Hátsó füves Budapest: Egy csapatnapló százéves titkai
A magyar futball hőskorszakának letűnt világába repít vissza a kopott füzet, amely az Óbudai Múzeum gyűjteményében került a kezünkbe, Horváth Péter történész útmutatásának köszönhetően. Az elképesztő ritkaságnak számító dokumentum az 1920-ban alapított Újlaki FC első három évének naplója, szikrázó belső vitákkal, a választmányi ülések jegyzőkönyvével, a csapatszervezés ügyes-bajos ügyeinek lenyomatával. A később a téglagyárhoz kötődő klub alakuló közgyűlését 1920. november 26-án tartotta a Lajos utca 11. alatti kávémérésben, a kézzel írott szövegben hol Ujlaki Fodtbal Club, hol Ujlaki Fodbal Club néven említett egyesület színének a kék-fehéret, elnökének Nuber Józsefet választották. Dorner Gyula korelnök felszólalása nyitotta meg az összejövetelt (a szöveget az olvashatóság kedvéért a helyesírás mai szabályai szerint igazítottuk): „Tisztelt sporttársak, a mai nap alkalmából összegyűltünk, hogy megvalósítsuk a régi terveinket, ugyanis arról van szó, hogy egy új egyesületet alakítsunk és az Ifjúsági Labdarúgók Szövetségébe nevezzünk be. (általános helyeslés) Tehát felkérem azokat a sporttársakat, akik most jelen vannak, hogy ha komoly szándékkal akarnak egyesületet alakítani, akkor szívvel és lélekkel dolgozzanak azon, hogy egy új egyesület létrejöjjön.”
A klub a tagok közös adakozásából kezdetnek vásárolt az egylet 11 használt mezt, 11 pár cipőt és egy labdát. A 2021 tavaszi egyfordulós bajnokságban az Ifjúsági Labdarúgó Szövetség bajnokságában szerepelt az együttes, következő évben MLSZ III. osztályba nevezett, de kilencen menet közben kiléptek, az újlaki téglagyár munkásaiból töltötték fel a csapatot. Az első hónapokban nem csak az ember és a pálya, de a felszerelés is hiányzott.
„A vezetőség határozatot hozott, hogy a tagok jószántából aki akarja, a nadrágját beadja kölcsönkérten az egylet részére. Cipőkérdés: cipők javítására névsort írni és kiszámítani, hogy egy tagra mennyi esik. Sportszárkérdés: minden tag a saját sportszárát az egyletbe beadja.” 1921 februárjában a szertárosi jelentésben ez állt: „10 pár cipő, 1 pár felsőrész, 11 drb dressz, 3 gumi, 3 bőr, 1 pumpa, 1 fűző, 2 pár lábszárvédő”.
Kezdettől kiélezett viták kísérték a tisztségviselők közötti feladatmegosztást. Nuber József elnök jellemző felszólalása: „Tisztelt tagtársak, a mai közgyűlés azért lett egybehívva, mivel a vezetőség nem működik rendesen. Én, akinek semmi közöm sem volna a benevezéshez, én elmegyek és benevezem az egyesületet, szombaton a pénztáros helyett 7 órától 9 óráig a pénztárkönyvet vezetem. Mindent én meg a Dörner tagtársam csinálunk. Meg lett választva legalábbis tíz vezető ember és csak ketten dolgoznak, az elnök és a titkár, és még akkor egyes emberek minket szidnak össze, hogy így nem jó, és úgy nem jó. Tehát kérem a tagtársakat, hogy válasszanak egy vezetőséget, aki dolgozni fog, mert én már nem tudok egyedül dolgozni.” Ez után emelkedett szólásra Dörner Gyula titkár, a fontoskodó kandidáló kifejezés kedves félreértésével mosolyt csalva az utókor olvasójának arcára: „Én csak annyit akarok mondani, hogy válasszunk egy 3 tagú kandikáló (sic!) bizottságot, aki megjelöli az új vezetőséget és azután titkos szavazás alá bocsátjuk.”
Mozgalmas élet zajlott az újlaki futballkörben 1921 tavaszán, a titkár márciusban 78 megjelent tag előtt tett forradalmi javaslatot: „Még valamit ajánlok. Ugyanis mink akarunk egy kabaré és tánccal egybekötött mulatságot rendezni. Kérem, válasszunk egy vigalmi bizottságot, aki azon fog dolgozni, hogy ez a mulatságunk sikerüljön.” A vidámság és a küzdelem jól megfért egymással a mindennapokban, még féléves sem volt az UFC, máris beolvasztotta volna a Munkás SE – az egyesülésre szereléssel és „érettebb vezetőséggel” csábítva az újlakiakat. A kísértésnek ellenálltak, maradtak azonban a házi csip-csup gondok. „A fegyelmi bizottság megdorgálta Bajtek Árpádot dresszben való dohányzásért. Nyarai Józsefet két hónapra eltiltotta a játéktól, mivel az egy hölgytagunkat megsértette és bocsánatot nem volt hajlandó kérni.”
A „mályus havi választmányi üllés” bejegyzés árulkodott a jegyzőkönyvvezető helyesírási hiányosságairól, a szertáros 1921 júniusi leltárja pedig a sportkellékekéiről: „A cipőkből minden héten eltűnnek a fűzők. Kérem a csapatkapitányokat, hogy figyelmeztessék a játékosokat, hogy a fűzőket hagyják bent a cipőben. A cipők olyan rosszak, hogy már javítani sem lehet őket. A szertár állománya a következő: 13 és fél pár cipő, 11 pár sportszár és 11 drb piros-fekete fodballing és kapusing, 10 drb kék ing és egy kapusing, 1 drb uj labda, 3 drb rossz bőr, 3 drb rossz gumi, 1 pumpa és 2 drb fűző.”
Ugyanitt megtudjuk, hogy „…Krics sporttárs nem tudja kifizetni tagdíjhátralékát, mivel munka nélkül van. Négy heti halasztást kap.” Júliusban ismét vigalmi bizottság alakul, az augusztus 13-ra kitűzött kerti mulatságot a férfiak mellett hét hölgytag is segített előkészíteni: Tollasi Lidi, Keszler Rózsi, Mózes Nusi, Beck Irma, Sztán Ilona, Kovács Böske, Gáspár Margit és Tollasi Mariska. Ám hiába minden elővigyázatosság, a nyári összejövetelen valami rejtélyes zűrzavar támadt, Kluber Ferenc titkár utólagos szavai legalábbis ezt sejtetik: „A rendőrségtől kaptam idézést a kerti mulatságból kifolyólag. Meg is jelentem, ott megmondták, hogy a büntetést és a vigalmi díjat nekem kell kifizetni, mivel a kérvényen az én nevem szerepel. Rá két napra egy rendőr jelent meg a szüleim lakásán, és azt mondta anyámnak, hogy ha a büntetést nem fizetjük ki, a bútorok le lesznek foglalva. A büntetés 2600 korona, a vigalmi díj 600 korona. A III. Ker. MSE is tud a dologról és énnekem az ő vezető emberük azt mondta, hogy tudják, az UFC pénztárában nincs sok pénz, ezért tesznek egy ajánlatot. Kifizetik az UFC büntetését olyan föltétellel, ha fuzionálunk velük.”
Dörner Gyula fellebbezést javasol. Erre Kluber: „A fellebbezési indítványt nem javaslom és a felelősséget sem vállalom, mert nem akarom, hogy még több büntetést rám akasszanak. Inkább elmegyek egy ismerősömhöz a rendőrségre és avval beszélek, hogy járjon közbe, hogy valamit elengedjenek.” Végül csak sikerül elsimítani a kérdést, minden vezetőségi tag befizetett ötven koronát. Augusztusban a bevételek és a kiadások után 928 korona maradt a kasszában, az is ment a büntetésbe.
Nyugalom azonban továbbra sem volt. Svarzlatner: „Én panaszt emelek Kratina sporttárs ellen, mert szeptember 18-án a Zuglói Testvériség csapata ellen játszottunk és játék közben az idegen csapat játékosai előtt bolondnak nevezett. Kérem a választmányt, büntesse meg az így magáról megfeledkezett játékost. Krics indítványozta, hogy Kratina kérjen bocsánatot.”
A szavazásnál a következőképpen döntött a jelenlévő tagság: „Bocsánatkérésre szavazott 7 tag. 1 hónapra tiltsák el – 5 tag. 2 hónapra tiltsák el – 4 tag. 3 hétre tiltsák el – 1 tag. Kratina bocsánatot kért Svarclatner sporttárstól és ígérte, hogy ezentúl vigyázni fog magára.”
Folyamatos problémát jelentett a kártyázás, 1921 októberében a vezetők írásban kérték a vendéglőst, hogy „összejöveteli napokon ne adjon kártyát az egylet tagjainak”. A szegényes körülmények folyamatos elégedetlenséget szültek: „Nuber József elnök bejelenti, hogy Jonák veszekedett, új cipőben akar játszani. Véber nem akart játszani, azt mondta, hogy nincsen nadrágja, de egy tag ajánlott neki nadrágot, és akkor sem akart játszani. Magyar öreg cipőben nem akar játszani és Kuhár II tiszteletlenül viselkedett a szertárossal.”
Óvási ügy is borzolta a kedélyeket, az UFC a kilépést fontolgatta az Ifjúsági Labdarúgók Szövetségéből, a Magyar Labdarúgók Szövetségéhez fellebbezett volna, esetleg vidéki barátságos mérkőzésekre állt volna át. És még az ősszel is a botrányba fulladt augusztusi kerti parti volt a téma. „Kutni Lipót panaszt emel, hogy az elmúlt kerti mulatságról a kerítéslécet, melyet kölcsönadott, még mindég nem kapta meg. Dörner kijelenti, átadta már a léceket a Tokasiéknak, onnan kérje el. Cirbusz bejelenti, hogy egy 100-as égőt kért egy barátjától a kerti mulatságra, mely itt maradt és még nem kapta vissza. Kéri, hogy szerezzék meg, mert a barátja követeli. Kratina 100 drb szerpentint és konfektit hozott az egyesület részére és helyette bélyegezzenek be a tagsági könyvébe 10 hetet. A választmány elfogadta. Dörner bejelenti, hogy mikor még a kávémérésben volt a klubhelyiség, egy lámpaernyő összetört és azt kifizette, de a pénzt még nem kapta vissza. Véber bejelenti, hogy ő törte el az ernyőt, majd ha lesz pénze, kifizeti.”
Az intrikák, „plecskák” sohasem szűntek. Dörner: „Én is hallottam olyan rémhírt, hogy az OSC-be lépek, mert fizetnek egy kurzust a tánciskolába. Ez az egész mese.”
És a stoplisok, dresszek állapota is állandó fejfájást okozott…
„Keszler Lajos szertáros bejelenti, hogy az öreg cipők használhatatlanok, de amennyire lehet, kijavítja, hogy az ifi csapat játszhasson még benne. Ginther indítványozza, hogy azt a két pár felsőrészt meg kellene csináltatni. Nuber: »Az a csináltatás többe kerülne, mintha új cipőt vennénk.« Keszler Ferenc panaszt emel, hogy a II-nek a dressze már több mint egy éve nincs mosva. »Mindég piszkos dresszbe kell játszani, sőt az I-isták a lábukot meccs után beletürülik.« Keszler ígérte, hogy hoz idősebb embereket vezetőségi tagnak, de nem meri az egyesületbe hozni őket, mert a tagok nem viselkednek még komolyan és így csak őneki kellene szégyellnie magát.”
Miközben az Újlaki FC hosszú hónapok után sem tudott alapszabályt szerezni, a belső fegyelemnek nagyon is igyekszik érvényt szerezni a klubvezetés. Meghökkentő alapossággal járt körbe például egy tisztázatlan cipőkölcsönzési (!) ügyet.
„Szilberer Ede intéző egy szabálytalanság végett szólal fel, ugyanis Keszler szertárgondnok minden vezetőségi tag tudta nélkül kölcsönadott a szertárállományból egy pár cipőt Weber sporttársnak, hogy játszhasson a Vérhalomban a Postások ellen, és kéri a választmányt, hogy döntsön ez ügyben. Keszler L.: Beismeri, hogy tévedett, és kéri a választmány elnézését, és ígéri, hogy a jövőben ez nem fog megtörténni. Ginther: Kéri a választmányt, hogy válasszon egy másik szertárgondnokot, mert úgy, ahogy most előfordult, hogy kiadott valamit a szertárállományból, úgy kiadja a jövőben is. Keszler L: Ezek a szavak után már ő is kéri a választmányt, hogy válasszon egy szertárgondnokot, mert ő tovább nem vállalja a gondnokságot. Krics sporttárs említi, hogy a múltban is előfordult, hogy egyes játékosok vittek magukkal cipőt, és ezeket nem vitték a választmány elé. Ginther: »A múltban, ami volt, az mind bejelentett eset volt.« Wéber: Ő csak azért ment a Vérhalomba játszani, mert ő érezte, hogy neki kell már trainingot tartani, mert már a bajnoki szezon elején járunk. Nuber: »Nem arról van szó, hogy a Vérhalomban, hanem arról van, hogy szó nélkül vitték ki a cipőt a szertárból, mert úgy, mint a Wéber tagtársnak szüksége van trainingra, úgy szüksége van a többi tagtársaknak is, és mi lenne, ha mindenki szó nélkül kivenne egy cipőt a szertárból.« Szilberer kérdést intéz Wéber sporttárshoz, hogy milyen néven szerepelt a Vérhalomban a Postások ellen. Wéber: »Kotalszki János néven szerepeltem, és ha nem hiszi el, úgy nézze meg az MLSZ-ben a bírói blankettát.« Keszler L.: »Én azért nem szólhattam más vezetőségi tagnak, mert még feküdtem vasárnap az ágyban, mikor Wéber tagtárs küldött a cipőért és Wéber tagtárs szombaton még nem tudta, hogy játszik a Vérhalomban vasárnap. És én még azért is adtam ki a cipőt, mert tudtam, hogy a Wéber az egyesületünk tagja.« Nuber: »A vezetőség tagjai közül többen laknak itt a közelben, így szólhatott volna valakinek.« Gilberer: »Ha jól emlékszem, a múltban Keszler L. sporttárs azt a kijelentést tette, hogy ő csak akkor adhat ki valamit a szertár dolgaiból, ha egy írást hoznak, ami több vezetőségi tagtól láttamozva van.« Ginther: Kérdést intéz a választmányhoz, hogy megengedi, hogy Kmár sporttárs, aki nincs a választmányban, hozzászóljon az ügyhöz. A választmány megengedi. Kmár: »Én nem engedem, hogy a mi felszerelésünkkel, amit nagy áldozatok árán szereztünk, más egyesület játsszon.«”
Világos beszéd, ahogyan Nuber elnök illemtanácsa is: „A fiatalabb tagtársaink az előzékenységre egyáltalán nem adnak, mert ő szombaton észrevette, hogy ha egy hölgy vagy egy idősebb sporttárs megjelenik, az az egyesületi helyiségben jóformán nem is köszönnek és az ülőhelyükről nem kelnek fel. Kéri a választmányt, hogy intézkedjen ez ügyben.”
Hogy sikerült-e megtanítani a fiatalokat a köszönésre, nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy saját pályája továbbra sem volt az UFC-nek: a Vérhalom pályájára ácsingózott az egyesület. A helyzet nem tűnt rózsásnak: „A Vérhalom-pálya minden nap foglalt, az OTE-pálya talaja nagyon rossz, az USE pályáján lehet csak trainingezni”. Szóba került a mezek festésének ügye, Gyimothy elmondta, „az ő nővére a Kovaliknál van és majd érdeklődik a festés ára iránt”. A kapcsolatok nagyon is számítottak, például megnyugtatta a tagságot, hogy „Jonák sporttársnak van egy cipész rokona, az majd megcsinálja a tönkrement cipőket”.
A kártyázást és mindennemű szerencsejátékot továbbra is tiltottak a játékosoknak, hogy tudjanak összpontosítani a mérkőzésekre, hiszen 1922 tavaszán olyan ellenfelek vártak a fiúkra, mint a BTK, a Csillag, az RSC, az OSK, a X. Kerület, az ISE és a Remény. Hiány mindig volt valamiből: Keszler Lajos kérte a vezetőséget, hogy vegyen egy szertárkosarat. A tájékozottság magabiztossá tesz, ezért Nuber felszólította Kmár sporttársat: „Minden hétfőn és csütörtökön vegyen egy Sporthírlapot, hogy a footballügyeket figyelemmel lehessen kísérni”. Ha úgy hozta a helyzet, a klub első embere ellen sem féltek felszólalni a klubtagok. „Ginther sporttárs panaszt emel Nuber elnök ellen, mivel ő pályán kívül dirigálja a játékot és mindig a csapatkapitány rendeletével szemben. A pályán a csapatkapitány parancsol, nem az elnök. Ő csak az egyesületben parancsol. A III. Ker. TVE ellen is olyan kiabálást rendezett, mert a Szilberer lejött a pályáról, hogy a tribünön is lehetett a hangját hallani. Kérem a választmányt, hogy tiltsa meg mind az elnöknek, mind a többi tagoknak, hogy a pályán kiabáljanak.” A reakció nem sokat késett: „Nuber bejelenti, hogy nem hajlandó az elnöki funkciót többé betölteni, mert nem becsülik őt meg.”
Valami nagyon csúnya eset történt 1922 júniusában, az utókor embere csak találgathatja a bűnt, a bűnhődést (öt hét felfüggesztés) és Kuhár László ügyének tárgyalását azonban ismerhetjük a jegyzőkönyvből.
„Kuhár: »Tisztelt sporttársak! Én, ha nem lettem volna ittas állapotban, soha ilyesmit nem cselekedtem volna.«
Cseh D. intéző: »Amint látjuk, halljuk Kuhár sporttársunk szavaiból, cselekedetét mások befolyására tette, és kérem ezt enyhítő körülménynek elismerni.«
Kuhár a büntetést tudomásul veszi, mire Cseh D. intéző a következő szavakkal fordul hozzá: »Tisztelt sporttárs, jóakaratúlag figyelmeztetem, hogy többé ilyen dolgokat ne csináljon, mert evvel nem csak a maga, de az egyesület hírnevét is pellengérre állítja. Kérem magát, a jövőben jobban gondolja meg, mit cselekszik.« Kuhár sporttárs megköszöni a szíves figyelmeztetést.”
Néhány hónappal később lényeges elvi alapvetés fogalmazódott meg. „Havas József korelnök kiemelte, a sportegyesület kebelében semmi társadalmi vagy felekezeti különbség nincs, itt mindenki csak sporttárs lehet. Szóval itt, e helyiségben mindenki a másik sporttárs testvérének tekintse magát, és ehhez alkalmazkodjék. […] Kérem önöket, óvakodjanak a kicsinyeskedéstől, széthúzástól, mindenki nyugodjon bele a vezetőség határozataiba és elhamarkodottan vagy meggondolatlanul senki se cselekedjen semmit.”
Boros János sporttárs előállt egy újító ötlettel: „Tisztelt közgyűlés! Egy ilyen kis egyesületnek, mint a miénk, elsősorban is jó felszerelésre van szüksége, és szerintem leghelyesebb volna egy műkedvelő gárdát megszervezni, akinek az volna a célja, hogy időről időre mulatságokat, kabarékat rendezzen és ezáltal az egyesület pénzbeli jövedelmét a legnagyobbra emelje, illetve fokozza.”
Havas József úgy hallotta, az egyesületnek alkalma volna olcsó atlétikai felszereléshez jutni, így nézete szerint „nem volna rossz, ha esetleg az atlétikával foglalkozna az egyesület”. Cseh sporttárs határozottan letromfolta: „Tisztelt sporttársak, minek nekünk athlétika, minek nekünk úszó, futó, ugró, mikor a legutóbbi footballmérkőzéseken is állandóan kikapunk. Én azt indítványozom, hogy tanuljanak meg a sporttársak footballozni, és akkor lehet máshol is tárgyalni.”
Ma áruház terül el a pálya helyén
A hegyoldalba vágott sporttelep gondolata a két világháború között a nemzeti stadiont tervezők fantáziáját is mozgatta, az Újlaki FC saját pályája végül csak az 1940-es évek elején épült meg – a helyén ma a Bécsi út fölött elhelyezkedő Praktiker barkácsáruház áll. Az UFC többszöri megszűnés és újrakezdés után végül 2011-ben oszlott fel, minden jel szerint végleg.
Hidegkuti Nándor szeretett grundja
Az újlaki futball legfőbb büszkesége Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat középcsatára, akinek fényes pályafutása a környékbeli pályákról és az UFC-ből indult. Olvassunk bele az Óbudától Firenzéig című életrajzi könyvébe!
„A grund. Ott terült el az Újlaki téglagyár környékén, földrajzilag valahol a Föld utca és a Zápor utca között. Nekünk, a húszas évek vége felé valóságos tündérvilágot, mindent felülmúló örömet jelentett a grundbeli labdázás, a rongyokból, a hazulról szerzett használt vagy kevésbé használt anyagokból összegyúrt és szakszerűen átzsinegelt kis kerek labda…”
A manapság múzeumként működő Kiscelli kastély is szóba kerül a könyvben. „Újlak fölött, a dombon – amelyet abban az időben mi óbudai srácok magas hegynek láttunk –, egy Schmidt nevű bútorgyáros pompás palotát rendezett be magának. A Schmidt-kastélyt valóságos legenda fonta körül. A kastély bejáratát zord kapus őrizte. A kőből épített kerítés rácsos kapuján messziről látható felírás hirdette: »A parkba belépni szigorúan tilos!!!« Emlékszem, három felkiáltójel is figyelmeztetett az esetleges következményekre. Talán a nagy titokzatosság keltette fel bennünk a kíváncsiságot. Három felkiáltójel ide, tilalom oda, átmásztunk a kőkerítésen. Először rablópandúrt játszottunk. Aztán ezt is meguntuk." […]
"A Schmidt-kastély elhagyott parkjában egyszer előkerült a rongylabda. A rabló-pandúr játék helyett labdáztunk. Az itteni játéknak az volt a hátránya, hogy csak rugdalhattuk a labdát, aránylag csendesen kellett viselkednünk, hogy a hangos beszéd, veszekedés vagy kiáltozás a kastélybeliek figyelmét ne terelje ránk. A fák is zavartak bennünket a játékban, ezért szórakozásunk helyét áttettük más területre, ahol viharos felbuzdulásaink különböző megnyilvánulásaira nem kellett hangfogót tennünk, így kerültünk lejjebb, a domb alá, a Margit kórház mögötti grundra – a Bajzámra. […] Már az iskolában, a tízperces szünet egyikében megejtették a kapitányok a sorsolást. Könyveinket vagy táskánkat a hónunk alá véve rohantunk az iskolából egyenesen a grundra, ahol a felsőkabátból, könyvekből és táskákból került ki a »kapufa«. […] Alig 16 éves fejjel bekerültem az Újlaki FC első csapatába. Nagy tisztelettel tekintettem a felnőtt játékosokra. Eleinte ott is »inas« voltam, mint a harisnyagyárban: a csapat Benjáminjaként a felszerelést cipeltem a mérkőzésekre. Cigarettáért, uzsonnáért szaladtam. Szerelmes leveleket is hordtam. Egyébként jobbösszekötőt játszottam.”
Érdekesség, hogy 1971 áprilisában az Újlak öregfiúk együttese a Ferencvárossal játszott barátságos mérkőzést a Gázművek-pályán, a fennmaradt csapatkapitányi fotó Hidegkuti Nándor és Albert Flórián kézfogását örökíti meg.
A Hátsó füves Budapest eddig megjelent riportjai: