Penksa, Kriston Attila, Szkukalek Igor, Zováth János.
Csoda-e, ha az FTC a bajnoki cím mellett a Magyar Kupát is megszerezte?
Azonban hiába volt a siker, az edzőt, Pintér Attilát – aki nemcsak a meccseken, az edzéseken is ezer fokon égett – megfúrták az idősebb játékosok.
Ekkor jött edzőnek a válogatottnál Lothar Matthäus segítőjeként dolgozó László Csaba, s az Üllői útra lopakodott az egyre nyomasztóbb pénztelenség. A pályán még derekasan küzdött a csapat, a Sparta Praha elleni BL-selejtezőben jobban játszott, s megérdemelte volna az újbóli főtáblára kerülést, azonban a prágai visszavágón a hosszabbításban elvérzett (öszszesítésben 2–1-gyel). Erre a meccsre már nem sikerült megtartani az Angliába szerződött Gera Zoltánt, és sokan mondták: ha ő játszik, beteljesülhetett volna az álom.
A Sparta elleni vereséget követően valami megroppant az UEFA-kupába kerülő Fradinál: 2004. november 4-én a Puskás Ferenc Stadionban 26 ezren látták a holland Feyenoord elleni 1–1-es döntetlent, de azt senki sem látta, mi zajlik a színfalak mögött. Pedig az volt az igazán nagy csata: a találkozó szünetében sztrájk volt az öltözőben – a hosszú hónapok óta tartó pénztelenség miatt.
A szépen csengő forintok hiánya mellett a szezon végén még bajnoki és kupaezüst jutott a Fradinak, de 2005 nyara már jelezte: válság lesz.
Csapatnyi, meghatározó futballista távozott az Üllői útról, és helyettük „névtelenek” jöttek: Erős Gábor, Budovinszky Krisztián, Grósz Róbert, Kemenes Szabolcs, Tímár Krisztián, Jovánczai Zoltán. Ez már nem Fradi-szintű erősítés volt, aminek meg is lett a következménye.
A László Csabát időközben Gellei Imrére cserélő Ferencváros a hetedik helyen végzett.
Majd jött az MLSZ máig rengeteg vitára okot adó, pereket generáló, megmagyarázhatatlan döntése: a befektetők keresésébe belerokkant, anyagilag ellehetetlenült Ferencváros kizárása.
A szövetségi döntés igazságtalan volt (a Fradi mellett több csapat sem felelt meg az MLSZ által támasztott követelményeknek), egy viszont biztosnak tűnt: könnyebb megkapaszkodni a langyos NB I-ben, mint visszajutni a másodosztályból, és ez a Ferencvárosra hatványozottan igaz. A zöld-fehérek ellen a másodosztályban minden csapat élete meccsét vívja, és bizony a körülmények sem „segítették” a – magyar szinten – minőségi öltözőhöz, pályához szokott Ferencvárost.
Ez persze nem menti fel a jelenkorban Fradi-mezben szereplő játékosokat. Ráadásul az FTC leginkább nosztalgiacsapatra hasonlít, amely máshová már nem kellő idős játékosokból és a legendás klub szintjét még csak meg sem közelítő ifistákból áll. Ide vezetett a pénztelenség és a hozzá nem értés.
Az utánpótlás aranybánya – de nem a fradistáknak...
Amikor kizárták az FTC-t, Gellei Imre azt nyilatkozta: „Még az ificsapattal is azonnal vissza kell jutni!”
Nem sikerült.
S ehhez képest Csank János a tavaly augusztusi kinevezésekor két kéréssel állt elő: hozzák viszsza a rutinosnak számító kapust, Szűcs Lajost, és tartsék meg a gólerős támadót, Tököli Attilát. Ez sem teljesült.
Mint ahogy évről évre kifosztják a ferencvárosi utánpótlást: menedzserek hada csap le a tizenéves fradistákra, és adja el őket külföldre.
Az Üllői úton így nemcsak a jelen, a jövő is elveszik.
S mire az angolok elkezdik a takarítást, rádöbbenhetnek: szellemkastélyt vásároltak.
