Felfüggesztett kerettagság

"Jelentem, hogy Herendi Iván, a BVSC asztalitenisz-szakosztályának igazgatója telefonbeszélgetésünk során közölte, hogy négy válogatott játékosuk, Lindner Ádám, Magyar László, Marsi Márton és Németh Károly, a válogatott keret második heti tatai edzőtáborozásán nem vesz részt. A jelzett játékosok klubjukban folytatják a felkészüléset a Németországban megrendezésre kerülő BL-mérkőzésre. Indoklásul megemlítette, hogy a szakosztály jelenlegi helyzetében nagy jelentősége van a mérkőzésnek, az eredménynek. Az ellenfél csapatában játszik a világelső Boll, Rosskopf, valamint egy kínai játékos. A szakosztály vezetése a speciális helyzetre való tekintettel – a mérkőzés korai időpontja, a korai csúcsforma elérése miatt – válogatott játékosait kivonja a közös munkából, felkészítésüket a szakosztály edzői látják el… Megjegyezni kívánom, hogy 34 éves szövetségi edzőségem alatt hasonló esetre nem emlékszem. …Korunkban az alkalmazkodás nagyobb szerepet kapott, a magam részéről igyekszem megfelelni a mai kihívásoknak, követelményeknek. A számomra elvtelen döntéseket azonban a továbbiakban sem tudom elfogadni. Javaslom a négy BVSC-játékos válogatott kerettagságának a felfüggesztését. Tisztelettel: Volper László mesteredző, a férfiválogatott edzője.”
A történet – ha netán az iméntiekből nem derült volna ki egyértelműen – tehát dióhéjban ennyi: a BVSC asztaliteniszezői a német Gönnern elleni BL-selejtezőre készülődtek, ezért a klub szakmai vezetése úgy döntött, hogy a játékosok a válogatott tatai edzőtáborozása helyett a Szőnyi úton készüljenek, mire válaszként a válogatott szakvezetője felfüggesztette a négy asztaliteniszező kerettagságát. Az ügy az elnökség elé került, s a testület csütörtökön helybenhagyta Volper László döntését, vagyis Lindner, Magyar, Marsi és Németh az egyéni olimpiai selejtező (november 27–30., Luxembourg) végéig nem vehet részt a válogatott keret munkájában.
A döntés természetesen óriási vihart kavart. Herendi Iván, a BVSC szakosztályigazgatója nem is titkolta felháborodását: "Nem tudok mást mondani, egyszerűen megdöbbent, hogy ilyen döntés egyáltalán megszülethet. A szakosztály köztudottan nagyon nehéz anyagi helyzetben van, ám mi ennek ellenére vállaltuk a BL-selejtezőben való indulást. Vállaltuk, mert úgy éreztük, hogy a magyar asztaliteniszt képviseljük és bár tudtuk, hogy szinte semmi esélyünk nincs a továbbjutásra, szerettük volna emelt fővel elhagyni az asztalt. A helyzetünk ellenére vállaltuk a csaknem kétmillió forintos kiadással járó BL-indulást, s engedtessék meg, hogy ezért a pénzért a mi elképzeléseink alapján készülhessünk fel a mérkőzésre, különösen, hogy ez ügyben semmiféle anyagi támogatást nem kaptunk a szövetségtől. A válogatott edzőtáborozásában elsősorban a november végi olimpiai selejtezőre készültek, azaz alapozó munka folyt, míg a mi esetünkben inkább a játékra, a formábahozásra kellett a hangsúlyt fektetnünk. Szakmailag ez nem összeegyeztethető, hiszen a felkészülésnek céljának kell lennie, és akkor a válogatott és a mi céljaink eltérőek voltak, ezért kértük, hogy külön készülhessünk. Nem tudom, hogy ez miért jelentett ekkora problémát, ugyanis a klubbéli elfoglaltságaik miatt a külföldön légióskodó asztaliteniszezőink sincsenek ott folyamatosan a válogatott edzőtáboraiban és összetartásaiban. Ha a kinn játszóknál ez természetes, akkor a mi esetünkben miért nem lehet az? Az is érthetetlen számomra, hogy ha már büntetnek, miért a játékosokon kell elverni a port? Elvégre ők semmi mást nem csináltak, mint a munkaadójuk elvárásainak engedelmeskedtek, abban a helyzetben ők nem is csinálhattak mást. Szóval, ha már mindenképpen büntetni kell, hát büntessenek meg engem, vagy a szakosztály vezetését, de ne a vétlen asztaliteniszezőktől vegyék el a lehetőségét annak, hogy részt vehessenek az olimpiai selejtezőn. Ez nem más, mint kisstílű erőfitogtatás!”
Herendi egyébként úgy véli, hogy a BVSC szakemberei és a sportágban a szakmai döntéséket hozók között – fogalmazzunk így – nincs meg a kellő összhang, ezért fajult idáig ez az ügy is. Mindenesetre ő hisz abban, hogy – a szavaival élve – a magyar asztalitenisz nem süllyed ilyen mélyre, és az illetékesek megváltoztatják a mostani döntést. Addig is készülnek a következő feladatokra – Top 12-bajnokság, Szuperliga-mérkőzések – és továbbra is a sportág érdekeit szem előtt tartva dolgoznak tovább. Ugyanezt szívből reméli Juhos József, a szövetség technikai igazgatója is, ám az ő olvasatában egy kicsit másként festenek a történtek: "Csak egyet tudok érteni Volper László döntésével. Aki egy kicsit is ismeri a válogatott szakvezetőjét, az tudja, hogy ha ő ilyesmire szánja el magát, annak okának kell lennie… Mesteredzőként talán elfogadható az a véleménye, hogy a válogatott keret edzőtáborozása nem ütötte a nyolc nappal később esedékes BL-összecsapásra való felkészülést, de Volper még további engedményeket is próbált tenni. A tatai első héten ott volt a kerettel Vej Csin-sin, a BVSC egyik edzője, aki gyakorlatilag a saját elképzelése alapján külön készítette fel a zuglóiakat, a második hétre pedig felajánlottuk, hogy a teljes BVSC, vagyis az összes játékos és edző a mi költségünkön ott lehet Tatán, együtt készülhetnek a meccsre, azaz ugyanazt csinálhatnák, mint amit terveztek a Szőnyi útra. A mérleg egyik serpenyőjében a tatai ideális körülmények, csarnok, uszoda, teljes ellátás áll, a másikban pedig a BVSC, valljuk be, nem ideális létesítménye, így érthetetlen volt, hogy mégis ez utóbbi mellett döntöttek. Mondom, a válogatott edzője még ilyen kompromisszumra is hajlandó lett volna, csupán az elveket szerette volna érvényesíttetni, nevezetesen, hogy a válogatott edzőtáborában vegyenek részt a válogatott játékosok. Arról nem is beszélve, hogy a BVSC-sek távolmaradásával a keret többi tagját is nehezebb helyzetbe hozták, elvégre nekik is jóval kevesebb edzőpartnerük maradt Tatán. Sajnos én is úgy érzem, hogy nem szakmai, hanem egyéb okok vannak a háttérben, s ez tényleg nem viszi előre a sportágat. Ami pedig Volpert illeti: nemrégiben vette vissza a keretbe a mostanában másodvirágzását élő, de már a rutinosabb versenyzők közé tartozó Németh Károlyt. Kérdezem én: miért tette volna, ha mindenképpen ki akar szúrni a BVSC-sekkel…?”
A történet tehát ennyi. A jelenlegi állás szerint Lindner, Magyar, Marsi és Németh semmiképpen sem lehet ott a november végi luxembourgi olimpiai selejtezőn (más kérdés, hogy erre egyébként sem volna garancia, hiszen a három lehetséges utazó helyre legalább nyolcan-kilencen pályáznak, szinte egyenlő eséllyel), így számukra – ha majdan Volper László is úgy gondolja – marad a jövő évi páros olimpiai selejtező (április 3–4., Németország) és egyéni világselejtező (május 13–16., Ausztria). Ezzel akár le is zárhatnánk az ügyet, feltéve, ha nem ez lenne a sokadik olyan dolog, amely ekkora vihart kavar a sportágon belül. Így viszont a 24 esztendővel ezelőtt világbajnoki címet szerző, ám jelenleg a világranglistán a 25. helyen álló magyar férfiszakág sokkal többet veszthet, mint négy lehetséges résztvevőt az olimpiai selejtezőn: a még meglévő, ám egyre kisebb presztízsét…