Barca-Real a rasszizmus ellen

E hosszú évtizedek gazdag történelmére visszatekintő párbaj évente kétszer a világ minden futballszurkolóját elvarázsolja, repkednek az "évszázad mérkőzése", a "derbik derbije", a "futballtörténelem klasszikusa" kifejezések - joggal.
Az utóbbi években a Barcelona nem volt éppen jó passzban, de amióta Frank Rijkaard ül a kispadon, ismét célba vette a magaslatokat. Ronal- dinho már a legutóbbi idényben mosolyt varázsolt a katalán óriásklub szurkolóinak arcára, az idén nyáron pedig olyan társak érkeztek mellé, mint Deco, a Porto játékmestere, Henrik Larsson, a Celtic svéd gólvágója, Ludovic Giuly, a Monaco BL-menetelésének egyik fő felelőse, valamint a brazil Edmílson, a Lyon védelmének egyik oszlopa. Utóbbi ugyan kidőlt a sorból, a többiek nagyjából azt nyújtják, amire szerződtették őket. És akkor még nem beszéltünk Samuel Eto'óról, akit éppen a Real állományából sikerült kiszakítani - ki más is vezethetné a góllövőlistát, mint ő?

Noha a legutóbbi fordulóban, a Betis ellen a Barca elveszítette a veretlenségét, inkább a listavezető katalán gárda tűnik a meccs esélyesének. A Real is jól főpróbázott (6-1 az Albacete ellen), és noha már ott toporog a második helyen, az évad eddig inkább a kínos vereségektől, az újfent sebezhetőnek tűnő csapatfelépítmény recsegésétől volt hangos, mintsem a sikerektől. A spanyol média úgy véli, bár a Real hatos fogatát (Beckham, Figo, Owen, Roberto Carlos, Ronaldo, Zidane) hívják "galaktikusoknak", az ősszel a Barcelona játszott úgy, mintha a csillagos égboltról verbuválták volna a csapatát. Apropó, Figo! Joan Gaspart, az időközben sima szurkolóvá visszavedlő egykori Barca-klubelnök epésen megjegyezte: reméli, csapata 1-0-ra győz - Figo öngóljával. Hiába, ha valaki éppen az ellenség táborába áll át…
S ha már az érzelmeknél tartunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a spanyol-brit futballkapcsolatokat beárnyékoló, válogatott szintű rasszizmust. A hivatalos spanyol források bíznak benne, hogy az "el clásico" bizonyítja majd, az ország nem melegágya a fajgyűlöletnek - ezzel szemben a Real színes bőrű védője, Roberto Carlos jelezte: nincs kétsége afelől, hogy a bőrszíne "téma lesz" a Camp Nou 100 ezer nézővel zsúfolt lelátóján. Bízzunk benne, hogy nem lesz igaza.

Az viszont biztos, hogy Míchelnek és Hriszto Sztoicskovnak egyszerre nem lehet igaza. A párharc veteránjai közül őket is felkérték, jósolják meg, mi lesz a ma esti csata végeredménye. Naná, hogy nem értettek egyet. "Nem vagyok túl jó az eredmények megtippelésében, de úgy érzem, most döntetlen lesz. A három-három látványnak sem lenne rossz, nemdebár?" - mondta Míchel, a Real-legenda része. "Sohasem szabad úgy kifutni a pályára, hogy kételkedsz a győzelemben, bár ettől még veszíthetsz. Pláne egy ilyen csúcsmeccsen, amelyen könnyű elveszíteni a hidegvéredet. Valami azt súgja, a Barca jobban bírja majd, és nyerni fog" - így az egykor a katalánokat erősítő, ma bolgár szövetségi kapitány Sztoicskov. A két fél teljes fegyverzetben várja a mérkőzést, a kisebb sérülések valószínűleg meggyógyulnak, azaz a Barca oldaláról Giuly és Puyol, a fővárosiaktól Beckham vállalja majd a játékot - egyedül Iván Helguera térdfájdalmai tűnnek tartósnak.
Eme piros betűs futballünnep hangulatából természetesen kevesebbet érzékelünk, mint a helyiek, ám előfordulhat, hogy magát az előadást jobban élvezzük majd mi itt, Magyarországon, mint jó néhány spanyol szurkoló. A nemzeti televízió és a regionális csatornák szervezete között ugyanis annyira elmérgesedett a viszony, hogy a főváros környéki vételért felelős Telemadrid éppen a meccs idején kívánja erre felhívni a figyelmet - sztrájkkal. A telefonközpontosuk egyvalamiben reménykedhet: hogy neki sem kell felvennie a munkát. Meg a kagylót. ----