Lapunk fotóriporterei kedvenc idei képeikkel kedveskednek a Nemzeti Sport olvasóinak

Les Costello atya beszédeiben a szentírás intelmeivel együtt vaskos jéghokiviccek elegyedtek, s a hívők szeme gyakran nem a meghatódottságtól, hanem a nevetésből lábadt könnybe. Az atya humora, sportos, jégről csúsztatott hasonlatai annál is inkább hitelesnek tűntek, mert hiszen a szószékről egy igazi, hús-vér Stanley-kupa győztes hirdette az igét. Tagadhatatlanul rendhagyó az eset, mindazonáltal Costello tiszteletes példája ékesen bizonyítja, hogy az Úr hivatásszerű szolgálata és a jégkorongozás egyáltalában nem zárják ki egymást.

"A sydneyi győzelem majdnem mindenre gyógyír volt, elevenítem fel magamban a távol hagyott mondatát, amely után sajnos nem volt idő kérdezni, megállni egy pillanatra, lecsapni a kínálkozó lehetőségre, "Mester, mire nem volt az? Görgényi István, a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes vízilabdázó beszélgetésünk legizgalmasabb pillanatához érkezvén átadja magát az ausztrál tévéskollégáknak.

Így karácsony előtt Sebes Erzsébet, az újságíró kollegina mesélt nekünk édesapjáról és persze az Aranycsapatról. Kezdődhetne ez a történet azzal, hogy felsoroljuk azon labdarúgók névsorát, akik Sebes Gusztávval együtt művészetté tették a futballt, de az első kérdés és az arra adott első válasz ennél valahogy mégis rendhagyóbbra sikeredett&

1950 és 1955 között mifelénk nem múlhatott el úgy a szeretet ünnepe, hogy ne rendeztek volna futballmérkőzést. Sőt: nemcsak a zöld (ha éppen havazott, akkot fehér) gyepen dúlt ádáz csata az idő tájt, az országos bajnokság miatt Magyarország legjobb tornászait, tekézőit és sakkozóit gyakorta szólította el a kötelesség a család és a bejgli mellől.