Régi idők csodás légkörét idézve – ilyen egy vérbeli kerületi derbi a Budapest-bajnokságban

Nem csoda, hogy szűk egy órával a kezdés előtt már sorba kell állni a belépőért, majd már odabent, a büfében a melegszendvicsért, a teáért és a csapolt sörért (vagy a forralt borért). A körülmények is a régi idők csodás légkörét idézik fel: a betonfallal körülölelt, villanyfénnyel megvilágított pályát csak egy korlát választja el a nézőtértől, ahol meglehetősen bő a kínálat: a kék és fehér műanyag székekre éppúgy lehuppanhat valaki, mint a fából készült padra, de aki nem ülve, hanem állva akarja nézni a meccset, gond nélkül megteheti – a legtöbben így is tesznek.

„Hová menjünk?” – kérdezi az egyik hazai drukker, mire a másik így felel: „Ahonnan a legjobban lehet kiabálni…”  S láss csodát, megtalálja azt a helyet, fel is csendül egyhamar az „Imre, Imre, Imre!” rigmus. Egyedülállónak több okból sem nevezhetjük: egyrészt többtucatnyian ácsorognak mellette (helyszíni megfigyelés: senki sem akar nagyon eltávolodni a büfétől…), másrészt szinte mindenki bekapcsolódik a szurkolásba. A lelkesedés úgy sem hagy alább, hogy a SZAC futballozik mezőnyfölényben, sőt a mérkőzés első helyzeteit is a vendégcsapat alakítja ki – a PSK-hívek nagy megkönnyebbülésére a legendás kapus, Mészáros Ferenc unokája, Mészáros Mirkó újra és újra bizonyítja, a családban hagyománya van annak, hogy valaki tud védeni. Nem mellesleg: még két Mészáros a Pestszentimre keretének tagja, Mirkó édesapja, Dániel csatárként riogatja a lőrinci védelmet, nagybátyja, Gábor tartalék kapusként ül a padon. Ott, ahol nem más, mint a Bp. Honvéddal bajnoki címet és Magyar Kupát nyerő, a Ferencvárossal szintén bajnoki aranyérmes Davide Lanzafame a „főnök”: a korábbi kiváló támadó nyár óta irányítja a csapatot – forró szívvel (hiszen olasz…) és hideg fejjel (mégiscsak edző). No meg sikerrel: a 38. percben Choman Mohamed Ádél megszerzi azt a gólt, amely a mennybe repíti a XVIII. kerület egyik felét. A (gól)örömről „csak” röviden: leírhatatlan.

A szenvedély meg hatalmas: a Honvéd II pályaedzője, Fűzfa Gergely 34 évesen mutat példát győzni akarásból a mindkét együttesben szép számban játszó fiataloknak, a PSK öregfiúkcsapatának oszlopos tagja, Ésik Tamás a város másik végéből kocsikázik át betegen a Táncsics Mihály utcába, csak hogy szemtanúja lehessen a presztízscsatának, a gárdonyi céges bulit a meccs kedvéért otthagyó Tarcali apukát pedig már az boldoggá teszi, hogy fia, Márton a hosszabbítás második percében pályára lép – a lefújást követően megöleli gyerekét, és már indul is vissza. Méghozzá abban a tudatban, hogy Davide Lanzafame csapata megtette, amit megkövetelt a haza(i közönség): az egyébként mindvégig sportszerű és izgalmas találkozón 1–0-ra legyőzte a SZAC-ot.

„Fontos volt nekünk, fontos volt a klubnak, fontos volt Pestszentimrének, hogy nyerjünk!  – értékel mosolyogva az olasz szakember. – Óriási harc volt, fantasztikus érzés, hogy a végén miénk lett a győzelem, aminek köszönhetően tettünk egy újabb lépést előre. A hangulat lenyűgöző volt, a futballnak ez a lényege, ezúton is köszönöm a drukkereknek, hogy az első perctől az utolsóig támogattak minket. Remélem, megháláltuk a bizalmukat.”

Olybá tűnt...

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 19-i lapszámában jelent meg.)