A Tatabányai BányászVfL Gummersbach KEK-mérkőzésen a 22. percben a labda megszerzéséért folyó harcban összeütközött Joachim Deckarm és Pánovics Lajos. Mindketten a földre estek, a világbajnok (1978) Deckarm súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett, 131 napig feküdt kómában. A csaknem tragikus végű, 1979. március 30-án Tatabányán történt sportbaleset híre bejárta a világot.
Pánovics Lajos (balra) és Joachim Deckarm
Pánovics Lajos (balra) és Joachim Deckarm
– Január tizenkilencedikén, az ötvenedik születésnapján telefonon hívtuk jókívánságunk tolmácsolásáért, de alig tudtuk elérni. A telefonja állandóan foglalt volt. Kik hívták? – kérdeztük a napokban Komáromban és Tatabányán pihenő, gyógyfürdőző hajdani klasszist. – Nagyon boldog voltam, mert felhívott Schröder kancellár és több miniszter, valamint Saarbrücken polgármestere, volt játékostársaim és barátaim. –Amikor legutóbb, négy éve Tatabányán járt, az egészségi állapota, a közérzete kimondottan jó volt. Most hogy érzi magát? – Jól vagyok, naponta sokat tréningezem, sportolok. – Mi a kedvenc hobbija, szórakozása? – Sokat sakkozom, kártyázom, és a számítógép kezelését tanulom. Kihívtam egy sakkpartira a német szociális miniszter asszonyt és a belügyminisztert, aki nálunk a sportért is felelős. A miniszterasszonyt legyőztem, s amikor ezt megtudta a belügyminiszter, ő nem mert kiállni ellenem. – A sportsérülése előtt matematikusnak készült. Foglalkozik még a matematikával? – Már nem. A sakkozás éppen elegendő, ez örömet szerez. – Mi a napi programja? – Hétfőtől péntekig rehabilitációs otthonban vagyok, ahol szinte teljesen önellátónak kell lennem. Természetesen sokan vannak körülöttem, tréningezem, úszom. Péntektől hétfőig az édesanyámnál vagyok. – Tartja a kapcsolatot volt játékostársaival? – Igen, mert gyakorta meglátogatnak, és engem is meghívnak különböző rendezvényekre. – Jár mérkőzésre, figyelemmel kíséri a Bundesliga-mérkőzéseket? – A Gummersbachnak szurkolok, de oda csak nagyon ritkán jutok el, viszont a helyi csapat mérkőzéseire kijárok. – Ki a kedvenc kézilabdázója? – A német válogatottnak szurkolok, külön kedvencem viszont nincs a sok jó játékos között. – Együtt néztük az Európa-bajnoki döntőt a televízióban. Minden játékost ismert, és nagyon örült a győzelemnek. – Huszonöt év telt el 1978-tól, amikor a válogatottunk világbajnoki címet szerzett. Azóta többször volt jó helyezésünk, de csak most sikerült újból a dobogó legmagasabb dokára állnunk. Nagyon örülök ennek a győzelemnek. – Játékostársa volt a német válogatottban és a Gummersbachban Heiner Brand, aki jelenleg a német válogatott szövetségi kapitánya. Vele tartja-e a kapcsolatot? – Ma is jó barátok vagyunk, az ötvenedik születésnapomon is ott volt. Azt mondta, hogy ha megnyerik az Európa-bajnokságot, akkor levágatja a bajuszát. Úgy hallom, ez megtörtént. – Milyen gondolatokkal érkezett újra Magyarországra? – Szívesen jöttem, nagyon jól érzem itt magam. Hasznos a gyógykúra, és Pánovics Lajosék jóvoltából sok szépet látok az országból. Tudom, hogy Magyarországon is sokan szurkolnak azért, hogy az egészségi állapotom tovább javuljon. Magyar barátaimnak azt üzenem, hogy én nemcsak világbajnok kézilabdázó vagyok, hanem olyan ember, aki gyógyultan akar élni. Március 30-án Deckarm tiszteletére Saarbrückenben, a róla elnevezett sportcsarnokban játszik Németország a világválogatottak. A találkozóra, amelynek díszvendége maga az ünnepelt lesz, már nem lehet belépőjegyet kapni.