Ibrahimovic: több mint gólszerzés

Ibrakadabra, azaz Zlatan Ibrahimovic, az Inter klasszisa ismét elvarázsolta a nézőket. A svéd csatár kedd este csereként állt be a Genoa elleni kupameccs 75. percében, amikor az Inter már 1–0-ra vezetett, és úgy nézett ki, hogy neki csak kóricálnia kell negyedórán keresztül a pályán, hogy meg ne fázzon.

Ehhez képest a vendéggárda szinte rögtön egyenlített, Ibra pedig szerencsére „kénytelen” volt focizni – nem is akárhogy. Szokás szerint magára vonta az ellenfél teljes védelmének figyelmét, a 100. percben rúgatott egy gólt Cambiassóval (a svéd bombaerős lövése után a labda kipattant Scarpi kapusról, az argentin középpályásnak csak a hálóba kellett helyeznie), majd jött az igazi mutatvány, amikor egy, már halottnak tűnő akció végén bokából gurított a hálóba a teljes Genoa-védelem asszisztálása mellett.

Ez utóbbi találat a sokadik tagja az „Ibrahimovic csodálatos góljai” című sorozatnak, amely a közelmúltban is rengeteg értékes produktummal gyarapodott. Mintha a svéd mostanában már nem elégedne meg azzal, hogy sorozatban termeli a gólokat (a bajnokságban 11nél jár, csak kettővel van lemaradva a góllövőlistát vezető Marco Di Vaiótól, és eggyel a Diego Milito, Alberto Gilardino kettőstől), kifejezetten arra is törekszik, hogy szépségdíjas találatokat szerezzen.

Az idényben az eddigi legszebb gólja kétségkívül a Bologna elleni bajnokin született, amikor Adriano balról érkező beadása után a levegőben hátrafelé sarkazva lőtt a piros-kék hálóba. (Annak idején korábbi mesterének, az akkor még a Lazióban játszó Roberto Mancininek volt egy hasonló találata a Parma ellen.) Aztán emlékezetesek voltak Ibrának a Palermo elleni találatai, az egyiknél – egy szabadrúgásnál – 100 km/óránál is gyorsabban csapódott a labda a rózsaszín-fekete kapuba, vagy ott volt a Chievo elleni duplája, két szintén pompás góllal, egy felhőfejessel és egy kapáslövéssel.

Talán ebből a rövidke felsorolásból is kitűnik, hogy Ibra hihetetlenül sokoldalúan tudja bevenni az ellenfelek kapuját, minden gólja más és más – és akkor még nem beszéltünk a mezőnybeli megmozdulásairól, például arról a Lazio elleni meccsen bemutatott ollózásról (a levegőben úszva továbbította a labdát), amely után a Stadio Olimpico közönsége is megtapsolta.

Ibrahimovic mindenképpen „furcsa szerzet” a futballisták között, hiszen méretei ellenére (192 centi magas, 84 kiló) rendkívül jól cselez, gyorsan fordul, nagyon technikás, korántsem az a tankszerű támadó, aki ezekkel a paraméterekkel lehetett volna. Ráadásul van még egy nagy előnye a védőkkel szemben: gyerekkorában tékvandózott, ezért rendkívül laza, olyan magasra is fel tud nyúlni lábbal a labdáért a levegőbe, ahová mások fejjel is alig-alig érnek fel.

Ha már itt tartunk: a minap egy nyilatkozatában azt mondta, hogy ha nem futballista lett volna, hanem megmaradt volna a tékvandónál, akkor mostanra már alighanem olimpiai bajnoki címig vitte volna.

Ez azonban már nem a szép gólokat szóró Ibrahimovic mondata, akit mindenki szeret, hanem a rendkívül szerénytelennek, nagyképűnek tartott Ibrahimovic, akit sokkal kevésbé kedvelnek az emberek…