Győr kétarcú város, teli kedves emberrel: a Nyugat-Magyarországi Vendéglátó Vállalat mosolygós hölgyei például pompás ebéddel kínálták a tudósítót, amikor egy kávézót keresve véletlenül az ő zártkörű nőnapi rendezvényükre tévedt be. Az Egyetemi Sportcsarnok büfése ugyanakkor kevésbé vendégszerető alkat: a sóspálcikánál alkalmazott nagyjából ötszáz százalékos haszonkulcsa már a szemérmetlen rablás határmezsgyéjén terül el.
Vasárnap Győrhöz hasonlóan Balázs Attila is megmutatta a szebbik arcát.
A húszéves magyar a Daviskupa-válogatott első számú játékosaként magabiztosan várta a pénteki, Todor Enev elleni meccset, majd csúnyán kikapott, s ha nincs Bardóczky Kornél és Varga Róbert szombati párosgyőzelme, el is dőlt volna a Magyarország–Bulgária találkozó az euroafrikai zóna 2. csoportjának első fordulójában. A mieink így is 2:1-es hátrányban kezdték a záró napot, azaz Balázsnak nyernie kellett Grigor Dimitrov ellen. Meg is akarta mutatni, hogy jóval többre képes, mint amit pénteken láttunk tőle, s ezúttal kiválóan játszott. Nemcsak első szervái ültek, mert kezdeményezni, keményen a vonalak mellé ütni a labdákat. Az is a malmára hajtotta a vizet, hogy Dimitrov bármekkora tehetség, három nap alatt harmadik éles mecscsét játszotta, s már korántsem volt olyan pontos, mint pénteken. A 17 éves bolgár – amikor a legjobban kellett –, összekapta magát, s a fogadósiker nélkül véget érő első játszma hajrájában jobban koncentrálva megnyerte a rövidítést.
A második szettben Balázsnak sikerült elvennie megingó ellenfele szerváját, de amikor a játszmáért adogatott, a bolgár jutott fogadólehetőséghez. A találkozó olasz ülnöke ezt a lélektani pillanatot választotta, hogy észrevegye, a háló tövében feljött a ragasztócsík, s megállította a meccset. Amíg pedig Deák Attila, a magyar szövetség főtitkára a rá az élet minden területén jellemző szakszerűséggel és némi ragasztóval orvosolta a problémát, a magyar teniszező rendezte gondolatait, s 6:3-ra megnyerte a szettet. A harmadik felvonásra azonban összezuhant, rögtön elveszítette a szerváját, és utána is vért izzadt minden adogatójátékért. A játszma közepére feljavult, de hiába vette vissza a brékelőnyt, néhány hiba megpecsételte a sorsát.
A negyedik szett látványos labdamenetekkel kezdődött: előbb Balázs emelte át kétszer ellenfelét, aztán a bolgár ért el a földön gurulva egy rövidítést. Kettő kettő után a magyar elvette Dimitrov szerváját, majd számos bréklabdát hárított – volt, amelyet egy második adogatás után remekül fellépve a hálóhoz. Azt, hogy helyén volt a szíve, kiválóan mutatja, hogy az 5:3-at követően négy ász értékű szervával tette biztossá a játszmát. A döntő szettre azonban elfogyott az ereje: nyoma sem volt bátor, pontos játékának, Dimitrov pedig egyre magabiztosabbá vált, alig négy labdát engedélyezett Balázsnak, s 6:0ra nyert.
„Köszönöm társaimnak, hogy a szombati páros győzelemmel adtak nekem még egy esélyt. Nagyon készültem erre a meccsre, meg akartam mutatni, hogy több van bennem, és jobban, felszabadultabban is játszottam, mint pénteken. A végén azonban Dimitrov kiválóan teniszezett, két önhibája volt az egész utolsó szettben, ráadásul ahelyett, hogy fáradt volna, akkor volt a legjobb, ami a háló másik oldaláról nézve elég demoralizáló tud lenni” – szomorkodott a magyara meccs után.
Az utolsó, immár tét nélküli összecsapáson Kellner Ádám győzött, így a bolgárok 3:2-re nyertek.
A magyar válogatott július 10. és 12. között Moldovát fogadja a kiesés elkerüléséért.
Ez a csapat pedig többre hivatott.