A dánoknak még a harmadik soruk is vb-esélyes lenne

Páratlan tettre készül a dán férfi kézilabda-válogatott a január 14-én rajtoló világbajnokságon. Nikolaj Jacobsen együttese lehet az első, amely sorozatban négyszer emelheti magasba a trófeát. Korábban öt tornából négyet már Románia és Franciaország is meg tudott nyerni, de az északiak még ezt is felülmúlnák, ha a nekik Herningben kezdődő és Oslóban véget érő megméretést is behúznák.

Az 53 éves szakembernek ehhez minden poszton nem is két, de inkább három, esetenként négy klasszis kézilabdázó is a rendelkezésére áll. Ez a helyzet elsőre kényelmesnek tűnhet, ám az is benne van, hogy a „bőség zavara” miatt pont azt a sztárjátékosát hagyja ki, aki a nehéz pillanatban új erőt adhatna a társainak. Elég csak a legutóbbi Európa-bajnokság döntőjére gondolni, amikor a franciák hosszabbításban 33–31-re legyőzték a favoritot. A nehéz pillanatokban a 2023 eleje óta élete legjobb formájában lévő Lasse Andersson például biztosan hozzá tudott volna tenni a dánok játékához.

Jacobsen ezúttal már nem követte el azt a hibát, hogy kihagyja a keretéből a Füchse Berlin balátlövőjét, akinek a Mathias Gidsellel alkotott párosa hétről hétre megsemmisíti az ellenfeleit a Bundesligában.

Gidsel továbbra is kitűnő állapotban van: úgy vezeti a német bajnokság góllövőlistáját, hogy továbbra sem lő hétméterest, mind a 131 találata akcióból született. A 25 éves jobbátlövő az előző három nagy világesemény gólkirályaként, a tokiói olimpia MVP-jeként továbbra is megállíthatatlannak tűnik. Ha pedig a vb-n pihenésre szorulna, akkor a THW Kielben parádézó Emil Madsen is megmutathatja fantasztikus képességeit.

A dánok két legendája sem tagja már a nemzeti csapatuknak. Niklas Landin az ötkarikás játékok után lemondta a válogatottságot, de a gólvonal előtt Emil Nielsen és Kevin Möller duója nélküle is ütőképesnek tűnik. Ahogyan a pályafutását a csúcson befejező Mikkel Hansent is képes lehet méltóképpen pótolni Andersson mellett Simon Pytlick és a másodvirágzását élő Jacob Holm is. Thomas Arnoldsen és Rasmus Lauge személyében két teljesen eltérő stílusú irányító szervezi a támadásokat, a védekezés motorja pedig az idény végén visszavonuló Henrik Möllgard lesz, még egyszer utoljára.

A beállók és a szélsők sem gyengébbek, mint az eddig felsorolt kézilabdázók, olyan nevek maradtak ki a keretből, mint Mads Hoxer, Magnus Landin és Jannick Green.

Hasonló dominanciára törne az évtized második felében Németország, amely az olimpiai döntőben súlyos, 39–26-os vereséget szenvedett napjaink uralkodójától. Ám a tavaly U21-es vb-címet ünneplő fiatalok 2024-ben megmutatták, hogy a felnőttek között is képesek dominálni. Közülük David Späth, Justus Fischer és Nils Lichtlein is eredményes őszt produkált, ami biztató jel.

A franciákat a saját pályájukon ejtették ki a németek Párizsban (pontosabban Lille-ben), azon az őrült mérkőzésen Renars Uscins 14 gólt dobott, majd a spanyolok elleni elődöntőben is a mezőny legeredményesebbje volt. A 22 éves jobbátlövő jutalma az ezüst­érem mellett a torna álomcsapatába kerülés volt. Oda egyébként a néha magatartásbeli gondokkal küzdő, már-már a meg nem értett zsenik közé tartozó irányító, Juri Knorr is bekerült.

Alfred Gíslason fiainak ezúttal sem lehet más célja, mint az éremszerzés, ám ebben a bombaerős mezőnyben nagyjából tíz másik rivális is hasonlóképpen gondolkodhat.