Mateo Maras: A magyar válogatott megérdemelte volna ellenünk a győzelmet

NEHÉZ CSOPORTBA KERÜLT a Tatabánya az Európa-liga középdöntőjében. Közhely, de ebben a szakaszban már nincsenek sokkal könnyebb ellenfelek, mint amilyen a francia Toulouse, valamint az egyaránt német Gummersbach és Flensburg. A magyar csapat utóbbival az első körben kétszer már megmérkőzött, így a sorozat ezen szakaszában csak négy találkozó vár rá és mindenki másra is.

A Flensburg ellen ősszel a Bányász egyetlen pontot sem tudott szerezni ­(44–27 és 39–29 a németek javára), mentségére szóljon, hogy az El talán legnagyobb favoritja állt a másik oldalon. A most kezdődő újabb szakaszban a legtöbb esély a pontszerzésre a Gummersbach és a Toulouse elleni hazai összecsapásokon nyílhat, de már kedden Franciaországban is értékes tapasztalatokat szerezhet a magyar bajnoki bronzérmes.

„Kemény mérkőzésre számítunk, ellenfelünk a világ egyik legerősebb bajnokságában játszik   – mondta Mateo Maras, a Tatabánya jobbátlövője a Nemzeti Sportnak. – Sokat egy-egyeznek, amivel nem könnyítik meg a dolgunkat. Bizakodó vagyok, mert a csapatban mindannyian egy irányba haladunk, amit jól mutat, hogy még mindhárom fronton talpon vagyunk.”

Az idény első felében egy-két váratlan botlást leszámítva a Kék Tigrisek eddig hozták, ami elvárható. Harcban vannak a Fradival és a Győrrel a bajnokság harmadik helyéért, egy hónap múlva a négyes döntőbe jutásért játszanak a Magyar Kupában, és a második számú európai klubsorozatban is megélték a tavaszt.

A 24 éves jobbátlövő csak nemrég tért vissza klubjához a világbajnokságról, amelyen a horvát válogatott tagjaként ezüstéremnek örülhetett. A sikerhez ő maga is markánsan hozzájárult, 24 gólt szerzett, kiosztott négy gólpasszt és ugyanennyi labdát szerzett védekezésben, emellett hat hétméterest is kiharcolt. Nem véletlenül fogja a következő évadot már a francia Paris Saint-Germainben megkezdeni. Természetesen a január 28-i, 31–30-as hazai sikert hozó horvát–magyar negyeddöntőről is más emlékei vannak, mint nekünk.

„Nagyon sajnálom a tatabányai csapattársaimat, a magyar válogatott győzelmet érdemelt volna ellenünk a negyeddöntőben. Az utolsó tíz percben nagyon sok minden megváltozott a játékunkban pozitív irányba, de a szerencse is kellett a sikerhez. Később éltünk a lehetőséggel, és megszereztük az ezüstérmet, ami pályafutásom eddigi legnagyobb sikere”    –    mondta Maras a vb-n szerzett élményeiről.

A horvát játékosok a Dánia ellen ­32–26-ra elveszített döntő után hősként térhettek haza, százezren mentek ki Zágráb főterére megünnepelni őket. Legutóbb talán akkor voltak kint ennyien az utcán, amikor 2018-ban a Luka Modric vezette futballválogatottjuk lett szintén vb-ezüstérmes. Déli szomszédaink megadták a módját a fiesztának, hiszen ők is tisztában vannak vele, hogy „saját magunk dicséretét nem bízhatjuk másra”: a főtér felett vadászgépek repültek át annyira szoros kötelékben, mint amennyire a kézilabda-válogatott három hétre egyesítette a nemzetüket.