Jókay Zoltán: A tanítás az életem
Az 59 éves Jókay Zoltán mielőtt edzőnek állt volna, maga is élvonalbeli röplabdázó volt. Tatabányán született, ott is ismerkedett meg szeretett sportágával, és vált NB I-es játékossá szülővárosában. Később megfordult Szombathelyen és a TFSE-nél is feladóként, és 1990-ben utóbbi csapathoz, Budapestre kerülve a Testnevelési Egyetemen kezdett el tanulni, ahol előbb tanári, majd szakedzői diplomát szerzett, s rövid időn belül már tanított is TF-en.
„Immár harminc éve tanítok, míg az edzősködést kicsit korábban kezdtem még egyetemistaként – idézte fel pályája első lépéseit Jókay az Utánpótlássportnak. –
Nekem mindig is a tanítás volt az elsődleges küldetésem, amelyet soha nem adtam fel,
még a sűrű klubedzői vagy éppen a válogatottbeli feladataim mellett sem hagytam fel az oktatással. Már gyerekkénr – általános, de legkésőbb középiskolás koromban – tudatosult bennem, hogy egy nap testnevelő tanár szeretnék lenni. Az edzősködés iránti vágy igazából csak a játékoskarrierem végén, már egyetemistaként fogalmazódott meg bennem, és miután kipróbáltam magam ezen a területen, az megerősített, hogy ez lesz az én utam hosszú távon."
Az edzősködést 1995-ben a Csepel SC-nél kezdte a felnőtt férficsapat másodedzőjeként és utánpótlás-szakágvezetőként. Majd két évre rá a TFSE-nél folytatta, ahol a női szakosztály vezetőjének, illetve az első csapat vezetőedzőjének nevezték ki. Időközben előbb az ifjúsági leányválogatott másodedzője, majd 2001-től szövetségi vezetőedzője lett – ekkor távozott a TFSE-től. A korosztályos nemzeti együttessel 2003-ban részt vett az ifjúsági Európa-bajnokságon, illetve a világbajnokságon is.
És csak ezek után jöttek pályafutása legnagyobb sikerei: 2004 és 2018 között a Vasas SC felnőtt női csapatának vezetőedzőjeként dolgozott,
ez idő alatt négyszer nyerte meg az Extraligát, valamint nyolcszor a Magyar-kupát.
Aztán a második sikerkorszakában már a Pénzügyőr mestereként (2018–2024)
a férfimezőnyben is szerzett két magyar bajnoki címet, valamint három kupaaranyat.
Emellett 2010 és 2012 között a felnőtt női válogatott szövetségi kapitánya is volt, később pedig a belga Jan De Brandt mellett két ízben is (2015–17 és 2018–2020) másodedzőként tevékenykedett a nemzeti csapatnál. Két évvel ezelőtt aztán visszatért az „alma materéhez”, a TFSE-hez a női csapat élére, és megnyerte csapatával az NB I, vagyis a második vonal 2024/25-ös szezonját, így feljutott az Extraligába, ahol a múlt évben benn is maradt az első osztályban.
Szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy mindegyik állomáshelyemen befogadó közegre leltem, és a játékosaim vevők voltak az elképzeléseimre és habitusomra,
illetve tudtuk egymást építeni és motiválni, így mindig megtaláltam a hangot az aktuális együttesemmel, a végén pedig mindenütt szép dolgot tudtunk felépíteni. Mindig hagytak dolgozni, és ha nem is voltunk eredményesek az adott pillanatban, hagyták kiforrni a projektet, ami jellemzően meg is hozta aztán az eredményt. Azt vallom, hogy minden egyes nap lehet tanulni, és valamilyen szegmensben előrelépni tecnikailag, taktikailag vagy éppen mentális téren. Ráadásul ez a fejlődés kölcsönös folyamat edző és játékos között.
Nemcsak én próbálok tudást átadni nekik, hanem ők is tanítanak engem,
és mindenképpen jobb edző válik belőlem a közös munka által."
Októberben Jókay rangos díjban, állami kitüntetésben részesült sikeres edzői pályafutásának, tréneri életművének elismerése jeléül. A kiemelkedő edzői tevékenységet és jelentős nevelő-oktató munkát végző sportszakemberek részére alapított Bay Béla-díjat kapott a Magyar Sport Napja alkalmából rendezett ünnepségen a Belügyminisztérium dísztermében.
„A díj átvétele kapcsán eszembe jutott egy idősebb edzőkollégám gondolata, aki azt mondta: ha díjakat kapsz, az már azt jelenti, hogy megöregedtél.
Bár én egyáltalán nem érzem magam idősnek, sőt még mindig kellő energiával és tennivágyással bírok ahhoz, hogy továbbra is még jó néhány évig a hivatásomnak, az edzősködésnek és a tanításnak éljek.
(Kiemelt képet készítette: Árvai Károly/Nemzeti Sport)
