A szökésbe két csapattársam, David Canada és Davide Bramati is belekerült, és bár nem nyertek, végül is sikerrel teljesítették az etapot, hiszen a spanyol a negyedik helyen végzett. Én igyekeztem pihenni a bolyban, de egyrészt mi is elég gyorsan haladtunk, másrészt nagy volt a szél, ami nem könnyítette meg a dolgunkat, úgyhogy nem tudtam olyan nyugodtan tekerni, mint az előző napon.
Most igyekszem minél jobban aludni és felkészülni a szombati időfutamra. Ahogy láttam a térképet, teljesen sík terepen kell teljesítenünk a negyvenkilenc kilométert, de ki tudja, hogy a valóságban is így lesz-e. Ha így lesz, akkor az egyetlen nehézséget a szembeszél okozhatja, de ez elvben mindenkit egyformán zavar. Minket kétpercenként indítanak, a legjobbakat hárompercenként, és úgy számolom, hogy az előttem induló két versenyzőt utol tudom majd érni. Az biztos, hogy igyekszem bekerülni a legjobb tíz közé, akkor lennék elégedett magammal, ha ott lennék. Az összetettben nem nagyon van esélyem feljebb lépni, a legjobb száz közé biztosan nem kerülhetek be, de most nem is ez a fontos, hanem hogy a szakasz során minél jobban teljesítsek.
Ami a két nagy ászt, Ullrichot és Armstrongot illeti, a pénteki kis csatájukat a részhajrá során nem láttam, mások mesélték, hogy mi történt. Nem tudom megmondani, hogy a szombati cronón melyikük nyer majd, nagyjából egyforma esélyük van az etapsikerre, de az összetettben szerintem Armstrongtól nem lehet elvenni a sárga trikót.”
Bodrogi László
Legfrissebb hírek
