Gólparádé, elődöntő, olimpia!

Még csütörtökön is hevesen csapkodtak azok a hullámok, amelyeket a fiumei szerdai áramszünet botránya keltett. A magyar–norvég (24–24) középdöntő csoportmérkőzés 33. percében, 14–11-es magyar vezetésnél sötétbe borult a csarnok küzdőtere, és csak a folyosóról meg az öltözők felől szűrödött be annyi fény, hogy az ember az orránál kicsit tovább lásson.
Sajnálatos volt, hogy ezen az estén a két csapat, a mérkőzés és a játék mellett a technika fogyatékossága is középpontban állhatott, és legfőbb baj az volt, hogy a botrányos viszonyok rossz hatással volt a csapatokra. Az áramszünetig biztosan, olykor már jelentős különbséggel is vezető magyar együttes a folytatásban csak döntetlenre végzett Norvégiával, s ezzel elszalasztotta a lehetőséget, hogy már ebben a fordulóban (a csütörtöki eredményektől függetlenül) bejusson a vb-elődöntőbe, vagyis kvalifikálja magát Athénra.
A szervezők még Raymond Hahn, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) nagy tekintélyű főtitkára előtt is csak mérsékelten szégyenkeztek, s azt mondták, áramkimaradás itt még sosem történt, nem is értik, hogy most mi lehetett a baj. Ráadásul sokáig nem értették… A hibakeresés és a javítás majd másfél órán át tartott, közben a közönség a félhomályban üldögélt, s hol nótázgatott, hol kijárt a büfébe, de végül szorványos füttyel fejezte ki véleményét.
Közben a csapatok az öltözőbe vonultak, igyekeztek frissek maradni, a magyarok például szőlőcukrot és sok folyadékot kaptak. A program csúszása persze a következő mérkőzés, a szlovén–román (30–28) résztvevőit is megzavarta, hiszen nekik már javában játszaniuk kellett volna, amikor a magyar–norvég összecsapásból még – három perc híján – egy félidő hátra volt.
A visszatérő fényben folytatódott a magyar és a norvég együttes a fordulatos, óriási küzdelme, amelynek a végén jobban örült a döntetlennek Norvégia, mint a Magyarország. A mieink azzal vigasztalódtak, hogy csütörtökön Ukrajna ellen még kitehetnek magukért, és akkor biztosan éremért mérkőzhetnek a vasárnapi helyosztókon.
"Huszonkét éves edzői pályafutásom alatt még nem esett meg velem, hogy áramszünet miatt ennyit álljon a játék – mondta Mocsai Lajos. – Emiatt nagyon különleges helyzet alakult ki a mérkőzésen, igaz, a játékosok látszólag mindkét oldalon túltették magukat a kényszerszünet okozta gondokon. Amikor néhány másodperccel a vége előtt vezettünk, sajnos sorsdöntő gólt kaptunk, ezért ezen a találkozón nem tudtuk megszerezni az olimpiai kvótát.”

A csütörtök délelőtt több csapatnál is az esélylatolgatással telt, amelynek magyar szempontból mindig az lett a vége, hogy Ukrajna legyőzésével csoportelső is lehet a Mocsai-csapat, de a legrosszabb esetben (ha kikap, és Szlovénia megveri a norvégokat) a csoportban a harmadik helyen végez, és szombaton az ötödik helyért mérkőzik. "Ezzel az eséllyel én inkább nem számolok – mondta Sinka László csapatvezető a csütörtök délelőtti könnyű, átmozgató gyakorláson. – A norvégok ellen sem lett volna semmi gond az áramszünetig, de a mieinket lelkileg kellemetlenebbül érintette a hosszú kényszerpihenő, hiszen előtte biztosan vezettek, szaladt a szekérük, és ellenfelük csak vért verítékezve tudott kétszer felzárkózni. Az ukránokat ismerjük, sok mérkőzésük videofelvételét elemeztük. Már csak az a kérdés, hogy játékosaink erőnléte mire lesz elegendő.”

Tóth Tímeénak a hétfői edzésen szerzett combsérülése javult, és az FTC átlövője az átmozgatáson már részt vehetett. Mocsai Lajos torka viszont csúnyán begyulladt, s ettől belázasodott a mester.
Az ukrán válogatott az eddigi hét mérkőzésén csupán egy pontot vesztett (a C-csoportban 28–28-ra végzett Romániával), és meglepően sikeres menetelése során nyert Norvégia, majd immár a középdöntőben Szlovénia és Németország ellen. A legutóbbi vb18. helyezettje – amelynek az eddigi legjobb világbajnoki eredménye a kilencedik hely (1995) volt – a fiumei középdöntő második fordulójában elért sikerével bejutott a vb-elődöntőbe, vagyis olimpiai résztvevőként készült a magyarok elleni összecsapásra. A mieink az Ukrajna elleni eddigi mérkőzéseken 11 győzelmet arattak, és három vereséget szenvedtek. A sikerek közül a legemlékezetesebb a 2000-es bukaresti Eb-döntőben, hosszabbításban megszerzett aranydiadal (32–30) volt.

A magyarok Mocsai Lajosért külön is harcoltak, mert a mesternek estére 40 fokos láza lett, el sem jöhetett a csarnokba. A helyére segítője, Marczinka Zoltán ült, aki az ausztrál férfiválogatott kapitánya volt Sydneyben a nyári játékokon, és a novemberi, párizsi vb-felkészülési tornán egyszer már helyettesítette Mocsait. (A kapitány akkor a francia szövetség edzői továbbképzésén tartott előadást, és nem ért vissza a mérkőzésre).
Győzelmével a magyar együttes csoportelső lehetett.
Fergetegesen kezdtek a mieink, és Radulovics, valamint Lovász vezérletével elhúztak négy góllal. Csernova (Vasas) és Szjukalo (Vác) ismerős volt a mieinknek, de az ukránok többi csillagát is sokszor látták a videofelvételeken. A játékukon meg is látszott, hogy tisztában vannak vetélytársuk taktikájával, s ismerik annak ellenszerét.
Pálinger bravúrjai után Lovász és Kirsner lövőkedve jött meg, és a félidő derekán már hétgólosra nőtt a különbség. Csernova a 17. percben a harmadik kétperces büntetését és a vele járó piros lapot kapta. Valamelyest esett az iram, amelyet azonban továbbra is a magyarok diktáltak. Lovász újabb egyéni akcióból lőtt gólját durva szabálytalansággal sem tudta megakadályozni az ukrán védelem. Radulovics is növelte előnyét a vb-góllövőlistán, mert büntetőből és akcióból egyaránt betalált.
A nyolcgólos előny birtokában Görbiczék kisebb könnyelműségeket is megengedtek maguknak, de senki se bánta, hiszen az ukránok lélekben már feladni látszottak a csatát, és talán a szombati elődöntőre tartalékolták erejüket (Cigicát, a góllövőlistán Radulovics mögött áló sztárt nem is nevezték a nekik mérsékelten fontos találkozóra).
A második játékrész már hamisítatlan gálaelőadás volt, amelyben azok (Szrnka, Farkas, Mehlmann, Sugár) is szerepet kaptak, akiknek különböző okok miatt az eddigiekben kevesebb lehetőség jutott.

Mestermérleg
Marczinka Zoltán: – Lélektanilag előnyös helyzetben volt a csapat, és hatvan percig bírta is a saját tempóját. A győzelmet és az olimpiai kvótát a beteg Mocsai Lajosnak ajánljuk.
Leonid Ratner: – Tanítványaim nagyon elfáradtak az eddigi mérkőzéseken, és nem bírták követni a nagyon gyors és fegyelmezett magyarokat.



Nagy a feszültség

A csütörtöki mérkőzések előtt valamennyi érintett csapat megkapta Liciano Susanj szervezőbizottsági elnök elnézést kérő levelét a szerdai botrányos technikai hiba, a terem elsötétedése miatt. A levélből megtudható, hogy a csarnok egyik elektromos alközpontjában keletkezett feszültségingadozás okozta a bajt, amire a Dvorana mladosti (ez a létesítmény neve) történetében még nem volt példa.
A bocsánatkérést mindenki tudomásul vette. A vb-nek folytatódnia kellett, a kárvallottak pedig – főleg a magyarok – kalapjuk mellé tűzhetik gospodin Susanj levelét.