A sorsunk csak ma este dől el

Kulcsár Anita, a románok elleni csata egyik hőse szerint a magyar csapat kissé tompábban kézilabdázott a középdöntő rajtján, mint a korábbi sikerei alkalmával. "Annak ellenére nyertünk, hogy nem voltunk igazán frissek – vélekedett a fehérvári beállós. – Remélem, ez volt a holtpontunk, amin nagy harcban szerzett győzelemmel tudtunk túllendülni.”
A románok megveréséről már a norvégok ellen készülve is úgy beszélt a magyar kapitány, mint egy vérbeli, nagyon nehéz presztízscsatáról. "Két védekezési formációval is készültünk a román rohamok megállítására – mondta Mocsai Lajos. – Alkalmazhattuk volna az úgynevezett három–kettő–egyes nyitott variációt is, ám – ismerve a románok taktikai repertoárját és új kézilabda-filozófiáját – ezúttal a hatos zónát kellett választanunk, ez volt a hatékonyabb. A románok több játékosa – miként korábban megfigyeltem – már juniorként is kiemelkedően tehetséges volt, most pedig Európa magas kézilabda-kultúrájú országainak bajnokságaiban – Kerekes és Gisca a magyar NB I-ben – edződik. Ôk egyénileg is hihetetlenül képzettek, és a küzdőszellemük is kivételes. Miután nekünk ezt a remek csapatot is sikerült legyőznünk, okkal lehettünk boldogok. Ugyanakkor látni kell, hogy a játékunk dinamikája, tempója ezúttal elmaradt a megszokottól, és a találkozó egyes szakaszaiban a virtuozitás, a kreativitás is hiányzott belőle. Hogy miért? Mert a középdöntő okozta fokozott feszültség csak lassan oldódott játékosaimban, ráadásul a napi életritmusukat sem volt könnyű megváltoztatni, pontosabban a késő esti találkozóhoz igazítani. Miután ez sikerült, a mérkőzés közben felszabadultabbakká váltak, és kiharcolták a győzelmet a kitűnő Románia ellen.”
A siker azonban önmagáért beszélt, valamint igazolta, hogy a magyar válogatott a fenti megpróbáltatásokat is kibírja. "A hatos zóna eredményessége mellett Pálinger újabb bravúrsorozata is kellett a sikerhez – folytatta Mocsai. – Farkas a védekezéséért érdemelt dicséretet, Ferling bátran, agresszíven támadott, Kirsnert az önfeláldozó játékáért kell kiemelni, Radulovics visszafogottabban játszva is sok gólt lőtt, Kulcsár támadásban és védekezésben is nagyszerű volt.”
A norvégok ellen készülő együttest hátráltatta néhány kisebb-nagyobb sérülés: kedden Bohus térde meghúzódott, Kirsner egy ütközésnél ütötte meg magát, Kulcsár pedig a csípőjére esett.
Mocsai kapitány szerint tanítványai igyekeztek regenerálódni szerda estére, ami azonban nem volt egyszerű. "Nem tudom, meddig bírjuk erővel ezt a kegyetlen menetelést – mondta a szerdai csoportrangadó előtt. – Bohus térde fáj, a bemelegítés után dönti el, vállalja-e a mérkőzést. Kulcsár csípősérülése talán nem súlyos, Tóth Tímea viszont nem szerepelhet. Norvégia sok azonos értékű cserével küzdötte végig eddigi mérkőzéseit, és nagy kérdés, hogy a hatos védőfalát hogyan tudjuk áttörni. Mi a nyitott védekezést választjuk, és igyekszünk meggátolni az ő gyors indításaikat.”

A norvégok a németek ellen kedden rettentően nehezen győztek, és alighanem legalább annyit kivett belőlük az a találkozó, mint a magyarokból Románia két vállra fektetése.
Az ukránok továbbra is veretlenek maradtak, és Németország legyőzésével már elődöntősök, egyben elérték: ott lesznek Athénban a nyári játékokon.
Ugyanennek a célnak az eléréséhez a magyaroknak Norvégia állt az útjában.
Kulcsár, Pigniczki, Radulovics és Lovász góljaival mesébe illően kezdődött a csata, és Pálinger is hárított néhány norvég lövést, köztük egy hétméterest. A hetedik perc elején büntetőből lőtte Norvégia első gólját Lunde. A fokozatosan bemelegedő északiak kedvét Görbicz zseniális (alulról kanyarírott, felső sarkos) lövése vehette volna el, ám nem ez történt (6–6).
Küzdelmes, olykor látványos elemekkel színesített találkozót látott a közönség, amely Kulcsár újabb gólját, majd Ferling és Lovász találatát hálásan megtapsolta. Radulovics keze is megvillant, és újra négy góllal vezettek legjobbjaink, akik főleg Pálinger bravúrjainak és fegyelmezett védekezésüknek köszönhették előnyüket. Breivik kapitány asszony időt kért, hiszen össze kellett ráznia szétesőben levő együttesét. Egy hetes erejéig Sirina is pályára lépett, Hynne pedig faragott a különbségből.
Pigniczkiék rendre hibázásra kényszerítették vetélytársaikat támadásban, és a saját akcióikat próbálták biztos helyzetig vezetni. A kicsiny magyar szurkolótábor kórusban éltette Pálingert, és nem véletlenül, mert a skandinávok olykor megtalálták a réseket a mieink védőfalán, és ilyenkor a dunaújvárosi kapus bravúrjai kellettek az előny megtartásához.
Lovász mennyei góljaival ötre nőtt a magyarok előnye, és a norvégok semmi újdonsággal sem tudtak előállni. A Mocsai-csapat okos, gyors, fegyelmezett játékkal haladt Athén felé.

A második félidőt is lendületesen kezdte a magyar együttes, ám a találkozó a mieink 14–11-es vezetésénél megszakadt, mert kialudtak a fények. A környező helyiségekből beszűrődött némi fény, az eredményjelző is működött. A műsorközlő magyarul is elmondta, hogy a csarnokban 1977 óta nem történt hasonló kínos esemény. A csapatok a félhomályban melegítőt öltöttek és kocogtak, gimnasztikáztak a pályán, hogy az izmaik ne hűljenek ki. A szurkolók dobolva, énekelgetve szórakoztatták magukat, és felidézték, hogy a 2002-es bukaresti Eb elődöntőjében, a román–magyar találkozón fordult elő legutóbb hasonlóan botrányos eset. Ott azonban idejében (néhány perc után) visszakapcsolták a fényeket, míg Fiumében ez egyre kellemetlenebbül húzódott.
A bemondó fél óra türelmet kért akkor, amikor már ugyanennyi ideje diszkrét megvilágításban melegítgettek a csapatok. Végül ezt is megunták, és az öltözőbe vonultak.
A botrány rettenetes volt. Mindenki szitkozódott és próbált információhoz jutni, lesz-e egyáltalán áram. A legrosszabbkor a magyaroknak jött a leállás, hiszen pompás lendületben kézilabdáztak, biztosan meneteltek az újabb siker felé, amely Athénba repíthette volna őket.
Már az egy óra is letelt, és folyt a találgatás a sötétben, hogy mi lenne a legjobb megodás. Mindenki a maga érdeke szerint vélekedett arról, hogy folytatható-e a csata, avagy el kell halasztani. Az IHF vezérkarának képviselői azonban kimondták a végső szót, szerdán be kell fejezni a középdöntő második fordulóját. Csak hát sötétben?
Bohus Bea amiatt panaszkodott, hogy a játékosok nem tudják, mikor folytathatják, mert az ígért javítási idő már régen letelt. "Szőlőcukrot ettünk az öltözőben és sok folyadékot ittunk – mondta. – Igyekeztünk megtartani a jó hangulatunkat, s megőrizni a nyugalmunkat. A nagyobb baj, hogy sérült térdem miatt csak injekcióval tudtam vállalni a játékot, de a hatása már elmúlt. Így is megpróbálom folytatni.”
Marit Breivik kapitány asszony szerint: "Roppant kellemetlen mindenkinek ez az eset. Nem tudom, miként lehetne megoldani ezt a problémát.”
Mocsai Lajos elfogadta az IHF döntését. "Ha kell, játszunk – mondta –, mert a találkozó kétharmadának el kell telnie, hogy érvényes legyen az eredmény. Most még nem telt le. Reális eredmény azonban biztosan nem fog születni. Az újrajátszásra nincs lehetőség, a szabadnap megváltoztatása pedig a többi csapattal szemben lenne sportszerűtlen. Fegyelmezetten várjuk, hogy legyen világosság.”
S lőn!
Majdnem másfél óra után.

Aztán újra kialudt a fény, de most öt perc alatt megjavították. A csapatok hozzáláttak a bemelegítéshez. Az időközben szintén tönkrement eredményjelzőn ennek kellett volna állnia: Magyarország–Norvégia, a 32. percben 14–11.
Az újrakezdés után hiába volt a mieinknél a labda, a játévezetők szinte azonnal passzív játékot jeleztek. Igaz, másfél órán keresztül nem lőttünk kapura... Így a norvégok szerezték az első gólt, s úgy látszott, a magyar lányokat viselte meg jobban a kényszerszünet. Hiányzott a sötétség előtt látott ötletesség, így nem sikerültek a támadások, egy gólra zárkóztak fel az északiak (17–16). Újabb Pálinger-bravúr következett, negyedórával a vége előtt, 19–17-nél hetest védett a magyar kapus, az ellentámadásból pedig Ferling talált be, így egy helyett háromgólos lett a különbség.
Aztán drámai pillanatok után (többször is egalizált Norvégia) a vége előtt 11 másodperccel ismét hozzánk került az előny, ám a befejezés előtt nyolccal Nyberg egyenlített.
A döntetlen azt jelenti, hogy az ukránok elleni mérkőzésen szinte bizonyosan győzni kell az elődöntőhöz, ám a csoport harmadik helye is meghagyja a reményt az 5. helyre, az athéni kvótára.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – Innentől újra a saját kezünkben van a sorsunk. Drámai végjátékban vesztettünk egy pontot, amely pedig az olimpiai kvalifikációnkat jelentette volna. Korszerű, dinamikus kézilabdát játszottunk, s úgy érzem, a bírói ítéletek is befolyásolták az eredmény alakulását.
Marit Breivik: – Mind a két csapat dicséretet érdemel, hogy ilyen extrakörülmények között is megállta a helyét. Mi elégedettek vagyunk a döntetlennel.

Tv: a Sport1 ma este 21 órától élőben közvetíti a Magyarország–Ukrajna mérkőzést