Vívás: Jól sikerült nekünk a vébé – Boczkó Gábor

– Minden jó, ha a vége jó?
– Fogalmazhatunk így, az ember ilyenkor a szakmai beszámolóját is jobb szájízzel írja: a mögöttünk hagyott kilenc napban voltak jó és kevésbé jó emlékek, de azt mindenképpen kijelenthetjük, jól sikerült ez a vébé – jelentette ki Boczkó Gábor, a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya.

– A két aranyat és az egy ezüstöt is a kardozók szállították.
– Igen, ezúttal a kard volt a húzószakágunk, remélem, hamarosan a többiek is felzárkóznak hozzájuk. Összességében elégedett lehetek, hiszen minden fegyvernem haladt előre, egyet kivéve: női tőrben egyértelmű a visszaesés.

– Az eredményekben mennyire játszott szerepet az „egyiptomi betegség”, amelynek legjellemzőbb tünete a hasmenés?
– Tudtuk, számoltunk ezzel, de az orvosi háttér és a megfelelő gyógyszerek ellenére sem lehet teljes mértékben felkészülni rá, hiszen van, akinél egyből jelentkezik, van, akinél csak a nyolcadik napon, s van, akinél egyáltalán nem – azért az a jellemző, hogy előbb-utóbb mindenki beleesik. Megtettük, amit tudtunk, elmondtuk a versenyzőknek, hogy salátát, gyümölcsöt nem ehetnek, és a vezetékes vízből sem ihatnak. Volt, akinél éppen a versenynap előtt jött ki a betegség, ez nyilván visszavetette.

– Az olimpia után általában többen abbahagyják, sokan fiatalításba kezdenek: a mezőny ennek megfelelően nagyot változott az egy évvel ezelőttihez képest. Mi hogy állunk ezen a téren?
– Kétségkívül más a mezőny, és megkerülhetetlen, hogy azért is, mert az oroszok nem indulhatnak a világversenyeken. A férfi kardon kívül a csapatunkban Párizson kívül még egy olimpiai ciklus benne van. Persze lesznek, akik lemorzsolódnak, lesznek újonnan bekerülők, de a válogatott gerince megvan, és el is megy majd Los Angelesig.

– Örömteli, hogy éppen az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapatunk, vagyis női kardozóink értek fel a csúcsra Kairóban – elfogultság nélkül: a világbajnokság egyik legnagyobb meglepetése volt ez az arany, nem?
– Sokan jöttek oda hozzám, hogy gratuláljanak, kétségkívül kiemelkedőt nyújtottak a lányok. Azt hiszem, jót tett nekik, hogy hárman is ott voltak a csapatból a tokiói olimpián, hiszen ez önbizalmat, rutint adott nekik, már otthonosan mozognak világversenyen – azért ez eltér a korosztályos viadaloktól, azokon nincs call room, nincsenek kamerák, az első bálozóknak – és ilyenből szép számmal volt a csapatunkban – ehhez is hozzá kell szokniuk.

– A júniusi Európa-bajnokságot egyetlen arannyal zártuk, azt a férfi kardcsapat szerezte, a vébét pedig két első és egy második hellyel. Már akkor is benne volt a válogatottban az eredmény, netán hatottak a kicsit keményebb kapitányi mondatok?
– Tűz és víz volt az Európa-bajnokság és a vébé – azt hiszem, a fejmosás is hatott, de még inkább az, hogy mindenki magába nézett, és igyekezett megkeresni, hol hibázott. A csapat nyolcvan százaléka jobban teljesített Kairóban, mint Antalyában, ehhez pedig kellett az önvizsgálat, kellett sok beszélgetés.

– Tavasszal megkezdődik az olimpiai kvalifikáció: hogyan tovább?
– Mindenki kap öt hét pihenőt, aztán azt kértem a fegyvernemi vezetőedzőktől, hogy mindenki menjen el egy nyolc–tíz napos alapozásra – penge nélkül. Hosszú időszak következik szeptembertől, kőkemény hónapok várnak ránk, és nagyon figyelnünk kell, mert azt semmiképpen sem szeretném, ha áprilisra, amikor kezdődik a kvalifikáció, elfáradnának a versenyzők. A cél természetesen az, hogy aki a világranglista elején áll, az igyekezzen megtartani a pozícióját, aki viszont visszacsúszott, tegyen meg mindent, hogy visszakapaszkodjon. A jelenlegi állás szerint egyébként a férfi és női kardcsapatunk, valamint a férfi párbajtőregyüttes áll kvótás helyen, míg egyéniben a tőröző Kondricz Kata és Szemes Gergő, és a párbajtőröző Kun Anna áll olimpiai indulást érő helyen a ranglistán.