Mindig edzőnek készült, vagy csak belecsöppent a szakmába? Korábban eszembe sem jutott volna leülni a kispadra  mondta határozottan Kovács Ervin, az NB II-es Vác 36 esztendős vezetőedzője.  Játékoskoromban sosem vonzott igazán ez a szakma, ám végül mégis a padon kötöttem ki.

A hét végi szaloniki viadallal véget ért a tavaszi Világkupa-sorozat, és valljuk meg, a magyarok igazán figyelemre méltó eredményekkel zárták a háromfordulós szakaszt.

Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán, Ács Péter, Berkes Ferenc, Borisz Gelfand, Nigel Short, Viktor Korcsnoj, Christopher Lutz és Sergei Movsesian. Nem mindennapi névsor.

Egy matematikus nyilván szívesen elszöszmötölne azzal a feladvánnyal, miszerint "mennyi annak az esélye, hogy egy sportoló, aki felnőtt Európa-bajnokságon először teljes jogú csapattag, az első egyéni mérkőzésén éppen azzal az ellenféllel játsszon, akitől tart, aki már ilyen fiatalon is a mumusának tekinthető, s aki ebből következően az utóbbi időben rendszeresen legyőzte?

Amikor Kenenisa Bekele sikerrel védte meg kétszeres mezeifutó-világbajnoki címét a hét végén Lausanne-ban, az ebben a műfajban korábban egyeduralkodónak számító kenyaiak bizonyosan megdöbbentek. Pontosabban rádöbbentek, hogy hiába a csapatbajnoki arany  immár 18 éve mindig , ez a mindössze húszesztendős etióp végképp megfosztotta őket a mezeifutás trónjától. Attól a tróntól, amelyet kisebb-nagyobb megszakításokkal 1986 óta birtokoltak.