Schalke: Születésnapi ajándékra várva

A csalódást hozó 2002–2003-as szezon után gyorsan talpra álltak a Schalke szurkolói, és máris a jobb folytatásban reménykednek. Optimizmusuk oka szinte kizárólag egyetlen személyhez, Jupp Heynckeshez, a gárda új vezetőedzőjéhez köthető. Don Jupp spanyolországi vendégszereplés után tér vissza szülőhazájába, és rögvest egy "darázsfészekbe”. A Schalke az előző szezonban sokkal inkább hasonlított hollywoodi társulatra, mint futballcsapatra. A botrányok, a veszekedések mindennaposak voltak, a futball a háttérbe szorult, ennek meg is itta a levét a csapat, hiszen közvetlenül nem sikerült felkerülnie az UEFA- kupa főtáblájára. A helyi mindenható, Rudi Assauer menedzser a pályán belüli és a pályán kívüli válságok miatt döntött úgy, hogy kemény kezű edzőt szerződtet. Egy ideig keresgélt, több jelölttel is tárgyalt – felvetődött Felix Magath (VfB Stuttgart), Christian Gross (FC Basel) és Bert van Marwijk (Feyenoord) neve is –, mielőtt sikerült dűlőre jutnia első számú favoritjával, Jupp Heynckesszel.
"Légy önmagad. Ugyanolyan a filozófiád, mint az enyém. Ha valóra váltod, sikeres leszel” – mondta az edzőként német bajnoki címeket és Bajnokok Ligáját nyerő trénernek a megegyezéskor Assauer. Heynckes pedig jött, és eddig maximálisan kihasználta a neki adott szabad kezet. Vasfegyelmet vezetett be, a felelőtlen nyilatkozatokért, a késésért, az egyenruha viselésének elmulasztásáért, a mobiltelefon-használatáért büntetést kell fizetni, emellett persze óriási a teljesítménykényszer.
"A labdarúgásban csak két út járható: vehetsz világklasszisokat, mint a Real, és akkor meccseket, valamint trófeákat nyersz, a keret erősségének köszönhetően; vagy jó játékosokkal a szokottnál is intenzívebben dolgozol, hogy elérd ugyanazt a hatásfokot” – hangzott Heynckes székfoglalója. Kell-e mondani, a Schalke melyik utat járja… A szakvezető az érkezése után leállította a játékosok adásvételét (Hamit Altintop, Cziommer, Seitz, Eduardo és Kobiasvili addigra már királykékbe öltözött, Möller, valamint Wilmots pedig már távozott), feltérképezte a játékosokat, majd két erőnléti edző segítségével munkához látott.
A fizikummal biztosan nem lesz probléma, a hadrend sem lesz ismeretlen a futballisták számára – Heynckes elődeihez hasonlóan a 4-3-3-as és a 4-4-2-es felállást részesíti előnyben –, a nagy kérdés viszont, hogyan ízlik majd a gárdának a hosszú indításokra épülő futballt felváltó rövid passzos játék. A vezérkar szerint nincs mese, ízlenie kell, mert valamit le kell tenni az asztalra 2004. május 4-én, amikor a klub a századik születésnapját ünnepli.