A kapusok statisztikáját böngészve Pálinger Katalin 31 védett lövésével és 48(!) százalékos védési hatékonyságával kimagaslik. Mondhatjuk ezt nyugodtan akkor is, ha jelenleg csupán harmadik a rangsorban, tekintve, hogy az előtte 50 százalékkal álló két kolléga – a dán Karin Mortensen és az orosz Marija Szidorova – vele ellentétben eddig egy-egy mérkőzésen lépett pályára. Miként a norvégok győri klassziskapusa, Katrine Lunde Haraldsen is, aki pihenhetett a szlovénok elleni siker alkalmával.

Örömmel nyugtázhatjuk tehát, hogy a minden csapatsportágban alapvetőnek számító „Végy egy jó kapust!” tétel teljesül csapatunk esetében – említsük meg azért az epizódszerepben is nagyot alkotó, szerdán a franciák ellen kritikus pillanatban büntetőt hárító cserekapus, Herr Orsolya nevét is –, nézzük most a szakemberek által előszeretettel hangoztatott védekezés hatékonyságát. Enélkül ugyanis csapatsportban aligha lehet eredményt elérni. Illetve lehet, de olyat aligha, amelyre büszkék lehetünk...

A Pálinger előtt lévő hatos fal az eddigi két mérkőzésen kiválóan dolgozott, a franciákat pedig egyenesen meglepte az öt plusz egyes nyitott felállással. Négy blokkolással Tomori Zsuzsanna a harmadik helyen áll ebben a külön rangsorban. Említsük meg, a norvég klasszis, Gro Hammerseng nevét, aki az első, méghozzá hattal, ami szintén elismerésre méltó cselekedet.

A labda elcsenésében pedig nincs nálunk jobb: Vérten Orsolya két mérkőzésen nyolcszor szerzett labdát, amellyel ranglistaelső, a hármas holtversenyben második helyezett Szamoránsky Piroska előtt. Beállósunk négyszer keserítette a labda elhalászásával ellenfeleink életét, miként a norvég Marit Malm Frafjord is. Ebben a tekintetben dicsérhető Kovacsicz Mónika is, aki háromszor jutott így labdához.

A góllövőlistából két – illetve egy – mérkőzés után az aktuális formát illetően aligha lehet messzemenő következtetéseket levonni. Azt viszont nem árt emlékezetünkbe vésni, hogy pénteki riválisunkból Linn Kristin Riegelhuth 65, míg Heidi Löke 77 százalékos hatékonysággal lőtt, csapatuk legeredményesebb gólszerzőiként előbbi tizenegy, utóbbi tíz gólt szerzett az eddigi két mérkőzésen. A magyaroknál a tizenegy gólos Bulath Anita termelte legszorgosabban a gólokat, aki azonban huszonhárom alkalommal lőtt, ami 48 százalékos hatékonyságot jelent.

 Utóbbi csaknem azonos a 8/17-tel álló Szucsánszki Zitáéval. Az epizódszerephez jutó Sopronyi Anett kiváló játékkal hálálta meg a kapitány bizalmát: heteseket és kiállításokat harcolt ki bátor betöréseivel, hat kísérletéből pedig négy gól született.

A kisebb sérüléssel bajlódó, de a játékot vállaló Tomori lóg ki egy kicsit a képből, balátlövőnk tizennégyszer próbálkozott, de csak négy gólt szerzett eddig. Mint meghatározó középső embereink egyikétől, tőle mindenképpen több kellene. Kovacsics Anikó is több szerephez jutott, mint adott esetben győri klubjában. A fiatal irányító-átlövő védőmunkája nagyszerű, támadásban viszont több van benne, mint az eddigi 2/4.

Szélsőink közül Vérten 7/14-es mutatója jónak, Kovacsicz Mónika 5/7-je bőven átlag felettinek mondható, viszont beállósunk, Szamoránsky 6/7-je egyesen kiváló. Utóbbit a folytatásban is foglalkoztatni kellene, más kérdés: a kőkemény norvég fal mit enged majd neki?

Amire figyelnünk kell, az a beállósok zárása, mert ebből többször kaptunk kontrát a két találkozón. Ellenben saját kapunk előtt a korábbinál egységesebb, többet és gyorsabban mozgó védelem dolgozik. És kevesebb olyan faultot követtünk el, amiért kétperces büntetést róttak volna ki ránk a játékvezetők.

Az elmúlt években rendre azért bűnhődtünk a soros világversenyeken, mert késve reagáltunk az ellenfél betörési kísérleteire, aminek visszahúzás és emberhátrány lett a vége. Eddig tizenegy kiállítást gyűjtöttünk be, ami két mérkőzésen nem kevés. A pályán maradók még több lábmunkával és nagyobb koncentrációval azonban elérték, hogy ezekből riválisaink nem tudtak különösebb előnyt kovácsolni. Olyat, amely adott esetben megfordította volna a találkozó menetét.