NS Hosszabbítás: tíz éve nincs köztünk Kulcsár Anita

Tíz éve vesztette életét Kulcsár Anita (Fotó: NS-archív)

Ott volt Sydneyben, Zágrábban és Bukarestben, a magyar női kézilabda-válogatott történetének legdrámaibb helyszínein, Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, és január 19-én már tíz éve lesz, hogy nincs köztünk, végzetes autóbalesete miatt. Mindenszentekkor megannyi virág és mécses veszi körül a sírját Győrben; Szerencsen, a szülőhelyén sportcsarnok, kiállítás és alapítvány őrzi a nevét, a magyar kézilabdázásban viszont hiába keressük a méltó emlékét. Ötletekben erős volt az ország egy évtizede: hogy az év első meccsét, tornáját majd neki ajánlják, hogy az év felfedezettjének járó díjat róla nevezik el. Pedig ezeknél is sokkal, sokkal többet érdemelne, és nem a halála, hanem az élete miatt, mert olyan kézilabdázó és olyan ember volt Kulcsár Anita.

A szakma és a szurkolók szeretete egyöntetűen, kétharmados többséggel választotta meg a nemzetközi szövetségnél a világ legjobbjának 2004-ben, így ő lett a nagy magyar mesterhármas egyik tagja, hiszen egy évvel előbb Radulovics Bojana, egy évvel később Görbicz Anita nyerte el a sportág legrangosabb elismerését. Kulcsár Anita az egyesületi pályafutásának köszönhetően is mindenkié, Kelet- és Nyugat-Magyarországé, Szerencsé, Nyíregyházáé, Győré, Székesfehérváré, Dunaújvárosé.

„Szerencsen nálam kezdett el kézilabdázni negyedikes korában, egy év múlva a legmeghatározóbb játékos lett, minden posztra be lehetett tenni, rá fejeződtek be a támadások, az ő egyéni képességeire építhettünk, hiszen általános iskolás korban figurákról még nem nagyon beszélünk – meséli Kulcsár Sándorné, Anita édesanyja, aki pedagógus évei után maga is Győrbe költözött hat éve. – Családi hagyomány lett nálunk, hogy középiskolába Nyíregyházára kerültek a gyerekek, testnevelés tagozatra, hiszen a fiam is ott tanult. Amikor a felvételin Orendi Mihály meglátta az atlétikai stadionban, azt mondta, Németh Angéla utóda lesz. Amikor viszont Hadobás István, a kézilabdaedző meglátta egy lövését, azt mondta, egy baja van, hogy nem a Kölcseybe jár. Ment érte a harc…”

A Kulcsár Anitáról készült megemlékezésünk, az édesanyjával folytatott beszélgetés további részletei a Nemzeti Sport szombaton megjelenő, Hosszabbítás című mellékletében.