Ösztönből szépet – Kamler János jegyzete

KÖSZÖNETTEL TARTOZUNK Carlo Ancelottinak és Josep Guardiolának. Kedd este szédületes mérkőzést játszott Madridban a Real és a Manchester City, három gól itt, három ott, helyzetek futószalagon, izgalom, alapvetően ezért nézik (vagy néznék…) a labdarúgásért rajongók. A négy közé jutás a tét a Bajnokok Ligájában, vagyis már nem babra megy a játék, a két világhírű edző mégis úgy küldte csatába csapatát, hogy meg akarja nyerni a meccset. És nem így vagy úgy − hanem az erősségeket kidomborítva, szórakoztatva.

A világ talán két legjobb együttese feszült egymásnak, emitt Federico Valverde, amott Phil Foden lőtt manapság ritkán látható gólt, különösen a Madrid uruguayi játékosáé volt csúcsminőség: helyzetfelismerés, lábtartás, kivitelezés. De vissza a két edzőhöz! Miért nem csinálja ezt minden szakember? Olyan művészi társaságot nyilván nem hord még egyszer a hátán a föld, mint amilyen az 1982-es világbajnokságon a brazil válogatott volt, de a profi labdarúgókat igenis lehet úgy irányítani, olyan taktikával felvértezni, hogy ne a szoros emberfogás, a labda lelátóra bombázása, az ellenfél megfélemlítése vagy megsemmisítése legyen a feladatuk. Hanem a játék. Vajon ki érzi jobban magát meccs közben: akinek jószerével nincs is a futballal kapcsolatos feladata, vagy aki szabadjára engedheti ösztöneit? Itt ugyanis ez történt: Ancelotti és Guardiola a támadó szellemű labdarúgóiból kihozta a maximumot, mert engedélyezte nekik, hogy kihozhassák.

De volt kakukktojás.

Erling Haaland, a kiscsapatok ostora. Megnéztem, a játékosok piaci értékével foglalkozó portál, a Transfermarkt jelenleg 180 millió euróra taksálja a City norvég középcsatárát, amiről egyrészt Franz Beckenbauer igazsága jut eszembe: amikor a Bayern München 2012-ben 40 millió euróért szerződtette Javi Martínezt a Bilbaótól, a Császár nemtetszésének adott hangot, mondván, egyetlen labdarúgó sem ér ennyit. Mármint 40 milliót. Ehhez képest Haaland… Nyilván erős és gyors center, aki a kaputól tíz méterre egy érintésből gólveszélyes, de nem tud önmagának helyzetet kialakítani, nem cselez, a legkevésbé sem szórakoztató a játéka, kövezzenek meg, de nekem unalmas. Ha rá azt mondják, világklasszis csatár, akkor a gólt ezerféleképpen szerző Luis Suárezra vagy Zlatan Ibrahimovicra mit mondjunk? Hogy a két brazil géniuszról, Romárióról és Ronaldóról ne is beszéljünk.

Az igazán nagy csillogásból valahogy mindig kimarad Haaland, kimaradt kedd este is, fel sem tűnt, hogy ott van. Mégis milyen szuper 90 perc volt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!