Szerbiában töltött néhány napot a múlt héten Rátgéber László, a MiZo-Pécsi VSK női csapatának vezetőedzője. Ennek így önmagában még viszonylag kicsi a hírértéke, hiszen a tréner Újvidékről származik, és bár már egy évtizede Magyarországon él, gyakran visszautazik a Baranyától ráadásul nem is túl távoli volt Jugoszlávia területére egy kis rokonlátogatásra.
Ezúttal azonban keserű szájízzel lépte át a határt, ugyanis nem szerettei miatt ment – ahogy ő szokott fogalmazni – otthonról haza, hanem a kényszer hajtotta. A kényszer, hogy tovább edzősködhessen nálunk, mivel Rátgéber nem kapott működési engedélyt a júniusi budapesti edzőtovábbképzőn. Ez az, ami miatt lapunkban is témává vált a női válogatott szövetségi kapitányának előző heti túrája – ez ugyanis kisebbfajta szenzáció, és nemcsak a sportág berkein belül."Mészáros Lajos mondta a továbbképző végén, hogy Laci, neked is le kell fordíttatnod a diplomád” – emlékezett vissza Rátgéber a szakmai alelnök szavaira, aki közölte vele a rossz hírt. Az indoklás úgy szólt, hogy be kell tarta(t)ni a törvényt, ami azt írja elő, hogy csak szakirányú végzettséggel lehet edzői tevékenységet folytatni, és a szakirányú végzettséget természetesen igazolni kell. "Csütörtökön megkapom a fordítást, pénteken pedig postázom az oktatási minisztériumnak” – számolt be a pécsi szakvezető arról, mit is intézett odaát. A váratlan műveletet amúgy a pénztárcája is bánta, nemcsak a szabadideje: pusztán a kérvényezés negyvenezer forintba került, a végösszeg pedig, amit a szerbül, tehát cirill betűkkel megírt okmány honosításáért ki kell adnia, megközelíti a százezer forintot. Persze nem kell őt félteni, ettől még jut neki ételre és italra, csak hát ennyi pénzből egy kisebb család is megél egy hónapig…A problémakör sok érdekes kérdést felvet. Kezdjük azzal, hogy vajon mi történik az olyan edzőkkel, akik autodidakta módon képezték magukat, és mégis évek óta űzik a szakmát, adott esetben kifejezetten sikeresen – ha kiderül, hogy annak idején mondjuk "csupán” jogi diplomát szereztek fiatal korukban, végleg fel kell állniuk a kispadról? Vagy kicsit tovább fűzve a gondolatmenetet és összekapcsolva Rátgéber László esetével: mi van, ha a külföldi nyelven íródott, és eddig diplomának hitt diploma nem is diploma, hanem csak egy egyszerű oklevél, ami teljesen mást igazol, ha egyáltalán igazol bármit is? Egyre több idegen országból érkezett tréner tevékenykedik nálunk, vagyis egyre nagyobb a veszélye egy ilyesfajta malőrnek, ami különösen akkor teremt furcsa szituációt, ha közben az illető edző olyan jól beletanult a kosárlabdába, hogy sikert sikerre halmoz a pálya szélén ugrálva.Mint például Rátgéber – persze neki nincs miért aggódnia. Az Újvidéki Testnevelési Egyetemen kapott bizonyítványa ugyanis valós, mi több, kifejezetten rangos a szakmában, hiszen tanárai között a sportág nagy egyéniségei is szerepeltek, akikből ugye a volt Jugoszlávia területén nincs hiány. Senki sem vitatja, felkészült, nagy tudású szakemberré vált már akkor is, amikor huszonéves fejjel átköltözött hozzánk, azóta pedig Európa-szerte ismert edző lett a női kosárlabda berkein belül. Klubcsapatát, a MiZo-Pécsi VSK-t bevezette a földrész legrangosabb kupasorozatának négyes döntőjébe, mindeközben immár hatszoros felnőttbajnoknak és hétszeres Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát a baranyaiakkal, és szövetségi kapitányként már a második Európa-bajnokságon fogja vezetni hazánk női válogatottját. Hívják szakmai konferenciákra, példának okáért a honi NB I-es edzők továbbképzőjén is tartott előadást.Ott, ahol közölték vele, egyelőre nincs működési engedélye a magyar bajnokság élvonalába.