„Soha nem felejtjük el április 7-ét” - magyar kézisikerek Göteborgtól Volgográdig

NEM SZAKADT MEG A MAGYAR KÉZILABDÁZÁS OLIMPIAI SOROZATA

Természetesen a férfiválogatott kvalifikációs sikere kívánkozik az első helyre, aminek köszönhetően nem szakadt meg a magyar kézilabdázás nagy sorozata, ugyanis amióta a sportág az olimpia programján szerepel, (értelemszerűen az 1984-es Los Angeles-i játékokat leszámítva) mindig volt magyar szereplője az ötkarikás tornának. Négy éve a nők, míg idén nyáron Londonban, nyolc esztendő kihagyást követően a férfiak képviselhetik majd hazánkat. A csapatok részvétele mindig kulcskérdés egy olimpia esetében, és az idei játékokon ezzel emelkedett 100 fő fölé a kvótásaink létszáma.

Mint ismert, csapatsportágban ezt megelőzően csak a férfi vízilabdások szereztek londoni indulási jogot magyar részről. A női pólósok a héten, Triesztben vesznek részt kvalifikációs tornán.

A kvalifikáció megszerzését azért is kiemelten kell értékelni, mert egyre nagyobb a verseny a nemzetközi mezőnyben, egyre nehezebb kijutni. Ehhez most már külön tornát is rendeztek, azaz nem volt elég az egyes nagy versenyeken való jó szereplés. A mieink útja a selejtezőig sem volt éppenséggel kikövezve, a szereplés lehetőségét a 2011-es világbajnokság hetedik helyével sikerült kiharcolni (előtte a szlovénokat kellett megverni három góllal, hogy egyáltalán ott lehessünk), emlékezetes meccseken legyőzve a norvégokat, a németeket, majd a helyosztón a lengyeleket. Az idei Európa-bajnokság így a felkészülésünket szolgálta, de a gárda már ekkor megmutatta az erejét, veretlenül továbbjutva a „halálcsoportól" (az oroszokkal és a spanyolokkal döntetlent játszva, a franciákat legyőzve). A középdöntőre ugyan „csak" egy horvátok elleni iksz maradt, ám sokkal fontosabb volt, hogy a szurkolók egyértelműen a nemzeti csapat mellé álltak.

A göteborgi selejtezőn gyakorlatilag egy meccsen múlt minden: ha a macedónok elleni nyitó találkozót elbukjuk, igen nehéz helyzetbe kerültünk volna. Mocsai Lajos azonban jól felkészítette az ellenfélből a mieinket, így végül heroikus küzdelemben hoztuk a nyitó meccset. A brazilok nyitott védekezésével ugyan megszenvedtünk, de ezt a találkozót is sikerült behúzni plusz két góllal. Ezután már csak ki kellett szurkolni a svédek macedónok elleni sikerét, a lefújás után pedig jöhetett az ölelkezés a nézőtéren.

A záró meccsel a szövetségi kapitány szerint megkezdtük az ötkarikás felkészülést, kipróbálva, hogy a keretben addig kevesebbet játszók milyen teljesítményre képesek egy élcsapat ellen. A többi selejtezőcsoport befejeztével már azt is tudjuk, hogyan néznek ki az olimpiai kiemelési kalapok – a mieink a harmadikba kerültek, így Izlanddal biztos nem kerülünk össze a csoportban. Az olimpián 12 válogatott vehet részt, a csapatokat két hatosba sorsolják, s majd az első négy-négy helyezett jut a negyeddöntőbe, ahol keresztbe játszanak. Eljátszva a lehetséges ellenfelekkel, azért egy spanyol, svéd, brit, argentin, tunéziai csoport nem tűnne annyira vészesnek. De azért ne legyenek illúzióink...

KLUBSZINTEN A NŐK IS KITETTEK MAGUKÉRT: RÉVBE ÉRNEK-E VÉGRE GÖRBICZÉK? ISMÉTEL-E A FRADI?

Ha idén sem, akkor soha – mondják sokan kézilabdás berkekben a Győri Audi ETO KC női csapata kapcsán. Ami igaz, az igaz, az idén már valóban egy világválogatottal felérő csapattól joggal várják el a szurkolók (és talán magukkal szemben a játékosok is), hogy végre megnyerje a Bajnokok Ligáját.

Szombaton ebbe az irányba tett fontos lépést a Győr, amely egy hete 35–31-re kikapott a román Oltchim Valcea otthonában, de a veszprémi visszavágón 31–23-ra diadalmaskodott, így 2009 után ismét döntőbe jutott a legrangosabb európai kupasorozatban. Pedig a romániai meccs második félidejében egy időre úgy tűnt, kezd elúszni a hajó, ám a lányok felálltak, s a hibáikból tanulva a visszavágón bebizonyították, helyük van a döntőben.

Apropó, finálé: szinte hihetetlen az a sorozat, amelyet az ETO produkált eddig a nemzetközi kupadöntők kapcsán. A 2009-es BL-döntőn kívül további öt alkalommal állt ott a végső siker kapujában (1999-ben, 2002-ben, 2004-ben és 2005-ben az EHF-kupában, 2006-ban a KEK-ben), de egyszer sem tudott belépni rajta. Épp itt az ideje, hogy megszakadjon ez a negatív széria – ehhez a mostani szezonban szintén kimagaslóan teljesítő Buducsnoszt Podgoricát kell legyőzni. Érdekes párhuzam a hetes szám: a Győr tehát hetedszerre készülhet kupadöntőre, míg a montenegróiak hét sikertelen BL-elődöntőt követően jutottak be a fináléba. Az már biztos, hogy az első meccset Veszprémben rendezik május első hétvégéjén, míg a visszavágóra egy héttel később kerül sor.

Göteborgban még a bemelegítéshez készülődtek a fiúk, amikor a Fradi már az újabb KEK-fináléját ünnepelte Volgográdban. Az elődöntő második felvonása már nem tartogatott izgalmakat, az egy héttel korábban Dabason nyolc góllal jobbnak bizonyuló FTC az oroszországi visszavágót is uralta jó darabig. Már hét találattal vezetett, és bár a végét elszórakozta, 38–35-re kikapott, összesítésben 69–64-gyel így is továbbment. A döntőben a német Leipziget felülmúló dán Viborg vár rá, akit tavaly csak idegenben szerzett több góllal sikerült búcsúztatnia, így a dánokban biztos ég a visszavágási vágy.

A jelenlegi szezon sokkal keményebbnek bizonyult a Ferencváros számára, hiszen sorozatban az összes orosz élcsapatba belefutott, de a Volgográd előtt a Rosztov-Dont és a Zvezda Zvenyigorodot is magabiztosan búcsúztatta. Az előzetes célt már a négy közé kerüléssel teljesítették a népligetiek, de valószínűleg nem elégednek meg ennyivel, és idén is felemelnék a KEK-serleget. A Fradi tavaly 33 év után nyerte meg újra a trófeát – ezúttal remélhetőleg már egy esztendőt követően sikerül megint a csúcsra érnie. A magyar női kézicsapatok 11 európai kupadiadalnál tartanak jelenleg, és idén májusban ez a szám akár 13-ra is emelkedhet...