Az újonc Szolnok viszontagságos, de jó idényt produkált az Adria-ligában

Nehéz volt? Igen. Tanultak belőle? Bizonyára. Érdemes volt? Mindenképpen!

A Szolnok nemcsak kimerészkedett az európai kupaporondra, hanem a délszláv elitbajnokságba is belevágott az ősszel. A területi jellegű, euroligás csapatokat is felvonultató Adria-liga megannyi tanulsággal szolgált a bemutatkozó szezonjában kezdetben gyakran orra bukó, a végére markáns résztvevővé váló magyar bajnok számára.

A szlovéniai Novo Mesto városában szeptember 30-án kezdte meg szereplését a magyar bajnok, amely sejtette, de nem tudta, mi is vár rá pontosan az Adria-ligában. A Krka elleni 15 pontos vereség után is nagy várakozások előzték meg a Cibona szolnoki vendégjátékát, amely varázslatos győzelmet (méghozzá a történelmi elsőt) hozott a korábbi BEK-győztes ellen. Ám az ezt követő egyetlen árva siker és hét vereség rávilágított arra, amit egyébként is tudni lehetett: pokoli erős az Adria-liga, és ahogy az Alba Volánnak az EBEL-ben, a piros-feketéknek is rámegy legalább egy szezonjuk, hogy beilleszkedjenek…

Hazai klubcsapat sajnos ritkán találkozik olyan riválisokkal, amilyenekkel a Szolnok hétről hétre megküzdött, a szerb, horvát, macedón, bosnyák, szlovén és montenegrói együttesekre jellemző kemény, harcias és kontrollált kosárlabda nem is ízlett a magyar bajnoknak. A nívó érzékeltetésére elég csak annyit megjegyezni, hogy a Partizan Beograd, a Cedevita Zagreb és az Olimpija Ljubljan a kontinens csúcstornáján, az Euroligában is indult. És noha teljesen alárendelt szerepet sosem játszott az Olaj, a novemberi produktum kicsapta a biztosítékot a csapat vezetőségénél, s december elején, a macedón MZT Szkopje elleni 34 pontos vereséget követően Pór Pétert leváltották, s néhány nappal később az osztrák-szerb kettős állampolgárságú Nedeljko Asceric lett az edző.

„Megszeppenve és kissé kívülállóként kezdtünk, nem volt könnyű beleszokni a nagyobb ritmusba, sebességbe és agresszivitásba – fogalmazott Horváth Ákos, aki az Adria-liga negyedik legjobb hárompontosdobója lett 37.9 százalékkal. – Az új játékosok és az edző érdemei elévülhetetlenek, Szead Sehovics később jött, aztán James Florence és Bell Rashad érkezett, és mindannyiuknak fontos szerep jutott a csapatban. Emellett a valamelyest új szemléletet meghonosító Asceric lendületet adott az együttesnek, mi pedig megtaláltuk az összhangot az edzővel.”

A nehéz időszakot átvészelte a gárda, ha nehezen is, de továbbjutott az EuroChallenge-ben is, s decemberben „világraszóló” győzelmet aratott hazai pályán az 1992-es Euroliga-győztes Partizan Beograd ellen.

A tiszaligeti csarnokban senki sem mehetett biztosra, idegenben viszont egy ideig képtelen volt győzni a Szolnok, amely a javuló játék ellenére is hullámzóan teljesített. A nyaktörő tempót nehezen felvevő csapat nehézségeit a statisztikák is jól jelezték, az alapszakaszban a Szolnok játékosai átlagban 13.8-szor adták el a labdát és 24.6-szor szabálytalankodtak, előbbiben a nyolcadik, utóbbiban a harmadik legrosszabb lett a mutatójuk a ligában. Eközben Ascericcsel és az új kosarasoknak köszönhetően bővülő rotációval stabilabb lett a gárda, amelyen egyes meccseken látható volt, hogy fáradt. Ilyen volt például a Siroki elleni hazai összecsapás vagy a podgoricai vereség. Ám a végül az egész mezőnyben a legtöbb pontot kapó együttes január végén átlépte saját árnyékát, és végre győzni tudott idegenben, Splitben. Ekkor érezhető volt, átszakadt a gát, megnőtt a játékosok önbizalma, és kezdett összeállni a játék.

„Ez a liga a fiatalos lendületről, az agresszivitásról és a fizikai dominanciáról ismert. Riválisainknál rendre huszonéves titánok üldöznek, hajtanak minket, a dobások végrehajtására rendelkezésre álló idő pedig sokkal rövidebb, mint akár az EuroChallenge-ben, nem is beszélve a magyar bajnokságról” – véli Horváth, aki saját játékával kapcsolatban is tapasztalhatta, mennyivel kevesebb ideje volt a dobásokra. (Ehhez képest végül a liga harmadik legjobb tripladobó csapata lett a Szolnok.)

A bajnokság java részében utolsó helyen álló csapat jól hajrázott, utolsó hat meccséből négyet megnyert, s végül a 12. lett ugyanolyan mutatóval, mint a 9. helyezett Krka. Azt már az évad közben tudni lehetett, hogy az Olaj nem esik ki – még egy évig szerződése van a ligával –, de így azért mégiscsak más lett a szájíze, hogy nem a tabella legalján zárt a társaság.