Király már védett, Torghelle még töpreng

Király Gábor a Crystal Palace-szal megkezdte a felkészülést a 2004–2005-ös idényre. Ebben semmi különös sincs, hiszen egy ideje már tudott, hogy a kapus az angol élvonal londoni újoncával áll kapcsolatban, de aláírt szerződése eddig nem volt. Most sincs, viszont a gárda hétfőtől Belfastban edzőtáborozik – a magyar kapussal a soraiban.
"Tudom, olvastam néhány helyen, hogy már aláírtam, de erre még nem került sor. De azt hiszem, ez már csak idő kérdése. A klub és a menedzserem, Gunnar Grünner már majdnem mindenben megegyezett" – mondta lapunknak Király Gábor.

Így azért már érthető, hogy Iain Dowie menedzser a múlt heti londoni "ismerkedő" tréningek után miért merte olyan bátran magával vinni a belfasti edzőtáborba, illetve később első számú kapusnak nevezni a gárda első, Crusaders elleni edzőmérkőzésére. Király elmondása szerint az edző az első pillanattól kezdve roppant szimpatikus volt a számára. "Ha valakire hasonlít, akkor azt mondom, olyan, mint Jürgen Röber volt a Herthánál – tartott némi múltidézést a hálóőr. – Fiatalos, lendületes, fanatikus szakember, aki minden gyakorlatot velünk együtt végrehajt. Fut, kondizik, gimnasztikázik, de ez nem azt jelenti, hogy csak haverkodik a játékosokkal. A munka Angliában kicsit keményebb, mint Németországban volt, fizikailag kicsit jobban igénybe vesznek bennünket, de valahogyan bírni kell azt a hatalmas iramot, amelyet a bajnokikon látni lehet. Élvezem a munkát, eddig azt kaptam, amit vártam, remélem, ez a jövőben sem változik meg."
Király egyébként elismerte, igazából Belfastban kapott képet az angol tempóról. Egy hete, a londoni edzések során még nem tudta elképzelni, miként lehet bírni az őrült angol tempót. "A keddi edzés végén már tudtam… – mondta Király. – Volt egy normális edzés, öt perc játék, majd levezetésként futás. Alapvonaltól alapvonalig. Száz méter oda, száz vissza. Oda sprint, vissza a kocogásnál erősebb iramú futás. Húsz ilyen kört kellett megtenni. A tizennegyedik-tizenötödiknél már beszélgettem magammal, nem tudtam, hogyan bírom. A végén a fiúk a nyakamba borultak, és mondták, isten hozott a csapatban."

Szerdán konditerembe vonult a Crystal Palace, ahol hármas-négyes csoportokba osztották a játékosokat, akiknek 9-10 állomáson kellett áthaladniuk, mielőtt elvonulhattak volna pihenni.
Este pedig jöhetett az első, lapzártánk után befejeződő tesztmérkőzés, méghozzá a Crusaders ellen. Dowie mester a délutáni csapathirdetés során nem sokat vacillált, a napokban igazolt argentin Julian Speroninak a második, Király Gábornak pedig az első félidőt "adta oda".
"Kettő nullára vezettünk szünetben, nem kaptam gólt, úgyhogy elégedett vagyok – mondta lapunknak Király. – A játékoskijáróban megismertem a rövid nevükről is a védőimet, aztán a pályán már úgy pörögtem, mint itthon vagy a Herthánál. Kiabáltam, utasítgattam, nem lehetett érezni, hogy még nem igazán tudok angolul. De a pályán szerencsére rövid, egyszerű szavak vannak. Két-három beadásra kellett kijönnöm, volt néhány jó kidobásom, de még van mit csiszolni. Ugyanakkor megnyugtató, hogy nem felejtettem el védeni." ---- Kedden minden eddiginél közelebb került Torghelle Sándor ahhoz, hogy teljesüljön élete nagy álma, és egy, az angol bajnokságban szereplő csapattal kössön szerződést. Amint arról már beszámoltunk, a hétszeres válogatott labdarúgó a hét első két napját Londonban töltötte, az MTK Budapest ügyvezető igazgatója, Fülöp Ferenc társaságában, s folyamatosan egyeztetett a Crystal Palace elöljáróival, majd úgy tért haza Budapestre, hogy magával hozta a Premier League újoncától kapott szerződéstervezetet. Mivel a londoni egylet és az MTK mindenben megegyezett a támadó átigazolásával kapcsolatban, immár csakis a futballistán múlik, hogy aláírja-e a felkínált szerződést, vagy sem.
Egyetlen tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni Torghelle Sándor jövőjével kapcsolatban, jelesül, hogy továbbra is több nyugati klub érdeklődik iránta, akár az is megtörténhet, hogy a labdarúgó mégsem Angliában kezdi el az őszi idényt…
– Hétfőn és kedden is tárgyalt Londonban, és a megbeszélések hozományaként most már kis túlzással csak a szerződést kell aláírnia…
– Ez csak részben igaz, mert noha valóban több tárgyaláson vagyok túl, és megkaptam a Crystal Palace szerződéstervezetét, azt is tudni kell, hogy továbbra is több klub érdeklődik irántam – mondta Torghelle Sándor.
– Azt lehet tudni, hogy mikorra kell végleges választ adnia az angol együttesnek?
– Nincs határidő, ráadásul mivel a jövőmet jelentősen befolyásolhatja a döntésem, nem szeretném elkapkodni a válaszomat. Persze az is igaz, hogy sokáig nem várhatok, mert akkor könnyen hoppon maradhatok.
– Ebben a helyzetben már csakis Crystal Palace szerződésére, valamint az érdeklődő csapatok ajánlataira összpontosít, vagy pedig továbbra is tréningezik az MTK együttesével?
– Amint mondtam, jó döntést kell hoznom, de ez nem akadályozhat abban, hogy közben látogassam az MTK edzéseit. Saját érdekem az, hogy fizikálisan a lehető legjobb állapotban legyek addigra, amikorra lezárul az átigazolási ügyem. ---- A Crystal Palace neve sokaknak ismerős lehet, hiszen a londoni klub az utóbbi tíz évben kétszer is szerepelt a Premiershipben. Igaz, a magaslati levegő mindkét alkalommal túl ritkának bizonyult, egy szezon után rendre a kiesés következett – egy magyar válogatott kapussal most talán másképp lesz. Király Gáboron kívül egyébként meglepően sok olyan futballista van a keretben, aki játszott már hazája válogatottjában. Curtis Fleming az ír, Tony Popovic az ausztrál, Kit Symons a walesi, Aki Riihilahti a finn, Michael Hughes az északír, Dougie Freedman pedig a skót mezt húzta már magára több vagy kevesebb alkalommal.
A fenti felsorolással alighanem a várható kezdőcsapat gerincét is ismertettük. A klubnál nagy sikerként könyvelik el, hogy meg tudták tartani a japán Sanfrecce Hirosimától három éve igazolt Popovicot, és úgy hírlik, Riihilahti és a nagyszerű idényt maga mögött hagyó Hughes szerződéshosszabbítása ugyancsak sínen van. Hasonló a helyzet Iain Dowie-val, aki másfél éve ült le a kispadra, s gyanítjuk, nem tud olyat kérni, amit megtagadnának tőle. A feljutás, mondhatni, váratlanul érte még a vérmesebb szurkolókat is, elvégre a "sasok" az utolsó, hatodik helyen kerültek be a Premier League-helyekről döntő rájátszásba.
Még nagyobb lenne az öröm a Selhurst Parkban, ha Dowie mester társulata benn maradna az elitligában – már csak azért is, mert egyéb sikerekhez nemigen szokott hozzá a szurkolótábor. Az egyesület vitrinjébe eddig egyetlen jelentősebb trófea sem került be, noha volt, amikor nagyon közel álltak hozzá a piros-kékek. Az 1990-es FA-kupa-döntőben például percek választották el őket a győzelemtől, végül 3–3-at játszottak a Manchester Uniteddel, majd a megismételt mérkőzésen, öt nappal később 1–0-ra kikaptak. A bajnokságban két kisebb díjat tudnak felmutatni, még a második világháború időszakából, amikor az országos versengés szünetelt. Regionális pontvadászatokat akkor is kiírtak, és 1940-ben a Crystal Palace megnyerte a South League D-csoportját, míg egy évre rá a Southern Regional League-ben lett első.
A legszebb periódust kétségkívül az elbukott FA-kupa-finálé fémjelzi. A következő évadban ugyanis – mindenekelőtt az "első aranykorát" élő Ian Wrightnak köszönhetően – a Palace a harmadik helyen végzett az első osztályban. Óriási balszerencse, hogy ennek ellenére mégsem indulhatott a nemzetközi porondon: az angol klubok ötéves kitiltása után egy ideig az UEFA-kupában csak egy csapat képviselhette az országot.
Wright, aki később az Arsenalban lett igazán nagy játékos, több mint száz gólt termelt a CP mezében. (Az emlegetett, 3–3-ra végződő döntőben egy kettős lábtörés miatti, hosszú pihenő után tért vissza, és nem sokkal becserélését követően megfordította az állást…) Mellette volt még egy ismert futballistája a Crystal Palace-nak: a válogatottban is megforduló Nigel Martyn. Ô volt az első angliai kapus, akiért egymillió fontot fizettek, midőn a Bristol Roverstol 1989-ben a Selhurst Parkba igazolt.
A Crystal Palace egyébként alapításának helyéről, egy akkoriban (1905-ben) csak üvegpalotának nevezett létesítményről kapta a nevét (kristálypalota). Húsz évvel az alapítás után költözött be jelenlegi stadionjába, a negyedosztályból indulva a legtöbb időt a második vonalban töltötte el. Edzője volt többek között Steve Bruce, Trevor Francis és Terry Venables, magyar labdarúgóra azonban most tehet szert először.