Sötétben tapogatózunk

2471092 24710922471092 2471092
Vágólapra másolva!
2012.09.29. 00:09
Úgy látszik Portugáliában egyáltalán nem ritkaság, ha a stadion fényei spontán kialszanak meccs közben. Tavaly Bragában, most pedig Porto külvárosában...

Úgy látszik Portugáliában egyáltalán nem ritkaság, ha a stadion fényei spontán kialszanak meccs közben. Tavaly Bragában, most pedig Porto külvárosában (a Fény Stadionjában ez egyébként lehetetlen) szakadt ránk a sötétség. Szerencsére nem kellett sokáig várni arra, hogy a szorgos szakemberek visszahozzák a fényt az éjszakába, és a Pacosra is rámértük idei első vereségüket.Úgy látszik Portugáliában egyáltalán nem ritkaság, ha a stadion fényei spontán kialszanak meccs közben. Tavaly Bragában, most pedig Porto külvárosában (a Fény Stadionjában ez egyébként lehetetlen) szakadt ránk a sötétség. Szerencsére nem kellett sokáig várni arra, hogy a szorgos szakemberek visszahozzák a fényt az éjszakába, és a Pacosra is rámértük idei első vereségüket.

Már az elején leírom, hogy örülni egyedül a végeredménynek lehet, mert a játékunk, meg úgy egészben véve a meccs is siralmas volt. Persze lehet, hogy egy kicsit túlzok, mert azért az Académica elleni vajúdásnál ez egy fokkal, vagy kettővel jobbnak tűnt. Sikerült helyzeteket kialakítani egész szép számban Witselék nélkül is, ráadásul Aimar és Martins sem volt ott a pályán (utóbbi Matic helyett jött be a 66. percben). Ezek a helyzetek viszont nagyrészt a semmiből jöttek, az akciók nem voltak felépítve, egyszóval döcögött a játék.

Az eredmény jött, mi viszont nem játszottunk jól. Akarom mondani, annyira rosszul sem játszottunk, csak nem volt elképzelés. Nem, ez sem jó! Volt elképzelés, csak nem az szerint játszottunk. Istenem, ez egy ördögi kör, nem is folytatom tovább.

Kezdjük inkább a legelejétől! Alig ment le 3 perc a meccsből, rögtön reánk is hullott a sötétség leple. Salvióék nem igen rettentek meg a fény hiányától, többé-kevésbé kivehető, dekázgató sziluettjeik egész jó elemei lehettek volna valami elvont videóklippnek. Ilyeneken agyaltam. Azután meg hívtam a barátnőmet, hogy olybá tűnik, mégis lenézek hozzá, mert el fog maradni a meccs. Naná, hogy éppen akkor álltak helyre a dolgok. Barátnőm csalódottan jóéjt kíván, telefont letesz, vissza a meccshez.

Nemanja MaticMatic egyetlen valamire való szerelését sajnos senki sem láthatta

A játék folytatódott, én pedig elmosolyodtam magamban, gondolván arra, hogy ez az egész egy kibaszott nagy metafora. Kialudtak a fények csapatunk kritikus időszakának egy kritikus meccse elején, majd pedig kivilágosodott. Ez jelent valamit, innentől szárnyalunk ám! Na persze, de akkor egyenesen egy nagy oszlopnak, mert Cícero már be is talált ekkor. Vezet a Pacos. A gólt ráadásul egy olyan támadás előzte meg a Pacos részéről, ami a tavalyi, szebb napjait élő csapatunkat idézte.

Kell nekem ilyen faszságokon gondolkozni? Még, hogy metafora! Ez nem egy vers, de még csak nem is egy lehangoló elégia. Minek ezt az egészet bármihez hasonlítgatni? Lássuk a valóságot a maga pucér valójában! Ez egy nagy szar! De még mielőtt elpattant volna egy ér a fejemben, már robbant is a gránát a Pacos kapujánál, de olyan erővel, hogy még Cassio kezéből is kiesett a labda. Az épp arra járó Lima könnyűszerrel pöckölhette be a lasztit, mi pedig két perc alatt láthattunk két gólt.

Ezután harmincöt percnyi tömény kínlódás következett, amit egy óriási Lima, majd Salvio helyzet zárt le.

Rodrigo és Enzo PérezRodrigóék nem találják a kapcsolót az öltözőben

A második félidőben két dologra jöttem rá/lettem figyelmes (kinek hogy tetszik). Az egyik, hogy Lima Braga-béli bűneit már meg is bocsátottam, sőt el is felejtettem. Gyakorlatilag ő húzott ki minket a szarból, és akár mesterhármast is lőhetett volna, ha kicsit bátrabban játszik. A másik, hogy Gaitán az a fajta állat, aki annál jobban viselkedik, minél kevesebb kaját döfünk az pofája arca alá. Talán kicsit durva a hasonlat, de ahogy fokozatosan száll le a magas lóról, kezd is szépen, lassan magára találni a srác.

A Pacos még a hosszabbításban kétszer ránk hozta a frászt, és bizony csak Artur hihetetlen védésének köszönhetjük, hogy ez a poszt végül az Örömmámor kategóriába kerülhetett. Lima mellett így nálam ő is a meccs embere, nem tudok dönteni kettejük között.

Na és akkor most szinte kötelező bejelenteni, hogy nyakunkon a Barca elleni BL-meccs, és ha már ilyen közel van, akkor feltenni a Mi lesz velünk ilyen játékkal? vagy Hogy ússzuk ezt meg zakó nélkül? típusú kérdéseket, de nem teszem. Egyrészt, mert ezzel külön posztok fognak még foglalkozni, másrészt pedig túl makacs vagyok ahhoz, hogy beismerjek akármit is, ami lekicsinyítene minket a Barca mellett.

Tito Villanova és embereiTitóék elemzik a Benfica Pacos elleni játékát

A meccs összefoglalója:

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik