Bolond egy Európa-bajnokság volt, az tény&A problémák vélhetően már akkor elkezdődtek, amikor néhány évvel ezelőtt az európai szövetség vezérkara Olaszországnak, azon belül is egy 800 lakosú falucskának, nevezetesen Courmayeurnak adta a 24. Európa-bajnokság rendezési jogát.

PázsyBlaszczyk 4:1! Nem, ez így nem jó, ebből egyáltalán nem derül ki, hogy ez az eredmény valójában mekkora bravúr. Bár, aki egy kicsit is jártas a sportágban, az pontosan tudja, hogy micsoda káprázatos eredményről van szó.

Egy matematikus nyilván szívesen elszöszmötölne azzal a feladvánnyal, miszerint "mennyi annak az esélye, hogy egy sportoló, aki felnőtt Európa-bajnokságon először teljes jogú csapattag, az első egyéni mérkőzésén éppen azzal az ellenféllel játsszon, akitől tart, aki már ilyen fiatalon is a mumusának tekinthető, s aki ebből következően az utóbbi időben rendszeresen legyőzte?

"Tudom, most magam ellen is beszélek, de én azt hiszem, hogy ráfért már az európai női asztaliteniszre ez a vérfrissítés."

Előre elnézést kérek azért, amit most írok, de a fene egye meg&! Pedig akkora esélyt kapott a magyar női válogatott, hogy az talán már túlzás is volt, mégsem sikerült élni a lehetőséggel: az aranyéremig vezető kikövezett út helyett a csapat megtorpant, és így csak bronzot szerzett. Csak  írom én&

Megvan a századik& Így is van rendjén, erre számítottunk, de azért tessék elhinni, nagy megkönnyebbülés ez. Mert az, hogy egy csapat a találkozó abszolút esélyese  miként az Eb-negyeddöntőjében a magyar válogatott az oroszok ellenében egyértelműen annak számított , semmit sem jelent, attól még bármi megtörténhet. Hogy ne menjünk messzire, éppen itt Courmayeurban szaladt bele a német női csapat egy hatalmas pofonba, midőn a negyeddöntőt 3:2-re elbukta a házigazdákkal szemben.

Van egy jó hírem: a magyar férfiválogatott az Európa-bajnokság nyitónapján sima 3:0-ás vereséget szenvedett a belgáktól. Tessék? Hogy ez egyáltalán nem jó hír?