A ligacsúcstartó Otto Rehhagel a 65. születésnapját ünnepelte

Sok-sok évvel ezelőtt azt találta mondani, hogy ha még ötvenévesen is a kispadon ücsörög, nyugodtan karoljanak belé, és kísérjék be az első, útba eső elmegyógyintézetbe. "A stressz kikészíti az idegeket, nem lehet sokáig művelni ezt a szakmát” – fogalmazott akkor. Erre mit hoz az élet? Otto Rehhagel – mert róla van szó – még mindig ott áll a vártán, azaz ott ül a kispadon, ezúttal a görög válogatott szövetségi kapitányaként. Szombaton nem volt miért idegeskednie, bosszankodnia, ellenkezőleg: kisimultan, derűsen töltötte a víkend első napját. A születésnapját ünnepelte, ki gondolná, hogy már a 65.-et. A "Bundesliga gyermeke” – ahogy Németországban egyik becenevén hívják – nyugdíjaskorba lépett."Bár a hatvanötödiket is betöltöttem, nem nézek ki ennyinek” – mondta az ünnepelt. Való igaz, a harminc éve edzősködő tréneren nem fog az idő, fiatalos, meglepően jó tartja magát – meglehet, feleségének, Beate asszonynak köszönhetően, akivel csaknem negyven éve házasok. Rehhagel a Rot-Weiss Essenben kezdte játékos-pályafutását, majd a Hertha BSC-be igazolt. 1965-ben újabb klubváltás: a HBSC mezét a Kaiserslautern trikójára cserélte fel. Utóbbi gárdát már nem hagyta el, 1972-ben itt fejezte be aktív karrierjét. Mindent egybevetve 201 Bundesliga-mérkőzésen lépett pályára, amivel nincs a liga vonatkozó örökranglistájának élmezőnyében.Trénerként ugyanakkor ő a listavezető, 824 Bundesliga-találkozójával fölényesen vezeti a szakvezetők örökrangsorát. Ottó király azonban nemcsak a mennyiségre törekedett hosszú edzői pályafutása során, hanem a minőségre is. 1980-ban DFB-kupát nyert a Düsseldorffal, majd a Werdernél eltöltött tizennégy esztendő során öt jelentős trófeát is begyűjtött csapatával: 1988-ban és 1993-ban bajnok, 1991-ben és 1994-ben Német Kupa-győztes, 1992-ben pedig Kupagyőztesek Európa-kupája-győztes lett a Weser-parti zöld-fehérekkel. Amikor 1995-ben távozott Brémából, könnyeket hullajtottak érte, főleg azért, mert az egyik nagy vetélytárs – óriási párharcokat vívott egymással a két klub a nyolcvanas években –, a Bayern München kispadját foglalta el.Münchenben azonban nem tudta tovább öregbíteni a hírnevét (azért így is eljutott a bajorokkal az UEFA-kupa döntőjébe), Franz Beckenbauer gyakorlatilag elüldözte a klubból. Az 1997–98-as idény karrierje egyik legyszebb szezonja: a Bundesliga történetében ő nyert először – és eddig utoljára – bajnoki címet egy frissen feljutott csapattal (Kaiserslautern). Napjainkban Görögország nemzeti tizenegyét gardírozza, mégpedig kitűnően, hiszen a dél-európai válogatott – a spanyolokat és az ukránokat is megelőzve – az első helyen áll az Európa-bajnokság 6. selejtezőcsoportjában. Még hogy bolondokházába kellene zárni…