Császár: Baráti közösséggé formálódott a válogatott

– Mi változott Athén óta?
– Jaj, Istenem, szinte minden!

– Sorolná?
– Akkor húszéves és zöldfülű voltam, örültem, hogy Skaliczki László kapitány beválogatott az olimpiára utazó keretbe. Azóta a dolgos és nehéz évek alatt megedződtem testileg és lelkileg, szereztem némi nemzetközi rutint Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, valamint a válogatottban játszott százötven meccsen és a Veszprémmel a BL-találkozókon.

– Kik maradtak a régi társai közül?
– Sokat változott a csapat, de az athéni keretből így is elég sokan ott leszünk Londonban. Fazekas Nándor már akkor is vezéregyéniségünk volt, akárcsak Pérez Carlos és Ilyés Ferenc, jelenleg sérült csapatkapitányunk. A szélsőink közül Iváncsik Gergő és Harsányi Gergely, valamint két átlövőnk, Laluska Balázs és Mocsai Tamás is tagja volt a negyedik helyet szerző együttesnek. De a többiek közül, akik már nem kerettagok, csak Mezei Richárd fejezte be a játékot, Díaz Ivo, Gál Gyula, Szathmári János, Nagy László és Lendvay Péter klubjában továbbra is meghatározó játékos.

– A frissítés, a fiatalítás lendített a csapaton?
– Az eredményeink ezt bizonyítják. Az utóbbi két évben Mocsai Lajos más munkamódszert és abszolút sikerorientált mentalitást honosított meg. El kell mondani, hogy néha szenvedtünk, olykor szerettük volna siettetni az időt, de a fokozatos átállás miatt ezt nem lehetett. Mégis mindennek eljött az ideje, és a tavalyi, svédországi vébén már új, sikeres arcát mutatta együttesünk. Nagyon fontos győzelmeket arattunk a legjobbnak tartott gárdákkal szemben is, kiharcoltuk az olimpiai kvalifikációs szereplés jogát, és ez a szerintem szenzációsnak nevezhető sorozat folytatódott az idei Európa-bajnokságon.

– A saját bőrén is érezte az olimpiai csapatépítés hatását?
– Amit másutt nem vagy alig tapasztaltam, az itt megvalósult, a válogatott nem egyszerűen sport-, hanem baráti közösséggé formálódott. Tiszteljük és szeretjük egymást, ezért a gondokat könnyebb elviselni, a sikereknek meg együtt örülünk.

– Pedig néhány nagy név kimaradt a keretből.
– A siker, az olimpiai kvalifikáció mégsem maradt el, és ennél fényesebben semmi sem igazolja, hogy helyes döntések születtek, jó úton járunk. Még ha néha rögös is.

– Eredményes és rögös?
– Ez nem ellentmondás. Gondoljunk csak vissza, milyen sok úgynevezett egygólos meccsünk volt, vagyis a végén egy vagy két találaton múlott a döntetlen, a vereség vagy a siker. A csapat erényeinek egyike, hogy megtanult nyerni, pontosabban megnyerni ezeket a végsőkig kiélezett, nagyon forró légkörű hajrákat. Ezekben a pillanatokban ugyanis homogén, nagy sportági sztárok nélküli csapatunkban mindig akad egy-két játékos, aki elvállalja és sikeresen végrehajtja a kockázatos cselt, passzot, trükköt és lövést.

AZ INTERJÚ FOLYTATÁSÁT, AMELYBEN CSÁSZÁR GÁBOR BESZÉL A LONDONI ESÉLYEKRŐL ÉS ARRÓL, MI VÁRHAT NYÁRON A VÁLOGATOTTRA, ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!