„Nem a Real vagy a Milan ellen döntöttünk” – a Szoboszlai-út

Nagyításért katt ide!

– Kezdjük a legfrissebbel: mit jelent Szoboszlai Dominik számára egy olyan elismerés, mint Az év sportolója, át tudja érezni húszévesen ennek a jelentőségét?
– Amikor a jelölés után erről beszélgettünk, és szóba került, kik után kaphatja meg Dominik a díjat, hogy olimpiai bajnokok is vannak a jelöltek között, az édesapja, Szoboszlai Zsolt csak ennyit mondott: „atyaúristen” – fogalmazott a Nemzeti Sport Online-nak a lipcsei középpályás menedzsere, Esterházy Mátyás, akivel az Év Sportolója Gála kapcsán beszélgettünk Szoboszlai Dominik eddigi útjáról. – Már az önmagában hihetetlen, hogy ennyi idősen egyáltalán jelölték egy ilyen rangos elismerésre. Talán mi már meg sem tudjuk igazán élni mindazokat a sikereket, rekordokat, amiket egymás után elér. Lassan már természetesnek tűnik, hogy tizennyolc évesen debütált a válogatottban és rögtön az első meccsén gólt szerzett a Bajnokok Ligájában (húszéves korára a BL legeredményesebb magyar góllövője – a szerk.), hogy ő lett a legdrágább magyar játékos és húszévesen a Bundesligába szerződött, most pedig az év sportolója lett Magyarországon. Közben elfelejtjük, úgy búcsúzott Salzburgból négy év után, hogy az utolsó, Wolfsberger AC elleni bajnokiján a kezdőcsapatból még mindig ő volt a legfiatalabb játékos. Minden egyes siker után figyelmeztetem, örülhet, nyugodtan lehet büszke magára, hiszen ezekért a pillanatokért dolgozik. Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy magyar labdarúgó ilyen hamar ilyen magasságokba juthat, most ez a valóság, ami számára is visszaigazolja, jó úton jár.

– Olyan úton, mellyel párhuzamosan a magyar futball, illetve a labdarúgásunk nemzetközi megítélése is új szintre léphet, de ez nagy felelősséggel is jár…
– Dominik egész eddigi karrierje nemcsak az ő sikereiről szól, hanem a következő generációk lehetőségeinek megnyitásáról is. Reméljük, az eredményei és az elhivatottsága inspirációt jelent majd a fiataloknak: akármennyire hihetetlen, magyar tinédzserként is el lehet jutni odáig, hogy a világ száz legjobb labdarúgója között emlegessék. Ezért is készült mini film a Lipcséig vezető útjáról. Dominik próbál úgy élni, hogy minden szempontból jó példa lehessen mások előtt – az, ahogy dolgozik, ahogy viselkedik a pályán és azon kívül. Sokszor elmondom neki, „nem csak magadért csinálod”, de ezzel tisztában van, ennek is köszönhető, hogy egészen más ember lett, szakmailag és a gondolkodás terén is a Salzburgban töltött évek alatt. A pályán rengeteget fejlődött például a labda elleni játékban, a pályán kívül megtanulta, hogyan kell tiszteletet tanúsítani a társaival vagy bárki mással szemben. Azt, hogy nem mindig ő a legnagyobb király a csapatban – itthon például ez az egyik probléma, hogy a saját korosztályukban kiemelkedő tehetségek sokszor túl sok időt töltenek az utánpótlásban, nem kapják meg a lehetőséget már tizenhat-tizenhét évesen előbb a másodosztályban, majd az első osztályban a felnőttek között, így megreked a fejlődésük, mert az utánpótlás-bajnokság már nem jelent kihívást számukra.

– A magyar futballban az őszi sikerek után éppen a játékospiacon lenne szükség nagy változásra, hogy egyre több magyar játékos kerülhessen a legerősebb európai bajnokságokba.
– Egyik napról a másikra ne várjunk robbanásszerű változást a játékospiacon, de néhány év alatt lehet változást elérni, amiért viszont tenni kell. Van egy helyzet, amit ki kell használnia a magyar kluboknak. Dominik, Gulácsi Péter, Sallai Roland vagy Szalai Attila sikereinek köszönhetően sokan figyelik a játékosainkat, ez olyan helyzet, amire lehet és kell is tudatosan építeni. Most még álom kategóriának tűnik, hogy az NB I-ből magyar játékos közvetlenül topcsapatba tudjon szerződni, de ha például a szlovákiai Zsolnáról az egyébként Győrben nevelkedett Bénes László el tudott igazolni a Mönchengladbachhoz vagy ugyanabban az évben Milan Skriniar a Sampdoriához, akkor néhány év múlva miért ne köthetnének üzletet a magyar klubok is ilyen kaliberű klubokkal? Csak azzal a céllal kell játékosokat nevelni, hogy aztán el lehessen adni őket, ehhez a fiataloknak tizenhat-tizenhét éves korban fokozatosan egyre több lehetőséget kell adni, hogy a felnőttek között futballozhassanak. Dominik még nem volt tizenhét éves sem, amikor Ausztriában már alapembernek számított a felnőtt másodosztályban szereplő Lieferingben. Nagyképűség lenne azt gondolni, hogy az NB I-es csapatok a világ összes egyesülete számára piacot tudnak jelenteni, első körben azt a hat-hét csapatot kellene megtalálni, amelyeknek rendszeresen tudnának eladni játékosokat a hazai klubok. Egyre több fiatal bizonyítja, hogy megállja a helyét, így a klubok is egyre nagyobb bizalommal fordulnak Magyarország és a magyar játékosok felé, de a piaci folyamatokkal nem lehet szembe menni, megfelelően kell pozícionálnunk magunkat nemzetközi viszonylatban.

– Mi kell ahhoz, hogy egy magyar fiatal Dominikhez hasonló utat járhasson be? Mennyire fontos a futballista szülő, hiszen ha megnézzük a mostani válogatott nagy ígéreteit, akkor azt láthatjuk, hogy Dominik mellett Sallai Roland és Szalai Attila édesapja is élvonalbeli labdarúgó volt?
– A tehetségen túl három tényezőt emelnék ki. Az egyik, hogy tizennégy éves korra tökéletes technikai képzettséggel kell rendelkezni. Ennek átadása nem is az akadémiák feladata lenne, mert ott már a taktika és egyéb elemek kerülnének előtérbe, csakhogy itthon még az utánpótlás-válogatott mérkőzésein is sokszor arról beszélgetünk, ez vagy az a játékos megfelelően képzett-e, például le tud-e venni úgy egy labdát, hogy azt képes azonnal tovább is passzolni. A karrierépítés másik kulcstényezője a tudatosan gondolkodó szülő. Az nyilvánvaló, hogy az a gyerek, akinek futballista az édesapja, sokkal több időt tölt labdával, mint a társai, tehát előnyben van. A gyerekek régen a grundokon rúgták a labdát napestig, egymástól tanultak, egy átlagos, nem különösen tehetséges gyerek is jobban megtanult futballozni, mint a maiak, akik kevesebb időt töltenek a labdával. Viszont egy tudatosan gondolkodó szülő folyamatosan keresi, hogyan tudná fejleszteni a gyermekét – ez nemcsak a labdarúgásra, hanem bármely más sportra is érvényes. A harmadik, ezzel összefüggő tényező a karriertervezés. Egy szülőtől nem várható el, hogy átlássa, melyik csapatnál hogyan építik a fiatalokat, ez a menedzserek feladata, hogy minden elérhető információ értékelésével és megosztásával segítsék a döntéshozatalt. Sokszor mondják, Dominiknek szerencséje volt a Salzburggal, de elfelejtik, hogy ehhez meg kellett hozni egy döntést, a szülőkkel közösen más csapatok helyett a Salzburgot választottuk, mert a tapasztalatok azt mutatták, a tehetségek együtt tudnak fejlődni a klubbal, amely azzal a céllal szerződteti, majd neveli a fiatalokat, hogy aztán tovább tudja adni. Nem lesz mindenkiből topjátékos, aki Salzburgba kerül, de mindenki egyenlő esélyekkel indul.

– A magyar játékosok további menedzselése szempontjából milyen hozadéka lehet a lipcsei szerződésnek? Magyar menedzserként is oda lehet érni a topklubok közelébe?
– A magyar futball közelmúltja miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy már a gondolkodásban is limitáljuk magunkat, és előre kijelentjük: magyar játékos tizennyolc évesen nem lőhet gólt a Bajnokok Ligájában, magyar játékost húszévesen nem szerződtet egy BL-elődöntős klub, magyar menedzserrel nem ül le tárgyalni az Arsenal, a Manchester City, vagy az AC Milan. Dominik eddigi karrierútja viszont azt mutatja, mindez igenis megtörténhet, a nemzetközi sajtóban vele kapcsolatba hozott sztárklubok valóban konkrétan érdeklődtek iránta. Tehát, ha a tehetségen és a technikai képzettségen túl adott a családi háttér és a játékos a jó karriertervezésnek is köszönhetően képes fokozatosan fejlődni és egyre magasabb szinten, egyre jobb teljesítményt nyújtani, akkor a határ a csillagos ég.

– Nem próbálták meg elcsábítani öntől Dominiket nemzetközi hírű ügynökségek?
– Voltak megkeresések Európa topügynökségeitől, de hét év alatt szerencsére olyan, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat alakult ki közöttünk Dominikkel és a családjával, hogy mindannyian maximálisan hiszünk a közös munkában, a közösen választott útban. Ezzel együtt folytattam tárgyalásokat lehetséges partnerekkel, akik bizonyos százalékért cserébe segítettek volna a menedzselésében a kapcsolataikkal, de nem találtuk meg azt a formát, ami minden félnek előnyös lett volna. Fiatal vagyok, vannak terveim, ambícióim és egy rövid távon anyagilag kecsegtető ajánlat miatt nem akartam egyébként szükségtelen kompromisszumokat kötni. A jövőben is csak olyan együttműködésbe megyünk bele, ami a játékos előrelépését szolgálhatja.

– Ha valóban hinni lehet a sajtóhíreknek, akkor ez a bizonyos út már most vezethetett volna Münchenbe, Madridba vagy Barcelonába is – túl nagy ugrás lett volna?
– Amikor meghoztuk a döntést Dominik jövőjéről, nem a Real Madrid vagy mondjuk az AC Milan ellenében döntöttünk – hatalmas élmény volt például megismerkedni a milánóiak technikai igazgatójával, Paolo Maldinivel, mára látszik is, mennyire jó irányba viszik a klubot –, hanem az RB Leipzig által felvázolt projekt mellett. Azért esett a választásunk Lipcsére, mert itt láttuk a legnagyobb esélyét annak, hogy folytatódni tud a Salzburgban tapasztalt, remélhetőleg továbbra is töretlen fejlődési folyamat.

– Milyen ajtókat nyithat ki ön előtt ez az átigazolás?
– Természetes, hogy minden sikerrel újabb kapuk nyílnak meg az ügynökségem és ezáltal a játékosaink előtt is. Nagyon jó visszajelzéseket kapok egész Európából, több klub is konkrét elképzelésekkel keresett meg, így kár lenne tagadni a pozitív hatásokat. Azt gondolom, hogy kezd beérni az a tudatos munka, aminek évekkel ezelőtt nekiálltunk és biztos vagyok benne, hogy rövid- és középtávon is hasznát látja ennek a magyar futball.

– Ön már látja a mostani, tizennégy-tizenhat év körüli fiatalok között az új Szoboszlaikat, akik hasonló útra léphetnek?

– Nem szerencsés, ha összehasonlítjuk a játékosokat, de nem akarom megkerülni a kérdést. Igen, vannak olyan egyéniségek az utánpótlásban, akik megfelelő szorgalommal és elhivatottsággal nagyon messzire juthatnak. A teljesség igénye nélkül Senkó Zsombor (Juventus), Berki Marcell (FC Liefering), Keresztes Noel, Szűcs Tamás, Németh Dániel (mind a három Honvéd), illetve Kovács Patrik és Vancsa Zalán (mind a kettő MTK) mind olyan tizenhat, tizenhét-tizennyolc éves fiatalok, akikben nemzetközi szinten is óriási potenciál rejlik. Azért őket említem, mert abban a korban vannak, amikor egy hajszál választja el őket attól, hogy a felnőttek közé lépjenek és rendszeresen ott bizonyítsanak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy segíthetjük ezeket a tehetségeket, hiszek benne, ha tovább mennek a megkezdett úton, akkor sikeresek lesznek. A fiatalabbak között is vannak óriási tehetségek, de előttük még nagyon hosszú az út, rengeteget kell dolgozniuk, míg tehetségből igazi futballistává válhatnak. Szoboszlai Dominik kiváló példa arra, hogy a „nem lehet megcsinálni” kezdetű mondatokat el kell felejteni, mert azok csak könnyű indokok arra, miért ne csináljunk valamit. Ha a fent említett alapok adottak, igenis bármit el lehet érni, Magyarországról indulva is…