– Tapasztalta, hogy minél nagyobb változtatásba kezd, annál jelentősebb az ellenállás?
– Persze! Ugyanakkor profi, nagy tudású segítőkkel dolgozom, akik átsegítettek a kezdeti nehézségeken. Ezek jórészt abból fakadtak, hogy a szövetség új – az alapszabály-tervezetbe foglalt – stratégiai irányainak kijelölésére alakított ad hoc bizottságunk alig kapott támogatást. Ettől függetlenül az új alapszabályban nagyon sok fontos szerkezeti változtatást fektettünk le, amelyek segítségével – valamint az általunk javasolt szakemberek tudásával, kapcsolatrendszerével – a sportágat újra emelkedő pályára lehet állítani. Ehhez kérem szombaton a küldöttgyűlésen a sportág egészének a bizalmát és támogatását, hiszen nem ismerek ehhez hasonlóan átfogó más tervet, elképzelést.
– Pedig júniusi megválasztásakor szinte elhalmozták ígéretekkel.
– Az átadás-átvétel procedúrája mégis rettentően zűrös volt. Négy hónap elteltével viszont azt mondhatom, tisztán látom az MKSZ pénzügyi, szervezeti és szakmai helyzetét, valamint a válogatottakra, az utánpótlás-nevelésre, a területi szakszövetségekre, a klubokra váró feladatokat. Az új alapszabály rögzíti legfőbb törekvéseinket, vagyis az országon belüli régiók megalakítását, a stratégiai és a profi szakmai döntések szétválasztását, az MKSZ belső szervezeti átalakítását, bizonyos bizottságok és tisztségek megszüntetését vagy összevonását.
– Ugye tudja, hogy öntől, miként korábban elődeitől is, főleg a pénzszerzést várják?
– Ezzel tisztában vagyok, ám ehhez egyedül kevés lennék, ezért a döntések, a tárgyalások előkészítésében, valamint a végrehajtásban is profi szakemberekre számítok.
– Gyakran emlegeti a profizmust.
– Mert hiszek benne, valamint született optimista vagyok. Különben nem vágtam volna bele a kézilabdában olyan feladatba, amelyet ahhoz tudnék hasonlítani, mintha a repülőgépen hajtóművet cserélnének menet közben, a levegőben. A magyar kézilabdában ezekben a hónapokban sok minden átalakul, s közben fontos meccseket játszanak a válogatottak, folynak a küzdelmek a bajnokságokban, a BL-ben és a többi európai kupában.
– Miként áll az MKSZ költségvetésében a százötvenmilliós lyuk befoltozása?
– Ez már csak ötvenmillió, köszönhetően például a költségek csökkentésének, a belső szervezeti átalakításoknak, valamint bizonyos pénzügyi technikáknak, az adósságok és kiadások kezelésének, átütemezésének. Ezt az évet már kihúzzuk, ugyanakkor a jövőben is fontos marad a szponzorációs rendszer mind a szövetségben, mind a kluboknál és a kialakítandó nyolc országos régióban, amelyek működtetik az alacsonyabb szintű bajnokságokat és az akadémiai rendszert, az utánpótlás-nevelést.
Csak ingatta a fejét Sinka László, amikor megkérdeztük tőle, a hajdani vezetőségből ki ígért elnöki pozíciót Nagy Lászlónak (a játékos ezt mondta Vetési Ivánnak, és ezt állította egyik közelmúltban adott interjújában is). „Márpedig ez nem fedi a valóságot, mert kizárható, hogy ilyen irreális ígéret bárki szájából elhangzott volna – mondta a volt elnök. – Mindannyian azt szerettük volna, ha Laci visszatér a csapatba, de már két és fél éve csak rágjuk ezt a gittet. Kár olajat önteni a tűzre, miközben a válogatott nélküle világbajnoki hetedik lett, és olimpiai selejtezőt játszhat. Neki kell eldöntenie, hogy visszatér-e, netán az előírt három év kivárása után spanyol válogatott lesz, vagy egyik nemzeti csapatban sem játszik. Az én sorsomról korrekten beszélt Vetési Iván, mert tovább dolgozom az európai és a magyar szövetségben, ugyanakkor arról még nem tudok mit mondani, mi lesz a dolgom itthon a sportágban.” |
(Az említett interjúban Nagy László – akit lapunk szerdán nem ért el – úgy fogalmazott, hogy a magyar legjobbak közé való visszatérésre nem lát valódi esélyt, de arról még nem határozott, vállalná-e a spanyol válogatottságot.) |
– Mi a sorsa a régi elnökségnek és Sinka László volt elnöknek?
– A vezetőség tagjainak többsége már lemondott, az új, csökkentett létszámú elnökség megválasztása a szombati kongresszus feladata. A nyolctagú testületbe egy-egy képviselőt küldhet a női és a férfiliga, valamint javasoljuk Borsos Attilát, az egykori válogatott játékost, a miskolci városi közlekedési társaság vezérigazgatóját, Bienerth Gusztávot, az MLSZ volt nemzetközi igazgatóját, a FIFA jogi bizottságának tagját, Fasimon Sándort, a Mol üzletágvezetőjét, Hadházy Sándor országgyűlési képviselőt, aki június óta már tagja a vezetőségnek, Mátrai Gábort, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság alelnökét, s jómagam leszek a nyolcadik tag. A sportdiplomata Sinka László az európai szövetség elnökségi tagja, és továbbra is számítunk nemzetközi tapasztalataira, kapcsolati tőkéjére.
– Számítanak-e Nagy Lászlóra?
– Ez is nagyon fontos kérdés, és ha rajtam múlik, igen.
– Ebben az ügyben is optimista?
– De mennyire! Az ok, hogy Nagy Lászlóval találkoztam a nyáron, amikor a szabadságát itthon töltötte, és a hosszú beszélgetésen igen kedvező benyomásokat szereztem. Nem kerteltünk, hanem őszintén beszéltünk, ezért jó hangulatú és eredményes volt a társalgásunk.
– Mit nevez eredményesnek?
– Megértettük egymás szándékát, s megegyeztünk a beszélgetés őszi folytatásában, amelyen reményeim szerint előrébb lépünk. Örültem, hogy nyíltan feltárt több olyan gondot, amelyet a korábbi, a szövetséggel folytatott levélváltását átnézve sem lehetett kiszűrni.
– Ezek titkosak?
–Cseppet sem. A lényeg, hogy a válogatott egykori csapatkapitánya, aki annak idején társaiért is szót emelt, végleg elvesztette a bizalmát a szövetség csak ígérgető egyes vezetőiben, akik még azzal is hitegették, hogy egyszer talán ő lehet a szövetség elnöke.
– Vagyis visszatérhet Nagy László a válogatottba?
A VÁLASZT, VALAMINT A TELJES INTERJÚT, MELYBEN VETÉSI IVÁN BESZÉL BÖHN ITTHONI FOGADTATÁSÁRÓL, KERESSÉK A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN!