A Jordan-box leginkább felbolydult méhkashoz hasonlított. Rendkívül szervezetten és fegyelmezetten dolgozó méhkashoz. A sárga-fekete ruhás mérnökök tették a dolgukat, és bár úgy tűnt, túl sokan vannak a két autó körül, mindenki talált magának feladatot.
Minden a két pilóta, Giancarlo Fisichella és – de jó ezt leírni – Baumgartner Zsolt körül forgott. A magyar fiú nem látszott idegesnek.Olyan természetesen viselkedett, mintha egész életét Formula–1-es boxokban töltötte volna. Beült a versenygépbe, hagyta, hogy letörölje a sisakja plexijét az egyik szerelője, engedelmesen hallgatta Ralph mérnökének utasításait.Szegény Firman meg ott ácsorgott egyedül a háttérben, próbált szóba elegyedni a Bridgestone egyik szakemberével, de az egy óra nagy részében csak szomorúan nézett maga elé.Zsolt közben a boxkiállást gyakorolta, és Fisichellával együtt arra panaszkodott, hogy az autója túlkormányozott. Tett néhány kört, behívták, megint új állítást próbáltak ki, megint behívták, az új gumik kihasználására alig maradt ideje, a legjobb eredményét a szabadedzés utolsó körében érte el.A kocsija közben úgy füstölt, mintha a motorja "halni készülne”, de azért újra meg újra elindult. Az egyik kiállásnál (22 kört tett meg összesen) a mérnökök kérdezősködésére elmondta, hogy túl sok a lehullott levél a pályán, ám izgatottságában nem a falevél szót használta, hanem az írott levelet (ami az angolban két különböző szó), úgyhogy hatalmas derültség támadt a boxban. Kisvártatva jött a válasz a fülhallgatóból. "Egész biztos nem ezt akartad mondani, de nem baj. Vezetni már tudsz, angolul meg megtanítunk.”