A slusszpoén a Veszprémé

Tudniillik félelmetes híréhez méltón kezdte a meccset az öreg kontinens egyik legjobb – de mindenképpen a legeredményesebb – férficsapata, a katalán Barcelona. Ahogy Veszprémben hangoztatták, ennél keményebb ellenfelet nem is kaphattak volna a Zovko-tanítványok, a csoportmásodikok közül legalábbis bizonyosan nem.
Szóval bekezdett a gránátvörös-kék házigazda. Pontosítsunk: a francia Fernández. Az első három hazai találatot ő jegyezte. A túloldalon? Dzomba csuklója villant, majd egy másik légiós, Lazarov avatta fel a svéd Ohlander kapuját, hogy aztán újra a kis horvát szélső lóduljon meg, s juttassa előnyhöz a magyar bajnokot. Az első sikert egyébiránt már a találkozót megelőzően elkönyvelhettük, ha a kezdőcsapatba nem is került be, ott volt, ott lehetett a társakkal Pérez, a legutóbbi világbajnokság sokáig sérült gólkirálya. A 10. percben mégsem neki, hanem egy másik magyar átlövőnek tapsolt a publikum: a Barcelonában csak "Laszinak” (ki nem tudná, hogy a legendás futballzsenit, Kubalát becézték így) hívott Nagy járt túl Sterbik eszén. Nagyobb baj, hogy hamarosan így tett egy másik hazai sztár is, és Masip találatával kettőre, Nagy újabb bombájával pedig már háromra nőtt a spanyolok előnye. Márpedig nem ajánlatos meglépni hagyni a Barcát, ezt tudják jól a királynék városában; az európai kupaporondon négyszer hozta össze a sors a csapatokat (öt győzelem, egy döntetlen és két vereség a mérleg a spanyolok szempontjából), s egyszer sem lépett túl a riválison a Fotex.
Hogy ezúttal más forgatókönyvet képzeltek el a magyarok, arról Dzomba harmadik gólja árulkodott, 9–8-nál, majd 10–9-nél – Pérez első csodás megmozdulását Díaz váltotta gólra – pedig már elsőrangúan érezhette magát az otthonról érkező több száz veszprémi szurkoló. Itt jegyezzük meg, hogy a katalán metropolis lakóit ezúttal sem hozta lázba O’Callaghan, Solberg és a többi klasszis fellépése: erős harmadház volt a nyolcezres Palau Blaugrana sportcsarnokban; a helyiek azt mondják, a vasárnapi Barca– Tau Cerámica (Dávid Kornél csapata) kosárrangadóra megtelnek a lelátók.
Csak hát Fernández. Az ördöngös francia. Naná, hogy nem hagyta annyiban a dolgot, s ötödik góljával kirángatta a spanyolok kissé talán kátyúba rekedt szekerét. Ez volt az a pillanat, amikor, elsősorban védekezésben, elvesztette a fonalat a nyolc közé igyekvő Veszprém, így az első félidő hátralévő perceiben állandósult a vendéglátó három-négy gólos előnye. Még szerencse, hogy Pérezen nem nagyon lehetett érezni a hosszú kihagyást (lehet, hogy a lába még nem tökéletes, de a keze már az, ez egészen biztos), három találata életben tartotta a mieink reményeit.

Fájdalom, háromperces magyar gólcsend vezette fel a második félidőt, aztán Lazarov vetett véget a teketóriázásnak, majd Sterbik tett sokat a veszprémi feltámadásért. Az extrateljesítményre szinte mindig a legfontosabb pillanatokban képes hálóőr Masippal járatta a csúfját alig egy perc alatt: előbb a spanyol hetesét, majd a középről eleresztett bombáját hatástalanította. S az egyik vezér fanatizmusa átragadt a többiekre is, Pérez átlövése (a hatodik góljával ő volt a mezőny legerdményesebbje ekkortájt) egy csapásra eltüntette a szakadékot a felek között. Ez volt az a pillanat, amikor a Barca legendás edzője, Rivera mester – 18 esztendős fia ott kopogtat már a nagycsapat ajtaján – kis magánszámra ragadtatta magát, valóságos táncot járt, sejthető, hogy nem örömében.
Két perccel később viszont már simultak valamicskét a ráncai. A Fotex játékosai talán fellélegeztek, talán elhitték, hogy innentől kezdve nem lehet baj (ha Buday pontosabban céloz, egyenlít a Veszprém), ám a spanyolok másként gondolkodtak. O’Callaghanből csináltak sztárt a mieink fél perc alatt, aztán pedig a norvég Hagen és Fernández járult hozzá a Barcelona négygólos repesztéséhez. Zovko érezte a bajt, magához rendelte az övéit, s a fejtágítás hatott, az eddig keveset mutató Pásztor vette be a kaput szélről.

Mintegy tíz perc volt hátra, és a kritikusnak mondott határon mozgott a különbség, négy, de inkább öt-hat góllal tartott előbbre a házigazda. Nikolics szerzett vissza egy elveszettnek hitt labdát, s a szemfüles találatára nagyon nagy szükség volt, csak a túloldalon továbbra sem vált acélosabbá a védőfal. Előbb Fernández (tíz "dugója” jelzi, mennyire tudták őt tartani a veszprémiek), majd Hernández növelte a katalánok előnyét, még jó, hogy Pásztort háromszor is sikerült tisztára játszani, s a válogatott szélsője "kétharmados többséggel” gólra váltotta a helyzeteit. Nincs ezen mit szépíteni, futott az eredmény után a magyar alakulat. Dzomba második játékrészbeli első villanása a lehető legjobbkor jött, nem úgy az újabb hazai légiós, a szerb Skrbics gólja, aki Hagen álompasszát követően érte el a célját. Mindez azt jelentette, hogy ismét öttel állt jobban a Barca.
Aztán már csak néggyel, hála a hálót csaknem szétszaggató Lazarovnak. A slusszpoén kis híján a spanyolok magyarjáé, Nagyé lett, ám a remekül játszó balátlövő sistergős bombája szerencsére "kihűlt” a kapus lábai közt. A végére tehát a nyitó sorok kívánkoznak: Sterbik, Sterbik és még egyszer Sterbik. Így zárult. Mondhatni, ahogy szokott…

Mestermérleg
Valero Rivera: – A négygólos siker nem elegendő a továbbjutáshoz. A nyolcaddöntő első összecsapása után még véletlenül sem érezhetjük magunkat páholyban, ugyanis ehhez nyolc vagy tíz góllal kellett volna legyőzni a magyar bajnokot. Mivel a veszprémi csapatban megannyi kiváló kézilabdázó játszik, nagyon nehéz visszavágóra készülünk. Ám mi Veszprémben is győzelemre törünk, kettős sikerrel szeretnénk a BL legjobb nyolc csapata közé kerülni.
Zdravko Zovko: – Nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Az első félidőben jól játszottunk, játékosaim azt adták, amit kértem tőlük, ám a szünet után sokat rontottunk a bizonyítványunkon. A fordulást követően néhányan nem azt nyújtották, amit vártunk tőlük. Könnyű gólokat kaptunk, s a végén a Hagen, Skrbics összjátékot nem tudtuk megakadályozni. A vereség miatt nem vagyunk elkeseredve, hiszen ennél minden játékosom legalább húsz százalékkal többet tud adni. Ha ezt sikerül kihozniuk magukból, akkor kiüthetjük a Barcelonát a nemzetközi kupaporondról.