Tudományos, fantasztikus – magyar nyelvű szakkönyv teszi vonzóvá a siklóernyőzést

 

Ha azt mondom, úgy vagyok a repüléssel, ahogy drága jó Petőfi Sándorunk a zordon Kárpátokkal – csodálni csodálom, no de szeretni... –, még nem mondtam semmit. És azzal is legfeljebb csak a felszínt karcolgatom, ha elárulom, az első felszállást követően már nemcsak az együtténeklés őszinte örömével, hanem sorstársi belátással fújom együtt Presser Gáborral – csak időben, nem térben – az ismert LGT-dal „roppantul gyűlölök repülni” strófáját. És talán önmagáért beszél, hogy világéletemben nagyra tartottam Dennis Bergkamp futballját, hogy egyetértően bólogatok, amikor Raymond Babbitt juszt se hajlandó repülőre ülni az Esőemberben, netán hogy rendre furcsa szédülés fog el, ha meghallom Buddy Hollytól az Everydayt. És töredelmesen bevallom, még sosem jutottam túl a Toy Story első részén sem, mert nekem ugyan ne kiabálja Buzz Lightyear, hogy a végtelenbe, azt meg főleg, hogy tovább.

Semmi kétség, a hiba az én készülékemben van, és talán még nevetni is tudnék magamon, ha közben nem látnám, milyen képtelenségeket művelek felszállás és landolás között. Hogy minden egyes pittyegő hangra összerándul a gyomrom, hogy már a motor beindítása előtt görcsösen kapaszkodom a karfába, hogy percekig bámulom a légiutas-kísérő arcát abban a reményben, hogy mindenkinél előbb leolvasom róla a közelgő és elkerülhetetlen katasztrófa nonverbális jeleit. Magamban szegény Daidaloszt teszem felelőssé, amiért lehetetlen ötletet adott az utókornak – hát már hogyan lehetne viasszal és mézzel összeragasztott szárnyakkal bárhová is elrepülni, amikor lám, ez az acélból, titánból, alumíniumból és még ki tudja miből megépített gép is bármikor bekrepálhat. És érteni vélem Ádám hezitálását is, aki a világűr peremén így viaskodik háborgó lelkével a Tragédia XIII. színében: „Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas / Lelkem lezárja, s vágyom el köréből; / De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam.”

Na, most ebből az alapállásból indulva vettem kézbe Simonics Péter, a siklóernyőzés meghatározó hazai alakjának a sportág mibenlétét összefoglaló, Szelek szárnyán című könyvét, hogy aztán napokig képtelen legyek letenni, és megbabonázva bújjam, mint valami mágikus tárgyat. Nem, nem hozta meg a kedvem a repüléshez a keménytáblás, 350 oldalas kötet, igaz, kóros földhözragadtságom korábban sem gátolt meg abban, hogy tiszteljem és értékeljem mások repülés iránti vágyát és szeretetét, és a semmihez sem fogható, nem ritkán transzcendens szabadságélmény megtapasztalását. A Szelek szárnyánnak nem is a kedvcsinálás a legfőbb értéke, meg aztán a siklóernyőzés tipikusan az a sportág, ami élőben, élesben „rántja be” az embert. Bár el tudom képzelni, hogy akad olyan, a repüléssel már kacérkodó olvasó, akit ez a mérnöki precizitással megszerkesztett kötet vezet el végül oda, hogy egyszer majd ő legyen az a pilóta, aki a siklóernyőjét „kiteríti a hegy tetején, a feje fölé húzza, majd néhány lépés megtételével lábról indulva elstartol, és a levegőbe emelkedik”.

Hogy akkor a Szelek szárnyán mégis mitől fantasztikus és letehetetlen olvasmány? Attól, hogy enciklopédikus részletességgel és egy kórboncnok alaposságával dolgozza fel a siklóernyőzést (a ritka alkalmak egyike, amikor az alcímként adott A-tól Z-ig formula nemcsak kötelező elem, hanem valódi tartalommal bír), sőt nemcsak a sportágat magát, hanem az ahhoz kapcsolódó valamennyi diszciplínát. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe (aki kedvet kap a könyv elolvasásához, úgyis elveszik majd az olyan finomságokban, mint a különböző ernyőtípusok zsinórtérképének rajzolata, a nyomástérképek egyezményes nemzetközi jelkódja vagy a beülő felépítését taglaló magyarázat): a sportágismereten túl az aerodinamika, a meteorológia, a repüléstechnika, a közlekedésismeret vagy a repülésre vonatkozó jogi szabályozás is tudományos igényű, alapos feldolgozást kap a könyvben. Mindezt ízléses tördelés, megannyi színes fotó, és sok-sok grafika, ábra, táblázat, infogram, diagram és még számtalan egyéb, a megértést segítő illusztráció teszi komplett és komplex élménnyé.

(Simonics Péter: Szelek szárnyán – siklóernyőzés A-tól Z-ig, Libri, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 19-i lapszámában jelent meg.)