Darázsi Zsolt,<br>a kamionos csoda

De nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalay Norbert trió minden idők legjobb magyar szakaszeredményét érte el. Néhány nappal ezelőtt a fiúk már felhívták magukra a figyelmet azzal, hogy másodikként haladtak át az egyik ellenőrző ponton, akkor azonban meg kellett állniuk segíteni a bajba jutott csapattársukon, így végül hátrébb csúsztak. Most azonban nem hátráltatta őket semmi - hacsak a por nem, de az meg mindenkit. "A saját tempónkban közlekedtünk, és sorra előztük meg az ellenfeleket - mondta Darázsi. - Ennél még gyorsabban is tudtunk volna menni, ha az egyik Unimog nem tart fel minket legalább húsz percen keresztül. Hiába nyomtam a dudát, hiába húztuk a kürtöt, nem tágított. Végül csak elékecmeregtünk valahogy, és a szakasz végi gyors részen majdnem százötvenre is felgyorsultunk."
A kamionosok általában háttérbe szorulnak a beszámolókban, hiszen őket afféle "szervizes" szerepkörben emlegetik, de egy ilyen remek eredmény kapcsán mindenképpen meg kell említenünk a Szaller Zoltán vezette csapatot is, amely szinte a verseny elejétől mentőangyalt játszik, és már napok óta "lábujjhegyen" közlekedik az eléggé megviselt Mercedesszel.

Vaddisznócsalád állt Varga útjába

Az óvatosság egyébként mindenkire jellemző az utolsó napokban, a motorosaink például szinte kényszerítik magukat arra, hogy lassan menjenek. Varga Ákosnak ez tegnap nem mindenhol sikerült, a GPS ellenőrzésekor kiderült, hogy az egyik falu végén ötven helyett 91 km/órás sebességgel hajtott, így némi pénz-, illetve időbüntetésre számított. Pedig enélkül is éppen elég izgalmas volt a napja: a 350. kilométernél szembetalálta magát egy vaddisznócsaláddal. Nem tudni, Varga ijedt meg jobban, vagy az állatok, viszont összeütközés nem volt, mert a disznók menekülőre fogták.
Nagy Péter úgy érzi, egyre inkább kijön rajta a néhány hetes fáradtság, főleg amikor hajnalban sötétben és porban kell motoroznia. Persze a por nappal sem sokkal jobb - Nagy elmondta, ha utol is ért valakit, nem tudta megelőzni, mert a porban nem látta, hogy éppen gödörbe esik bele, vagy ugrató dobja-e meg a motorját. Nehezére esett, hogy vissszafogja magát, de tisztában van vele, hogy két nap alatt már nem lehet megnyerni a versenyt, veszíteni viszont annál többet lehet.


---- Az autósaink közül ezúttal a Kis Sándor, Czeglédi Péter kettős végzett a legelőkelőbb pozícióban. A korábbi nyolcszoros autókrosszbajnokot rendkívüli módon vonzotta a gyors pálya, de folyamatosan figyelmeztette magát, hogy két nappal a vége előtt nem lenne célszerű kiesni. Ennek fényében pláne dicséretes a 19. hely, amelyet megszerzett. "Olyan szívesen nyomtam volna a gázt, de olyankor mindig eszembe jutott, ha eddig eljöttem, akkor már mindenképpen szeretnék célba érni - vallotta be Kis. - A szakasz végén simán tudtam volna száznyolcvannal menni, de ránéztem a navigátoromra, és visszavettem a lábamat a gázpedálról."
Szalay Balázs és Bunkoczi László ezen a napon csak a kamionja remek eredményének örülhetett, a vezetésben ugyanis nem sok örömük telt. A mezőny hátsó részében rajtolni sohasem öröm, akkor meg főleg nem, amikor puha, finom porban autózik az ember. Szalay nemes egyszerűséggel türelemjátéknak titulálta a mai napi teljesítményét. "Előfordult, hogy hússzal botorkáltunk egy kamion mögött, ha nem lettem volna annyira ideges, nyugodtan kikönyökölhettem volna az ablakba, és rágyújthattam volna egy szivarra. Ehelyett úgy éreztem, hogy hamarosan megőrülök" - mondta az Opel Frontera pilótája.


---- Palik László és Darázsi Gábor ezzel szemben nagyon nyugodt volt: eseménytelen napot tudnak maguk mögött, a 16. helyen állnak az összetettben, és továbbra is ők a legjobb magyarok. Azt már kora reggel megbeszélték, hogy ha csapattársuk, Kis utoléri őket, azonnal elengedik, és így is tettek. A titkos jel három dudálás volt, de Palik már elsőre félreállt, és nagyon fair módon elengedte a másik nissanos magyart. Úgy érezte, ő már eleget kockáztatott a viadal során, az észjátékkal többre megy.
A Faleme-folyótól éppen emiatt tartott egy kicsit. A sebes sodrású vízen elég nehéz volt átkelni, főleg úgy, hogy körülbelül az ajtó közepéig ért a víz. "Úgy éreztem, a Dunát kell átúsznom, miközben folyamatosan arra figyeltem, hogy egészséges hangok jönnek-e ki a motorháztető alól - mondta Palik. - A folyó másik partján már Szenegálban voltunk, és attól kezdve még jobban vigyáztam."
Liszi László és Rack György ezzel szemben nagyon is bátran autózott a majdnem teljesen széria dízel Pajeróval. A pilóta a rajt előtt megfogadta, hogy lassan fog menni, de ígéretét körülbelül a harmadik kilométerig tudta csak betartani, mert akkor utolért egy kamiont, és viszonylag nehezen viselte, hogy tehetetlenül nyeli a port. "Egész más érzés nappal versenyezni, mint éjszaka - vallotta be a Pajero pilótája. - Örülök, két nappal ezelőtt sikerült visszarázódnunk a normális kerékvágásba, mert egyrészt végre ki tudjuk aludni magunkat, másrészt pedig végre autózhatunk, nem kell vakoskodnunk a sötétben."
És ha minden jól megy, ez már így is marad a hátralévő két napon, mivel mindkét szelektív szakasz viszonylag rövid az eddigiekhez képest. A visszaszámlálás elkezdődött, most már a versenyben maradás a tét. A mezőny ma (jó esetben négy autós, két motoros és két kamionos magyar résztvevővel) eléri Dakart.
Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy Varga Ákos 15:30 perc büntetést kapott a sebességtúllépésért, de az élversenyzők sem úszták meg a GPS-kontrollt: többek között Cyril Despres kilenc, David Fretigné 12:30 perccel "gazdagodott".