Talajon padlóra került a csapat

Vágólapra másolva!

2003.08.17. 21:05

Címkék

Kanada 220.617, Németország 219.132. Bár lehet, hogy ezek az adatok nem sokat mondanak, mégis elegendőek voltak ahhoz, hogy a magyar delegációból többen elsápadva üljenek az anaheimi Arrowhead Pond Arénában.

A kevesek egyike: Gál Róbert nem betlizett, sôt talajon döntôs lehet (fotó: Danis Barna)

Előbbi két nemzet férfiválogatottja ugyanis az olimpiai kvalifikációs világbajnokság csapatselejtezőjének negyedik csoportjában alkotott átlagon felülit, vagy legalábbis a magyarok által reméltnél jobb eredményt, s ezzel ha nem is szertefoszlónak, de homályosabbnak tűnt férficsapatunk olimpia álma.
Szerencsére versenyzőink csak részben látták a kanadai Kyle Shewfelt és Alexander Jeltkov, valamint a német Sven Kwiatkowski irányította gárdák remeklését, hiszen egy kis nézelődés után eltűntek a melegítőteremben, hogy ráhangolódjanak arra a majd kétórányi "előadásra”, amelynek előkészítésére az elmúlt három esztendejük javát áldozták.
És hogy az előjelek milyenek voltak?
"Amikor Tatán az ukránok ellen láttam őket versenyezni, meglepően jónak találtam a csapatot, most többen is megfáztak a válogatottban, Detrői Zoltánnak még a hangja is elment, és ha hozzávesszük a kanadaiak és a németek eredményét… Hát nagyon nehéz lesz! De szorítok a fiúknak!”– mondta a lelátón üldögélő olim-piai, világ- és Európa-bajnok Csollány Szilveszter, aki hosszú idő után először nem készült fel a világbajnokságra és csak nézőként látogatott el a tengerentúlra.
Ennyit az előjelekről, amelyektől teljesen független, hogy versenyzőink egy "taliga nyúlként” (idézet a kapitánytól) vagy telve önbizalommal és bátorsággal lépnek ki a nagyközönség elé.
Utóbbit reméltük, hittük és akartuk.
Aztán…

Magyar áramszünet

Ültek a lelátón, és nagyokat hallgattak. Nem akart beszélni senki sem. Valóban, nehéz ilyenkor bármit is mondani. Nem erre készültek, nem ezt akarták, de a vége…
A vége kudarc lett, amelyet jobb elfelejteni.
Arra a kérdésre, hogy mi történt, igazából senki sem találja a választ. Király Rolandnak a lába fájt, injekciót kapott, hogy egyáltalán tornázni tudjon, míg Detrôi Zoltán megfázással küszködött.
Ám mint utóbbi mondja: ez nem mentség.
Vereckei István szövetségi kapitány véleménye is hasonló. Egyszerűen értetlenül áll a történtek elôtt.
Mélyrepülés?
Az. Talán az esztendô legrosszabb eredményét érték el tornászaink, ám mint mondja: sajnos ez is benne volt a pakliban, pszichésen egyszerűen félórás „anaheimi áramszünet” történt versenyzôink fejében.
Vereckei egyszerűen nem fogja fel…
Ha a többieket is úgy vitte volna a lendület, ha úgy koncentráltak volna, mint Gál Róbert és Lôrik Attila…
Ha Király Roland és Takács Árpád nem esik-kel talajon…
Ha Detrôi Zoltán és Takács tökéletesebben uralja a lovat és Fekete nem bizonytalankodja el több tized pontlevonásért a leérkezését…
Ha Marcos fôbíró csapata egy kicsit jobban megtámogatta volna Fekete gyűrűgyakorlatát…
Ha valamivel vagányabban, képességeik (mert valljuk meg, valóban jó formában és jó összeállításban utazott a magyar csapat a vb-re) teljes tudatában, önbizalommal telve, lelkesen léptek volna pódiumra az anaheimi éjszakában…
És ha valaki, fôként maga a kapitány, az adott pillanatban képes lett volna egy „restart”-ra, hogy egy gesztussal, egy jól irányzott mondattal szemvillanás alatt rendet tegyen tornászai fejében…
Lássuk be: túl sok a ha! És még túl sokat kell tanulnunk!
Ez a kudarc ha nem is alapjaiban forgatja fel, ám egy idôre meghatározhatja a magyar torna jövôjét és sajnos le is szűkítheti lehetôségeit.
Ám egy biztos: az élet nem áll meg!
Ahogyan nem állt meg Atlanta és Sydney elôtt, amikor mindkétszer a 13. helyen zárt csapatunk és éppen lecsúszott az ötkarikás részvételrôl.
A vb elôtt többen fogadkoztak: az idén nem lesz szerencsétlen 13-as.
Lett! Szerencsétlenség a javából! És a végelszámolásnál egy 13. hellyel milyen boldogan kibékülnénk!

Aztán fogalmazzunk úgy: totálisan leblokkolt a magyar férfiválogatott! Lehetne szépíteni az eredményt és lehetne mentegetni versenyzőinket is, de valljuk meg, ilyen produkcióra nincsen magyarázat.
Vereckei István szövetségi kapitány a világbajnokság előtt gyakran hangoztatta, hogy az elejét kell megúszni. A nyújtó ugyanis a magyar csapat leggyengébb száma, ráadásul ezzel a szerrel kezdték meg a kvalifikációs küzdelmeket versenyzőink.
És tegyük hozzá gyorsan, nem is olyan borzasztóan! A "rettegés foka” inkább talajon következett, érthetetlen módon letudván a mumus szert, tornászaink ahelyett, hogy fellélegeztek volna, egyre görcsösebbé váltak.
Sem tűz, sem akarat nem maradt bennük, helyette remegő lábakat és tétova tekinteteket láthattunk, no és persze hatalmas hibákat. Mindössze Gál Róbertben és Lőrik Attilában csillant meg az "élet”, a többiek mintha más dimenzióba kerültek volna.
A csapatnak csak a verseny felére, vagyis a gyűrűgyakorlatokra sikerült megnyugodnia, ám az utolsó három szer – ezt már akkor sejteni lehetett – kevés volt az üdvösséghez.
A férfiak csapatkvalifikációjának első napját 214.307-tel (ez a pontszám meg sem közelíti a fentebb említett riválisokét) a 11. helyen zárták versenyzőink, ám azt követően (az időeltolódás miatt vasárnap éjjel) négy csoportban olyan klasszis nemzetek tornászai léptek pódiumra, mint Kína, az Egyesült Államok, Ukrajna, Franciaország vagy éppen Dél-Korea, így nem maradt esély arra, hogy beférkőzzünk a csapat olimpiai indulásával egyenértékű legjobb 12 válogatott közé.
És hogy reménynek mi maradt?
Utolsó szalmaszálként az, hogy a harminckét nemzet tornászaiból remek talajgyakorlatának (9.537) köszönhetően Gál Róbert (holtversenyben az orosz Alekszej Nyemovval) a harmadik helyen állt a nyolcas döntőbe kerülésért folyó harcban (ugyanez 9.6-tal nem jött össze ugrásban!).
No és az, hogy esetleg a legjobb 18 csapat között zárunk, s így kvalifikációt szereznek versenyzőink az ötkarikás játékokra. Ellenkező esetben – szégyen ez vagy utolsó mentsvár? - egyetlen férfitornászunk vehet majd részt az athéni olimpián.

Olimpiai kvalifikációs világbajnokság, Anaheim

Férfiak. Csapat. Selejtezők (állás hat csoport részvétele után): 1. Japán 227.046, 2. Románia 224.770, 3. Oroszország 223.380, …11. Magyarország 214.307
A magyarok eredményei az egyéni összetettben: …21. Gál Róbert 54.186 (talaj: 9.537, lólengés: 8.875, gyűrű: 8.862, ugrás: 9.600, korlát: 9.125, nyújtó: 8.187, …48. Detrői Zoltán 51.737 (8.987, 8.075, 8.375, 8.825, 8.800, 8.675). További eredmények: Fekete Levente 44.224 (8.037, 9.275, 9.537, -, 8.775, 8.600), Király Roland 34.536 (7.950, -, 9.412, 9.387, -, 7.787), Lőrik Attila 44.636 (-, 8.912, 8.625, 8.987, 9.287, 8.825), Takács Árpád 34.650 (8.150, 7.950, -, 9.325, 9.225, -)