Rosszabb volt, mint egy tőrdöfés

- Lehet egy ilyen mérkőzés után mély álomba zuhanni, vagy csak a bábuk táncolnak az ember szeme előtt az éjszakában?
- Nehéz volt aludni. A meccset követően nagyon nehéz ellazulni, csak az járt a fejemben, mit lehet a jövőben másképp csinálni, milyen volt a mérkőzés menete.
- Ilyennek képzelte a világbajnoki döntőt?
- Nagyjából ilyennek. Várni lehetett, hogy hihetetlenül nagy meccs lesz, minthogy azonban nem volt személyes tapasztalatom, eleinte sötétben tapogatóztam. Ráadásul Kramnyik ellen kellett harcolnom, akinek a felkészültsége fenomenális, ha az egész sakkvilág együtt készülne fel, akkor tudná elérni az ő szintjét, azaz iszonyatosan nehéz vele mérkőzést vívni, és még nehezebb megfogni.
- Majdnem sikerült. Egyébként lehet azt mondani, hogy ha ő nem hibázik, akkor képtelenség feladásra késztetni?
- Hibára kell kényszeríteni. Az, hogy kétszer legyőztem, már önmagában fantasztikus teljesítmény, elvégre Vlagyimir évenként egyszer-egyszer veszít, általában akkor, amikor túlfeszíti a húrt. Most kétszer túljátszottam, s már ez óriási élmény volt.

Kramnyik ellen néha még a sok is kevés

- A titok?
- Azon múlik, milyen sok ötleted van, mennyire tudod nyomás alá helyezni. A végső győzelem tulajdonképpen azért nem sikerült, mert a világos játszmáimban nem tudtam akkora nyomás alá helyezni őt, mint ő engem. Ez kialakított egyfajta lélektani előnyt az utolsó meccsekre, hiszen ezt a szituációt rengeteg energia felhasználásával tudtam csak ellensúlyozni. Pedig mindent megpróbáltam, olyan megnyitásokat vállaltam, amelyeket sohasem játszottam korábban, elvégre annyira felkészült, hogy új helyzet elé kellett állítani. A stratégia bevált, hiszen csak kockáztatva volt esélyem.
- Ha húszjátszmás a döntő, maradt volna még fegyver a tárban?
- A fegyvertáram nagyon bő, Kramnyik az egyetlen, aki ellen nem elég. Furcsa helyzet, minden egyes szituáció, amelyben én nagyon jó vagyok, ami az erősségem, arra ő fantasztikusan felkészült, ezért lemondtam arról a stílusról, azokról a megnyitásokról, amelyek nekem fekszenek, és amelyeket a világ többi klasszisa ellen eredményesen játszottam az elmúlt években. A mérkőzés is mutatta, hogy nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel, nem bírt hozzám nyúlni. Mint amikor valakinek beolajozzák a nyakát, és bármi módon próbálják megfogni, kicsúszik a kezük közül.
- A végére viszont kifogyott az olajból.
- Le a kalappal Kramnyik előtt, a mérkőzés második felében mindent megpróbált, fantasztikusan játszott, hihetetlenül kellett védekeznem, és éppen az utolsó pillanatban bejött a terve.
- A psziché szerepe?
- Nagy. Az első és az utolsó partit veszítettem el, amikor lélektanilag a legnagyobb feszültség gyűlik fel bennem. Még nem volt tapasztalatom, hogy az abszolút sorsdöntő játszmákban mire számítsak, ráadásul ez a vége nagyon csalóka volt, nekem elég a döntetlen, ő viszont felszabadultam vállalhatja a maximális kockázatot… Sokkal feszültebb vagy a játszmát megelőzően, hiszen tudod, olyan megnyitási probléma elé kerülsz majd, amilyennel még nem találkoztál, amelyben nem mozogsz otthonosan. Tudod, ez új szituáció, mindennek a tetejébe ez a döntő játszma, csupán fél pont kell, és te vagy a klasszikus világbajnok… És tudod, hogy hopp, ha csak egy picit is eszedbe jut ez, már nem is tudsz annyira koncentrálni… Próbáltam elhatárolni magam ettől, s csak a játszmára összpontosítani, de sajnos valahogy annyira felment az adrenalinszintem, hogy nem tudtam teljesen nyugodtan gondolkodni. Egy-két kisebb pontatlanság ennek tudható be.
- Egy átlagember el tudja képzelni, mennyire lestrapálódik egy sakkozó agya a harmadik hét végére?
- Ezt igazából nem lehet elképzelni. Már maga az iszonyúan megterhelő, ahogy az ember felkészül egy ilyen döntőre. Napi tíz-tizenkét óra edzés július és augusztus folyamán. Rengeteg ötletet sikerül találni, ám folyamatosan ott motoszkál bennünk, akármennyi új ötletünk van, az még mindig kevés, hogy szakmailag azonos feltételekkel üljek le Kramnyik ellenében. Az egyik titkos stratégia épp az volt, hogy szeptember elsejével befejeztük a felkészülés szakmai részét, és az utolsó húsz napot a fizikumnak szenteltem. Úgy akartam eljönni ide, hogy a lehető legjobb állapotban legyek, s mondhatom, még egyszer sem voltam olyan fitt, mint ezen a döntőn. Ez rengeteget nyomott a latban, mert bár a megnyitásokban egyértelműen ő diktált, ennek ellenére nem voltam kiszolgáltatott helyzetben a játszmák során, sőt a kellemetlen, rossz kezdés után át tudtam venni a vezetést, ami fantasztikus fegyvertény. ---- Lékó Péter számára rosszul indult a páros mérkőzés Vlagyimir Kramnyik ellen a világbajnoki címért, hiszen elveszítette az első partit. Először érezte át személyesen azt a miliőt, amely a világbajnoki mérkőzéseket körülveszi. Túlizgulta a nyitó találkozót.
Szakemberek szerint a második, a harmadik és a negyedik összecsapás közös tulajdonsága volt, hogy Kramnyik nem erőltette túlságosan a játékot, igyekezett minden fantáziát kiölni az állásokból, jobb pozíciókban is megelégedett a döntetlennel. Lékó pedig egyelőre nem tudott átütő erejű támadásokat vezetni. Ribli Zoltán ekkor a szekundánsokat és a háttérmunkát hangsúlyozta, utóbbi tekintetében az orosz segítőit tartotta jobbnak.
Aztán következett a fordulat: Lékó megnyerte az ötödik meccset, mégpedig igen érdekes körülmények között. Kezdésnek d4-et lépett, amit azelőtt még sohasem játszott meg. Kramnyik meglepődött, ráadásul olyannyira sikerült őt "letaglózni" ezzel a fegyverrel, hogy az orosz el is veszítette ezt a játszmát.
A mérkőzés képe ezután sem változott túl sokat: Kramnyik éppen annyit adott ki magából, amennyi a remihez kellett.
Az igazi fordulat a nyolcadik játéknapon következett be. Lékó fantasztikus teljesítményt nyújtva ismételten nyerni tudott. Ettől kezdve a magyar ranglistavezető játszott óvatosabban, és Kramnyik futott az eredmény után. Ez egészen a tizenharmadik játszmáig bezárólag kiválóan működött.
Aztán újabb fordulat jött.
A hétfői parti volt az első Lékó Péter és Vlagyimir Kramnyik közös múltjában, amelyet a magyar nagymester sötéttel veszített el. Sajnos külön balszerencse, hogy ez éppen a világbajnoki címébe került. Az összesített döntetlen Kramnyiknak kedvezett.

Profi-világbajnoki döntő, Brissago. A végeredmény: Vlagyimir Kramnyik (orosz, 2760)-Lékó Péter (magyar, 2743) 7:7

Sakkvilágbajnokok

1886-1894: Wilhelm Steinitz (osztrák)
1894-1921: Emanuel Lasker (német)
1921-1927: José Raoul Capablanca (kubai)
1927-1935: Alekszandr Aljehin (szovjet)
1935-1937: Max Euwe (holland)
1937-1948: Alekszandr Aljehin
1948-1957: Mihail Botvinnik (szovjet)
1957-1958: Vaszilij Szmiszlov (szovjet)
1958-1960: Mihail Botvinnik
1960-1961: Mihail Tal (szovjet)
1961-1963: Mihail Botvinnik
1963-1969: Tigran Petroszjan (szovjet)
1969-1972: Borisz Szpasszkij (szovjet)
1972-1975: Bobby Fischer (amerikai)
1975-1985: Anatolij Karpov (szovjet)
1985-2000: Garri Kaszparov (szovjet,
orosz)*
2000-: Vlagyimir Kramnyik (orosz)*
(*1993-tól a PCA nevű szervezet bajnoka) ---- - Így pláne kegyetlen lehet megemészteni a záró napon történteket.
- Rosszabb, mint egy tőrdöfés. Az ember annyira közel volt, hogy a gyerekkori álma valóra váljon, hiszen tizenegy évesen mondtam azt először: világbajnok leszek. Mindegy, kilenc-tíz éves korom óta sakkozom napi tíz-tizenkét órát, bízom benne, előbb-utóbb meglesz az eredménye. Szó sincs arról, hogy megtörne az, ami az utolsó partiban történt. Nehéz helyzet, de tényleg csak azt tudom mondani, a maximumot hoztam, azt pedig be kell látni, a játszmák, az erőviszonyok alapján nem lett volna reális, ha bármelyikünk megnyeri a sorozatot hét és fél hat és félre. Most az a legfontosabb, hogy feltöltődjek, kipihenjem magam, az idén már nem versenyzek, januárban ülök először asztalhoz Wijk-aan-Zee-ben, aztán amint lehet, újra megpróbálom megszerezni a jogot, hogy kihívhassam a világbajnokot. Mert az álmomból egyszer valóság lesz, ebben biztos vagyok. ---- "Két fordulópontja volt a páros mérkőzésnek. A pechesen elveszített első parti és az azt követő három döntetlen után az ötödik mérkőzésen Péter csodálatos játékkal nyert. Ez volt az első fordulópont. A nyolcadik játszmában pedig még álomszerűbb sakkozással átvette a vezetést is. A másik fordulópontnak a tizenkettedik találkozó bizonyult. Akkor Péter egyértelműen jobban állt, mégis döntetlenre adta az összecsapást. Ez hiba volt, tovább kellett volna folytatnia. Az utolsó partiban pedig gyakorlatilag ellenállás nélkül veszített. Nem volt esélye Kramnyik ellen, aki az apró előnyöket a leghatásosabban tudja nyerésig fokozni a világon. Úgy vélem, hogy a segítőkön dőlt el a finálé. Más segítőkkel Péter jobban teljesíthetett volna. Kramnyik tapasztalata többet ért. Mindenesetre remélem, hogy Péternek lesz még lehetősége megmérkőzni a világbajnoki címért."

Ribli Zoltán olimpiai bajnok és világbajnokjelölt nemzetközi nagymester ---- Kevés drámaibb helyzet van annál, mint amikor egy világbajnokjelölt a mindent eldöntő parti során rádöbben: vége. "Ezen a szinten egy bizonyos pillanattól fogva az ember tudja: csak a csoda segíthet, csakhogy ezen a szinten nincsenek csodák" - mondja erről Lékó Péter, aki szerint két kritikus fázison ment el az utolsó játszma. "A megnyitásra túl sok időt használtunk el, s bár elégedettek lehettünk az első tíz-tizenöt lépéssel, nem sikerült azt a célt megvalósítani, hogy elkerüljem az újabb időzavart, azaz tovább nőtt a feszültség, ami megint Kramnyiknak kedvezett. Ekkor jött egy pont, két terv között választhattam, hogy esetleg gyalogot áldozok a jobb ellenjáték érdekében, ha a szívemre hallgatok, ezt lépem, vagy nem vállalok rizikót, elvégre az állásom abszolút stabil volt. Lélektanilag jobban passzolt volna az első, hiszen a dinamikus játék a legnagyobb erősségem. Aztán jött a következő pont, hogy passzívan védekezem, így nincs akkora ára a lépéseknek, s várom, miképpen tudja fokozni a nyomást, elvégre konkrét támadási lehetősége nincs. Ebből viszont egy nyolcvan-száz lépéses játszma alakult volna ki, és nincs garancia arra, hogy a végére is kitartok. Ezért éreztem úgy, kell legyen megoldás arra, hogy elkerüljem a passzív védekezést, s megkönnyítsem a feladatomat. Ám az időm fogyott, és egy közbeiktatott lépés lehetőségét későn vettem észre… Akkor már kapásból léptem, hogy időt takarítsak meg, ám abban a pillanatban, amint letettem a figurát, rájöttem, volt egy sokkal pontosabb variáció is, amellyel elértem volna azt, amit akartam, azaz fokozatosan megoldani a problémát, s elkerülni azt, hogy nyúzzon, egyszersmind visszaigazolta volna a korábbi döntésem jogosságát."
Utána már nem volt mese. Kramnyik gyorsan és precízen játszott, Lékó pedig érezte, nincs esélye. "Már fel sem vetődött, hogy esetleg elnéz valamit, a végjátékban ilyen állásnál ő már kíméletlen. Nem jót lép, hanem a legjobbat. Nem érezte veszélyben magát, azaz nem számíthattam arra, hogy lélektanilag megbillen."
Végül íme, a kulcsmomentum, Lékó előadásában - tán megoldja a honi sakkbarátok elvi csatáit. Tehát: Kramnyik Bhg1-ére Péter Fc6-ot lépett - ehelyett Hh3 lett volna a helyes folytatás. Arra Bg2 következik, amire Hf4. Ha Kramnyik nyerésre játszik, akkor Bg3 a soros lépése, ám a huszár a bástyát támadja, ami elegendő a tempónyeréshez, és elegendő az állás stabilizálásához. ---- - A döntő után azt mondta, hogy Kramnyik háttércsapatával szinte képtelenség felvenni a versenyt.
- Tisztában kell lenni azzal, hogy Kramnyik immár tíz-tizenegy éve a világ első vagy második számú sakkozója, négy éve világbajnok, de már egy évtizede Kaszparov utódjának tartották. Fantasztikus játékos, aki teljesen tudatosan épített fel egy szakmai hátteret, de egy ilyen csapat csak Oroszországban képzelhető el, ahol ilyen sakk-kultúra és ennyi remek játékos van. Az egész világban nincs annyi, mint amennyi náluk. Épp ezért a saját csapatommal teljesen meg vagyok elégedve, jobb nem is lehetett volna, hiszen rövid időn belül fel tudtuk venni a versenyt, s remélem, együtt maradunk, hiszen megvan a harmónia és a jó hangulat, ennek köszönhetően pedig ki tudtam hozni magamból mindent, ami bennem volt.
- Mégis, mekkora a különbség a két team között, mennyivel költhet ő többet erre?
- Ötször annyit vagy még többet, ám nem ez számít elsősorban. Oroszországban elvi kérdés, hogy orosz legyen a világbajnok. Orosz szekundásaimnak hála sok hiteles információ van a birtokomban erről. Hogy nincs olyan ötlet, újítás az orosz sakkéletben, amit Kramnyik ne tudna meg szinte azonnal. Ez megfizethetetlen kincs. Aztán hogy őt kik patronálták gyerekkorától kezdve. Botvinnik és Kaszparov egyengette az útját, legendás világbajnokok, akik Kramnyikot tartották az utóduknak. Olyan sakkbázison nőtt fel, olyan tudást szerzett, hogy egy ilyen páros mérkőzés során az ő legyőzéséhez túl kell lépni a realitásokon, és emberfeletti erőket kell mozgósítani, hogy kibillentsem az egyensúlyából.
- Azaz majdnem láttuk a csodát?

- Valahogy úgy. Igaz, azt is el kell mondani, hogy miközben fantasztikus a felkészültsége, a tábla melletti játékereje kicsit csökken. Ez elég ravasz dolog, ha minden egyes megnyitásra tudja a megfelelő folytatást, az olyan hihetetlen erőt és memóriát igényel, annyira tele lesz az agya, hogy az egyébként meglévő kreativitása tompul. Épp az volt a célom, hogy ezt kihasználjam. ---- 36. olimpia, Calviá

Férfiak. 5. forduló (érdekesebb eredmények): Venezuela-Magyarország 1:3, Prasca (Élő-pont: 2396)-Berkes Ferenc (2630) döntetlen, Ostos (2332)-Gyimesi Zoltán (2613) 0:1, Soto Paez (2288)-Varga Zoltán (2538) döntetlen, Blanco (2269)-Ács Péter (2521) 0:1; Ukrajna-Izrael 2:2, Spanyolország A-Grúzia 2.5:1.5, Szlovákia-Oroszország 1.5:2.5, Azerbajdzsán-Bosznia-Hercegovina 3:1, Örményország-India 1.5:2.5, Franciaország-Kuba 2.5:1.5, Bulgária-Skócia 3.5:0.5, Lengyelország-Anglia 3:1. Az élcsoport: Ukrajna 16.5 pont, Izrael 16, Azerbajdzsán 15, …Magyarország 12
Nők. 5. forduló (érdekesebb eredmények): Vietnam-Magyarország 1:2, Nguyen Thi Thanh (2345)-Mádl Ildikó (2369) 0:1, Le Kieu Thien (2329)-Gara Anita (2390) 0:1, Hoang Xuan Thanh (2144)-Lakos Nikoletta (2359) 1:0; Kína-Anglia 3:0, Ukrajna-Oroszország 1.5:1.5, Németország-Franciaország 1:2, India-Lengyelország 1.5:1.5, Svédország-Egyesült Államok 1.5:1.5. Az élcsoport: Kína 14 pont, Franciaország, Oroszország és Ukrajna 11-11, …Magyarország 10