Ezt megúszták az oroszok

Kedden, már jóval az esti finn–német előtt egészen parádés volt a hangulat a csarnok körül, a szentélybe bebocsátásra váró csaknem 14 ezer ember a maga módján készült a derbire: voltak, akik a közeli sörsátrakban múlatták az időt, s akadtak olyanok, akik, amúgy hangolásként, megnézték az osztrák–ukrán találkozót.
Az előbbiek biztosan jól érezték magukat, de az utóbbiaknak sem kellett csalatkozniuk, elvégre egészen jó kis meccset hozott össze a közvetlen élmezőnytől azért távol lévő két alakulat. A második körben első pontjaikat szerző "sógorok” az 5–2-es sikerüket elsősorban a gyakorlatilag mindent elpuskázó Procenko, Sahrajcsuk, Litvinenko ukrán támadótriónak, no meg az ellenfél kritikán aluli kapusteljesítményének (Szimcsuk két, Karpenko pedig egy gólban volt benne, s ketten együtt nem érték el a 83 százalékos védési hatékonyságot…) köszönhették. Mindettől függetlenül azért igazságtalan lenne megfeledkezni az egyaránt duplázó Divisről és Hohenbergerről, már csak azért is, mert mindketten kétszer annyi gólt lőttek az ukránoknak, mint az azt megelőző öt finnországi találkozón összesen.
Eközben Turkuban a világbajnokság meglepetéscsapata, a dán együttes végig partiban volt a lettekkel, a baltiak csak az utolsó harmadban tudták, a papírformát igazolván, a maguk javára fordítani a mérkőzést. Elmaradt tehát az újabb meglepetés, azaz ezzel vált csak igazán közelivé: a lettek a maguk részéről mindent megtettek annak érdekében, hogy az oroszokat kipotytyantsák a negyeddöntőből, amihez ezek után már "csak” az kellett, hogy este a svájciak elcsípjenek egy pontot a svédektől. Nos, ez ügyben a "háromkoronások” sem tétlenkedtek, az első harmadot például el is veszítették, s ugyan a végére nagy nehezen helyre állt a világ rendje, ám ez nem jelenti azt, hogy az oroszoknak ezek után is ilyen szerencséjük lesz: a csehek elleni negyeddöntőben az eddigieknél mindenképpen több kell.

Amúgy ez szó szerint igaz a finnekre is, akiknek ugyan nem voltak továbbjutási gondjaik, de a hazai közönség igényei meglehetősen magasak, a vasárnap délutáni világbajnoki döntőben szeretnék látni a csapatot. (A kieséses szakaszban egyébként új szabályok lépnek életbe: ha a 60 perc elteltével nincs döntés, az eddigi 10 helyett 20 perces "hirtelen halál” következik, azután következhetnek a rávezetések. A ráadásban az NHL-ből átvett szabályok szerint nem öt, hanem négy mezőnyjátékos lehet a jégen csapatonként.)
Ôszintén szólva, a finálé felé vezető úton legfeljebb ballépésként lehet elkönyvelni azt a harmatgyenge valamit, amit játék helyett produkált kedd este az errefelé gyakorlatilag istenként tisztelt Koivu, Selänne kettős által vezérelt "suomi” gárda. A németek ellen szó szerint kiharcolt (időnként pokolian durvák voltak a vendéglátók…) döntetlen mögött lévő teljesítmény édeskevésnek tűnik a folytatásra, bár ha a svédeknek a svájciakkal szemben mutatott játékát vesszük alapul (a négy közé jutásért összejött az északi rangadó), akkor semmi sem elképzelhetetlen. Például az sem, hogy a csütörtök délelőtt Finnországba érkezőket eképp köszönti a vámtiszt: "Katasztrofálisan játszottunk”…