Bode Millernek bejött a kockázatos taktika

A szervezők nagy bravúrt hajtottak végre azzal, hogy a hóhiánnyal küzdő síparadicsomban meglehetősen kemény, technikás pályát hoztak létre, igaz, egyes hírek szerint az önkéntes pályamunkások ennek érdekében hajnali ötig dolgoztak a terepen.
Bár a vadonatúj, 3500 férőhelyes célstadion nem telt meg az első versenynapra, így is kiváló hangulat fogadta a versenyzőket, akik közül elsőként a veterán hazai kedvenc, Kristian Ghedina rugaszkodott neki. Noha a szebb napokat is megélt síző az idén óriási meglepetésre megcsípett egy dobogós helyet, ezúttal inkább azzal vétette észre magát, hogy szinte a fejével vette be az egyik irányjelző kaput.
Az első valamirevaló eredménnyel a 2001-es St. Anton-i világbajnokságon lesiklásban bronzérmes német Florian Eckert rukkolt ki, a kilences rajtszámmal induló síző nagyon magabiztos, tempós futamot produkált, s egészen a liechtensteini Marco Büchel futamáig ott mosolyoghatott az élen álló versenyző kötelező helyén, a szponzorfal előtt. Büchel azonban a pálya összes szakaszán jobb időt produkált a németnél, s bár az alsó részen hibázott egy kicsit, nyolc századdal gyorsabban érkezett a célba. A vaili világbajnokság óriás-műlesikló ezüstérmesének aranyról szőtt álmait az osztrák Benjamin Raich foszlatta szerte, aki technikai specialistáktól nem várt merészséggel siklott végig a stílusához amúgy passzoló, meglehetősen kanyargós pályán. Büchelt tehát Raich váltotta az élen, ám rövid életűnek bizonyult a királysága, hiszen az amerikai Bode Miller úgy robogott végig a pályán, ahogyan a kilencvenes évek végén a csúcsformában lévő Hermann Maier tette. Kockázatvállalásának és eszeveszett tempójának az lett az eredménye, hogy sem Michael Walchhofer, sem a világbajnokság előtti utolsó, kitzbüheli szuper-G-t megnyerő Hermann Maier nem tudta őt megelőzni.
Sőt, a szám királyának kikiáltott, a szakágban eddig az összes vb-jén dobogóra álló Herminátornak még azt is le kellett nyelnie, hogy fiatalabb honfitársa, Benjamin Raich elcsípte előle a bronzérmet. Az amerikai Bode Miller pályafutása harmadik világbajnoki aranyérmét szerezte meg ezen a napon, úgy, hogy korábban Bormióban még Vk-futamot sem tudott nyerni. ----