„Teljesen mindegy, hogy bunkóság vagy rasszizmus következtében jutnak érvényre a negatív kódok. Mindkét esetben el kell ítélni, ha büdös cigányt vagy büdös arabot kiabálnak, mint ahogyan azt is, ha megtiporják az izraeli zászlót, továbbá megbecstelenítik az izraeli himnuszt” – mondta Hadas Miklós szociológus, aki kiemelte, hogy a FIFA és az UEFA sem tesz különbséget, a szervezetek ugyanis zéró toleranciát hirdettek.
„A vizsgálatot a FARE, vagyis az UEFA és az angol Labdarúgó-szövetség által támogatott szervezet jelentése alapján folytatták le. A rövidítés a Football Against Racism in Europe elnevezésre utal. Nyomatékosítani kell, hogy ez a szervezet a rasszizmus és a diszkrimináció érvényesülésének megakadályozását tűzte zászlajára, és ehhez minden eszközt felhasznál. A FIFA-nál és még inkább a Michel Platini vezette európai szövetségnél rendkívüli súllyal esnek latba a FARE észrevételei. Úgyhogy nincs mese, tudomásul kell venni, hogy kétezer-tizenkettő óta zéró tolerancia van, és ennek érvényt is szereznek! Továbbá amellett se menjünk el szó nélkül, hogy az Európai Unió irányelvei között is kiemelt szerepet kap a rasszizmus elleni harc. Más kérdés, hogy magam is aránytalanul súlyosnak tartom a büntetést.”
Az ember hajlamos összeesküvés-elméleteket gyártani azzal kapcsolatban, miért éppen a magyar–román vb-selejtezőre időzítették a büntetést – a két nemzet közötti időnként feszült viszonyban a büntetés olaj a tűzre, mintsem elrettentő jellegű. Így felvetődik, hogy a rasszista felhangú cselekedetek ismétlődhetnek, holott éppen az lenne a cél, hogy megszűnjenek. Egyáltalán, kezelhető-e a problémakör, nevezetesen, hogy egy, a normális szurkolók között megbújó kisebb csoport rendbontásai rendre nagy visszhangot váltsanak ki?
„Véleményem szerint egyetlen megoldás létezik, az MLSZ által szervezett hazai bajnokikon, és nem csupán az első osztályban, a rasszista bekiabálások skandálásakor a játékvezetőknek le kellene fújniuk a mérkőzést. A szövetségnek meg kell büntetnie a rendező klubot, amely így saját érdekében kénytelen lesz ügyelni a rendre. Ezáltal előbb-utóbb olyan légkör alakulna ki a pályákon, amelyben az ilyen megnyilvánulások tabunak minősülnek. A nemzetközi szövetség a Heysel-tragédia, tehát 1985 óta kiemelten foglalkozik a problémával. A huszonegyedik századra Angliában eljutottak odáig, hogy a szurkoló egy pubban ugyan mondhatja a magáét, de ha mondjuk a Stamford Bridge-en rasszista szövegeket ereszt meg, kiemelik a bekamerázott nézőtérről, és néhány évig be sem teheti oda a lábát.”
