– Hogyan szállhat ki csak úgy egy szponzor?
– Csak párbeszéd és kézfogás alapján zajlott minden, így retorzió nélkül bejelentheti a szponzor, hogy nem ad tovább pénzt. Körülbelül két azonos szintű támogató pénze, plusz a klubtól befolyó összeg alkotja a büdzsét. Az egyik szponzor Varga Tamás, Aljosa Kunac és Weszelovszky László fizetését állja, ő száll ki most. A névadó szponzortól kapott összeget viszont már novemberre elköltötte a szakosztály, a klubtól pedig nem érkezett pénz. A Cattaro elleni meccset lejátsszuk, aztán összeül a csapat, s eldönti, hogyan tovább. A másik probléma, hogy nagyon sok játékosnak nincs szerződése.
Minden következtetés levonása nélkül nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy párhuzamot fedezzünk fel a ferencvárosi vízilabdázók és jégkorongosok ősze között. A nyáron mindkét sportágban igencsak nekiveselkedtek az erősítéseknél – sokszoros válogatottak érkeztek –, a nagy hagyományokkal rendelkező szakosztályok ismét a régi fényükben szerettek volna csillogni. A játék és a szekér azonban akadozott, ami újonnan összeállt gárdáknál nem ritkaság és aligha megy csodaszámba. A szakosztályok vezetősége azonban mindkét helyen többet, jobbat várt. A korongozóknál november végén, egy súlyos hazai vereség után – 0–8 a Vasas ellen – telt be a pohár, aminek a szerződések módosítása, illetve felbontása lett az eredménye. A pólósok szerdán a Honvéd vendégeként kaptak ki simán, 11–5-re, majd került nyilvánosságra az anyagi rendezetlenség, ami esetükben megelőlegezi a korongosokéhoz hasonló folytatást… |
– A pólósok nagy része puszira játszik a Fradiban?
– Amikor idejöttem, azt kértem: legyen minden átlátható, legyen fedezet, akkor lehet normálisan dolgozni. Erre a vezetőség második kérdése az volt: „És Ambrus úr, hogyan fog büntetni?" Ne ez legyen a központi kérdés, legyen nyugodt munka!
– A múltban általában csak az volt a kérdés, hogy karácsonyra vagy márciusra fogy-e el a pénz. Ezután mégis miben reménykedett?
– Naiv fejjel nem gondoltam, hogy elfogy a pénz. Ehhez képest az indulásnál kiszállt egy bank a válságra hivatkozva, de így is megvoltak a lehetőségek. A névadó szponzor kérte, hogy modern, átlátható struktúrájú szakosztályt építsünk. Ez nem indult be, senki sem tett ez irányban lépéseket.
– Érdemes volt feladni a biztos pécsi középszert a kockázatos népligeti álomért?
– Vállalni kellett, ez hozzátartozik a sportemberi mivoltomhoz. Azt éreztem, itt az idő, hogy valami nagyba belevágjak. Megállapodtunk, kezet fogtunk, nekem ennyi bőven elég volt. Ígéretet kaptam, hogy minden megváltozik, és azt gondoltam, nem az én problémám, hogy mikor írjuk alá a szerződést.
„A szerdai, Honvéd elleni meccs utáni csapatmegbeszélés gyakorlatilag botrányba fulladt – kezdte Varga I Zsolt, a csapat játékosa. – Én hétfőn és kedden nem jártam az uszodában, mert beteg voltam, de a többiek mesélték, hogy bejött az elnök, és közölte, hogy nincs pénz. Ezután a másnapi vereséget követően bejött az öltözőbe, és leszúrt minket a játékunkért. Olyan érzésem van, hogy az előző napi bejelentés is azért volt, hogy a várhatóan bekövetkező vereségre lehessen fogni a pénztelenséget. Én az ilyen eszközöket nem vagyok hajlandó elfogadni és megérteni sem.” |
– Nem kellett volna az elején erélyesebbnek lennie, az asztalra csapnia?
– Ez az életem, ezért jöttem haza, bíztam abban, hogy rend lesz. Hol volt nekem másra energiám, meg melyik asztalra csaptam volna? Varga Tamás és Kunac csak szeptember 15-én érkezett meg, előbbi sérültem, aztán én intéztem a légiósok internetbekötését, biztosítását, lakását. Eszembe sem jutott, hogy már az elején konfrontálódjak. Azután már csak a fenyegetőzések jöttek, hogy következménye lesz a gyengébb szereplésnek, és a káoszban találtuk magunkat.
– Évről évre ez történik. Mi ad hitet a játékosoknak a Fradihoz?
– Nem tudom, az ősszel talán csak én.
– Mégis mindig jött tíz játékos a távozók helyére.
– Most már nem fog. Ha nem lesznek tisztába téve a viszonyok, ha ilyen múlt századi, ad hoc jellegű a szponzorálás, nem lehet folytatni a munkát. Mindenki ezen nevet, még a külföldieket is óva intik a Fradiba igazolástól – ezt nemrég mondták a légiósok.
– Van remény arra, hogy januárra lesz pénzük?
– Nincs.