Újabb parancs: térdre, Ázsia!

A magyaroknak a legfontosabb: elődöntősként ott lehetnek Athénban. A moszkvai olimpia óta először fordul elő, hogy mindkét magyar kézilabda-válogatott szerepel a nyári játékokon.
A magyarok Csáktornyán (D-csoport) az első vb-mérkőzésükön megverték Elefántcsontpartot, majd a németektől kikaptak. Ezt a kisiklást a szlovénokkal szemben aratott bravúros győzelemmel javították, aztán a Kína ellen bezsebelt két pontot újabb kettő követte, mégpedig a tartalékosan is rettentően erős, vb-éremesélyesnek tartott Dánia ellen. Emlékezetes, remek játékkal vágott vissza Mocsai Lajos együttese a Sydneyben elvesztett olimpiai döntőért.
A sikeres csoportküzdelmekről a szigorú Mocsai elmondta: "A védekezésünk kisebb hiányosságait alacsony játékosainkkal nem könnyű pótolni, de a legutóbbi vébé óta tervszerűen épített nyitott variációk eredményesek voltak.”
Sok gondot okozott, hogy a súlyos megfázással bajlódó Farkas Ágnes nehezen gyógyult, és Szrnka Hortenzia is harcképtelenné vált néhány mérkőzésre (a felfázás okozta véres vizelete miatt kórbázba kellett szállítani).
A középdöntő fiumei csoportjában a románok nem sok vizet zavartak, a magyarokat időnként így is megszorongatták (30–27). A románok mestere, Cornel Otela (a hadsereg főtisztje) kissé magába forduló, zárkózott, csak az anyanyelvét beszélő szakember, ezért pályaedzője, Aurelian Rosca mondta el, hogy sorsdöntő volt a mérkőzésen a kihagyott helyzetek aránya és a minden mérkőzésen zseniálisan védő Pálinger Katalin bravúrsorozata.
A norvégok ellen Magyarország már a középdöntő második fordulójában megszerezhette volna az olimpiai kvalifikációt, hiszen győzelmével bejut a vb-elődöntőbe. A fiumei csarnokban azonban 14–11-es magyar vezetésnél majdnem másfél órás, mindenkit öszszezavaró áramszünet szakította félbe a végül 24–24-re végződő csatát.
Az ukrán válogatott úgy érkezett el a csütörtöki, magyarok elleni csatáig, hogy már olimpiai résztvevő volt, és az addigi hét mérkőzésén mindössze Románia ellen vesztett egy pontot. A finoman fogalmazva is különc viselkedésű Leonid Ratner szövetségi kapitány együttese nyert Norvégia, Szlovénia és Németország ellen. A romániai Eb-n (2000) a magyarokkal vívta a döntőt, s két góllal kikapott.
Csütörtökön viszont 12-vel!

Ez azt jelentette, hogy Mocsai Lajos csapata – amelyet a kapitány 40 fokos lázzal, szívpanaszokkal járó betegsége miatt Marczinka Zoltán másodedző dirigált – csoportelsőként bejutott az elődöntőbe, és egyben kvalifikálta magát Athénra.
A találkozó előtt a csapatok már tudták, hogy a másik ágon újabb gigantikus meglepetések születtek, és a fiumei csoport győztesére Dél-Korea, a második helyezettre Franciaország vár.
A korábbi mérkőzéseken körömszakadtáig küzdő, szinte önkívületben kézilabdázó ukrán válogatott szerényebb iramban kezdett, és ezt a magyarok pompásan kihasználták. Lovász, Kulcsár és Radulovics (a góllövőlista vezetője) ontotta a gólokat, Pálinger ismét zseniálisan védett, és az együttes védekezése is példás volt. Az ukránok ezúttal Cigica nélkül álltak fel, aki a góllövőlistán a második helyen áll.
Ratner mester "színháza” is becsukott erre a mérkőzésre, korábbi hisztérikus megnyilvánulásainak, veszekedéseinek töredékét sem láttuk tőle, sőt a kispadon ülő tanítványai fejét simogatta, amikor hat, aztán nyolc góllal vezetett Magyarország.
Semmi és senki sem tudta megállítani legjobbjainkat, akik közül minden benevezett játékos pályára lépett (Sirina Irina és a combizomhúzódással bajlódó Tóth Tímea maradt ki).
Csernova (Vasas) az első félidő közepén "kipontozódott”, vagyis megkapta harmadik sárga lapját, a váci Szjukalo kétszer volt eredményes, ám Ljapina még akkor is ádázul harcolt, amikor társai már érezték, nekik itt nem terem babér. Az ukránok elképesztő formahanyatlása és a magyarok fergeteges, szellemes játéka együttesen eredményezte, hogy állandósult a 10–11 gólos különbség, ami a végén még nőtt is (35–23).
Táncoltak, sikoltoztak, sírtak és nevettek egyszerre a magyarok a csata lefújásakor, és a maroknyi magyar szurkolótábor túláradó rajongása is roppant megható volt.
Mi lesz itt Zágrábban, ha Magyarország folytatja fantasztikus menetelését?!
Ratner mesterből hirtelenjében csak annyit lehetett kihúzni, hogy csapata fáradt volt, a magyarok meg rettentően jól kézilabdáztak. Az egyébként kötelező sajtótájékoztatóra senki sem érkezett meg Ukrajna képviseletében. Marczinka Zoltán viszont udvariasan és készségesen válaszolt minden kérdésre.
"Nagyon készültünk erre a mérkőzésre, és Mocsai Lajos betegsége miatt már a csütörtök délelőtti átmozgatást is én vezettem – mondta a másodedző. – Szerencsére ezt az esetet, hogy a kapitánnyal valami történik, s nekem kell a kispadra ülnöm, már modelleztük a novemberi párizsi tornán az oroszok ellen. Akkor Mocsai Lajos a francia edzőknek tartott előadásról érkezett vissza a csarnokba, de felült a lelátóra, rám bízta az együttest. Egy szó kérése vagy utasítása sem volt, ahogyan most, az ukránok elleni csata előtt sem.”

Az ukránok elleni összecsapásról a másodedző elmondta, hogy óriási pluszenergiát mozgósított a csapatban a norvégok elleni szerdai döntetlen, hiszen már azt a mérkőzést is megnyerhette volna.
"Mindenki tudta, az Ukrajna elleni siker az utolsó esély az elődöntőbe jutásra, pontosabban az athéni biztos kvalifikációra – folytatta Marczinka. – Fantasztikusan motivált játékosaink utolsó erejüket is összeszedték, hogy ezt a feladatot megoldják. Akadt, aki szinte a romjaiból épült fel, és ebben segített a csapatot általánosan jellemző fegyelem és profigondolkodás. Beérett a vébé előtti extraedzések, a sok erőnléti munka gyümölcse, mert szinte állva hagytuk Ukrajnát. Vetélytársunkat lélektanilag is felülmúltuk, több hittel, nagyobb önbizalommal kézilabdáztunk, mint az előző napi, elődöntőt érő sikerükkel talán jóllakó ukránok, akik semmilyen lelki pluszt sem tudtak kihozni magukból.”
Az elődöntő esélyeiről szólva a másodedző kifejtette: nem lett volna baj, ha a franciákkal hoz össze bennünket a sors, hiszen őket jobban ismerik a lányok, többet játszottak ellenük.
"Dél-Korea nehezebben kiismerhető, ráadásul a középdöntőben csodát tett, de tudjuk, hogy főleg a lerohanásait kell megakadályozni – mondta Marczinka. – Igyekszünk a lehető legjobban regenerálódni szombatra, és a lányok talán most gondolnak majd bele először, hogy éremközelbe értek, sőt a döntőbe is bejuthatnak. Eddig erről szándékosan nem beszéltünk velük, hiszen napról napra akkora volt rajtuk a lelki teher, a nyerési kényszer, a kiesés kötelező elkerülése, hogy nem is lett volna időszerű a finálé gondolatát felvetni. Most viszont karnyújtásnyira vannak életük egyik legnagyobb lehetőségétől, és az athéni repülőjeggyel a zsebükben nyugodtan, felszabadultan, okosan kihasználhatják, hogy a legveszélyesebbnek tartott vetélytársak közül az orosz, a dán, a norvég és a szerb-montenegrói csapat nincs a négy között. Nagyon remélem, már érzik is ezt a kecsegtető lehetőséget!”
A magyar csapat pénteken megérkezett Zágrábba, ahol este a lábadozó kapitány vezetésével edzést tartott. Sinka László főtitkár elmondta, hogy a lányok még csütörtökön éjjel – Abbáziában – énekelve vonultak Mocsai betegszobájába a meccs után. "Könnyet csalt az ember szemébe, ahogyan együtt örültek a magyar kézilabda és a magyar sport újabb kiemelkedő eredményének” – mondta a főtitkár. A mesternek a láztól és a fokozott stressztől az allergiája is előjött, ezért – az enyhe gyomorbántalmakkal küzdő Ferling, valamint a belázasodott Pálinger és Sirina mellett – Mocsai Lajost is tovább ápolta Tállay András, a csapat orvosa.

A szombati ellenfél

Dél-Koreával az első budapesti vb-n (1982) találkoztak először a magyarok, és 31–25-re nyertek. A mérlegük ellene: hét győzelem, egy döntetlen, nyolc vereség. Dél-Korea olimpiai bajnok volt 1988-ban és 1992-ben, ezüstérmes 1984-ben és 1996-ban, negyedik 2000-ben. Nyolc vb-n szerepelt, legjobb eredményét 1995-ben Bécsújhelyen, Laurencz László mester együttesével szemben döntőt nyerve érte el (1997-ben az 5., 1999-ben a 9., 2001-ben a 15. helyen zárt). Sokszoros Ázsia-bajnok, de 2002-ben csak ezüstérmet szerzett (a döntőben Kazahsztán verte meg, amely lemondta a vb-szereplést). A négycsapatos ázsiai olimpiai selejtezőtornán a győztes Kína mögött végzett. Az idén júliusban kétszer mérkőzött a magyarokkal: Tiszaújvárosban 34–30-ra nyert, Miskolcon 31–27-re kikapott. Az utóbbi találkozón a magyarok így álltak fel: Sirina (Pálinger) – Lovász 9, Mehlmann 4, Ferling 2, Kulcsár 1, Farkas 6, Kirsner 3. Cs: Tóth T. 1, Pigniczki, Görbicz 4, Szrnka 1, Kindl, Bohus, Nagy I., Tóth M.