Ajándékot adott, majd búcsúzás nélkül ment el

"…teljesen normális embernek tartotta magát. Döntésének, hogy öngyilkos lesz, két nagyon egy-szerű oka volt, és biztos volt benne, hogy ha hagyna búcsúlevelet, sokan egyetértenének vele. Az egyik ok: minden olyan egyforma és kiszámítható az életben, és tudta, ha véget ér a fiatalság, jön majd a hanyatlás, az öregedés visszavonhatatlan jelei, a betegségek, a magány. Nem volt értelme tovább élni. A másik ok filozófiai természetű volt: Veronika olvasott újságot, nézett tévét, jól tudta, mi zajlik a világban. Látta, hogy minden egyre rosszabb, ő pedig nem tehet ez ellen semmit - ezért teljesen haszontalannak érezte magát…" - Paulo Coelho, a zseniális brazil író vetette papírra mindezt a Veronika meg akar halni című könyvében.
Íme, az ideológia az öngyilkossághoz - minden egyforma és kiszámítható, és előbb-utóbb jön majd az öregedés. Csakhogy a helyzet mégsem ennyire egyértelmű: az emberek nagy része ragaszkodik ehhez az úgynevezett életfolyamhoz, ha valaki megbetegszik, ádáz küzdelmet folytat még a gyilkos kórral is, bármire képes, csak hogy legyőzze a halált.
Czérna Sándor, az egykori pécsi futballista valószínűleg nem olvasta Paulo Coelho könyvét, így bizonyára nem a történet hősének, Veronikának a gondolatai mentén haladt. Az biztos, hogy valami ott bent, a lelkében megroppant, véglegesen megváltozott.

Csöndesen, egyedül melegített a meccsekre

Senki, de tényleg senki sem tudott a lelkében dúló viharról, tán még a volt felesége és a 18 éves fia sem, mert Czérna Sándor, az egykori pécsi futballista feladta a harcot. Néhány napja, keddről szerdára virradó éjszaka búcsút intett a földi létnek, megdöbbentve környezetét.
Öngyilkos lett…
Pedig Czérna Sándor egykori pécsi futballista sikeres ember volt. Sikeres, legalábbis a saját szakmájában, de ugyanezt mondhatnánk pályafutásáról is, mert bár nem lett válogatott, nem szerepelt világbajnokságon, nem hívták őt sem a Barcelonához, sem az Interhez, de Pécsett szerették, a nyolcvanas évek PMSC-jében ő volt az egyik alapember. Legnagyobb sikerét Garami József irányításával érte el, amikor a pécsi legények a kor sztárcsapata, a Budapesti Honvéd mögött ezüstérmet szereztek. Czérna Sándor már akkor is valamiféle különcnek tűnt a többiek szemében, de úgy fogadták el, senki sem kérdezte tőle, miért melegít egyedül a meccsek előtt, miért oly csöndes, miért vonul félre a társaitól. ---- B ---- R