Milánóban nem csak nosztalgiáznának
Úgy hírlik, ismét összeültek Horváth Gáborral.Úgy hírlik, ismét összeültek Horváth Gáborral.
A hír igaz – mondta Storcz Botond, aki két év kihagyás után tért vissza a hajóba. – Ez adta magát, míg négyesünk másik két tagja, Vereckei Ákos és Kökény Roland egyesben versenyez, mi párosban próbálunk szerencsét. Természetesen ez a szám a négyes mellett csak afféle mellékzönge, annak ellenére, hogy véleményünk szerint nem leszünk esélytelenek.
A milánói világbajnokság óta azért eltelt néhány év...
El, de nem csupán öregebbek, tapasztaltabbak is lettünk, és úgy érzem, nagyon jó formában vagyunk. A képlet egyszerű: ha jól dolgozol, megy a hajó. Úgy látom, a csapatban nálunk mindenki jól dolgozik.
Úgy tűnik, Storcz Botond különösen, hiszen Bakó Zoltán önre osztotta a négyesben a vezérevezős szerepét.
Inkább azt mondom, a helyzet ezt diktálta. Mivel Vereckei Ákos és Horváth Gábor helye egyértelmű a hajóban, így két verzió volt: Kökény Roland vagy én. Végül is én kaptam ezt a szerepet.
Szokatlan Kammerer Zoltán helyén ülni?
Először azt hittem, hogy szokatlan lesz, de jól érzem magam az első beülőben. Egyébként itt lehet érezni leginkább a hajó sebességét, és ez a négyes esetében remek élmény.
De nagy felelősség is, nem?
Természetesen nagy felelősség a csapásszámot meghatározni, de igazából nem csak rajtam, az egész csapaton múlik, hogyan megy a hajó.
Amikor szeptemberben az esztergomi Duna-ágon tartott edzésekkel megkezdte felzárkóztatását, gondolta volna, hogy újra a legmagasabb szintre kerülhet?
Nagyon reméltem, ezért fogtam bele a munkába. Úgy érzem, jót tett a két év pihenő, és sokak szerint már egyáltalán nem látszik a lemaradásom, visszakapaszkodtam a régi szintre.
Idestova másfél évtizedes pályafutás van ön mögött. Hová helyezné el a mostani Storcz Botondot?
Nehéz erre válaszolni. Sokkal jobb vagyok annál a Storcz Botondnál, aki 2005-ben letette a lapátot, és nem érzem, hogy gyengébb lennék annál, aki a 2004-es athéni olimpia előtt voltam. Bár nem tartozom a fiatal versenyzők közé, állóképességben mégis magas szinten vagyok, ami biztató a jövőt illetően. De ha a titok nyitját keressük, a legfontosabb, hogy feltöltődve, jó gondolatokkal, érzésekkel és megfelelő hozzáállással fogtam bele ismét a munkába. Ez még sokat érhet.
