Néhány hónappal ezelőtt még az volt a kérdés, hogy Lisztes vagy Miriuta irányítsa-e a magyar válogatottat. Aztán a "harc viszonylag gyorsan eldőlt...

Az ÚjpestFradi meccsen a legendás zöld-fehér kettesre és a tehetetlen igazságszolgáltatásra gondoljon mindenki. Fájdalmas és dühítő pillanat lesz.

Az első forduló után még azt mondták: jó, jó, szerencséjük volt, mert a zűrös napokat élő Ferencvárossal játszottak döntetlent. Aztán jött a második kör, döntetlen Győrött  ám még az sem számított különösebb bravúrnak, a bűnrossz meccs után sem figyelt fel senki a Balaton FC-re.

Ha valaki pályára lépett Moszkvában, a Lenin-stadion avatómérkőzésén, és Bozsik József mellett szerepelhetett a középpályán, a lapos, hosszú indításokkal Puskás Ferencet, Hidegkuti Nándort vagy éppen Sándor Károlyt dobta támadásba, arról elmondható, hogy klasszis labdarúgó volt. Bundzsák Dezső éppen az 1956. szeptember 23-án rendezett SzovjetunióMagyarország találkozón szerepelt először címeres mezben.

Ami vasárnap délután történt Nógrádmegyeren, arra nincs jobb kifejezés, mint a futballünnep. A Magyargéc játszott a Vasassal...

Mészöly Kálmán nem akar szövetségi kapitány lenni. Nem itthon kérték fel erre a feladatra (korábban megtörtént ez háromszor is&), hanem egy egzotikus országban...

Ez lenne az igazán nagy bravúr, sérülten, úgy ötvenszázalékos állapotban profiszerződést kapni. Márpedig Ferenczi István, az MTK korábbi gólfelelőse véghezviheti mindezt, feltéve, hogy ha valóban látnak benne fantáziát.

A kalandok tovább folytatódnak. Mint a magyar népmesében, a fiatalember elindult világot látni. Igaz, vándorútjára nem hamuba sült pogácsát vitt.

Százszor inkább a futballpálya, mint a kényszerpálya: előbbin bizonyíthat, trükközhet, játszhat a labdarúgó, utóbbin viszont csak vár és vár.

Lazításról szó sincs. Sáfár Szabolcs, alighogy hazatért Salzburgba, máris újra edzésbe állt. Igaz, immár arra készül, hogy orosz színekben bizonyítson.

Szűcs Lajos sem bírta tovább. Szerda reggel felébredt egy gyakorlatilag átvirrasztott éjszaka után, a tükörbe nézett, majd miután megriadt saját meggyötört arcvonásaitól, odament Gellei Imre szövetségi kapitányhoz, és azt mondta, köszöni szépen a lehetőséget, de ő most inkább hazamenne. Itt az újabb döbbenetes pillanat, amikor egy Európa-bajnoki selejtező előtt olyan lelkiállapotba kerülhet valaki, hogy képtelen a meccsre, a válogatottságra koncentrálni. Pedig a Ferencváros kapusáról mindenki tudja, hogy igazi sportember, számára nemcsak szóban jelent mindent a futball.

Horváth Cs. Attila csak mondja és mondja, bár nem győzi hangsúlyozni: ő nem kíván fröcsögni, csupán rendet szeretne látni a magyar labdarúgásban. Hiú ábránd, mondhatják sokan, ám a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnöke, a Magyar Amatőr Labdarúgóliga pénteken lemondott alelnöke nem kevesebbre kíváncsi az MLSZ vezérkarától, mint a következőkre: hol és hová tart a Bozsik-program, és ki a vezetője?

Azt képzeljék el, ha valaki egy fülledt május végi délutánon egyszer csak feláll a Régi Sipos étterem ünnepi asztalától, megkocogtatja a poharát, megköszörüli a torkát (néhány kisfröccs után muszáj&), majd szót kér, s azt mondja: "Drága barátaim, a jó isten szeret engem, másként nem ihatnék áldomást veletek a kilencvenedik születésnapomra. Boldog ember vagyok, csak tudjátok, az bánt, hogy nem léphettem pályára a világbajnoki döntőn&

Ritkán volt példa arra a magyar futballban, hogy Újpestről egyszerre több edző, s még több futballista igazoljon át a Ferencvároshoz  márpedig hamarosan ez történik, ám ennek aligha örülhet mindenki.

Némi túlzással érdemes lenne valamenynyi magyar klubvezetőnek a Balaton felé venni az irányt, megkérdezni valamelyik siófoki futballistát, hogy hogyan is lehet manapság pénz nélkül futballozni Magyarországon.

Egy hét alatt eldőlhet a sorsunk. A szokásos álomkergetés a Stockholmban elért 11-es döntetlen óta tart, azóta mondogatja az optimista magyar drukker, hogy hátha most sikerül...

Bozsik Péter. Bajnoki címmel büszkélkedhet, a zalaegerszegi közönség szereti, a nyáron mégis távozik a városból. Ez önmagában is furcsa helyzet...

Láttunk már ennél cifrább gólt is. Néhány hónapja az egyik angol bajnoki meccsen a hátvéd bedobást végzett el a saját tizenhatosa közelében, rendesen meghajította a lasztit, az meg hosszú röppálya végén a gólvonal felé pattogott.

Kóczián Ferenc melegített, melegített, aztán egyszer csak leizzadt. Nem a futás vagy a gimnasztika miatt, hanem az ukáz után, amikor is közölték vele: "Ferikém, te most szépen visszaöltözöl, mert valami nincs rendben az igazolásoddal.