos szabályokat megalkotjuk. Ezért kellett bevezetnünk az idén az úgynevezett versenyfolyosót, amelyet nem a költségek csökkentése érdekében hoztunk létre. A versenyfolyosóval teljesen átlátható a viadal, a baleseteknél azonnal közbe tudunk lépni, míg az amatőrök számára támasz ez a sáv, hiszen szinte teljes biztonságban érezhetik magukat."