Nyitánynak ez nagyszerű volt

Hat óra.

„Uitverkocht”, azaz eladva – tudatják A/4-es nagyságú „plakátok” a De Kuip kasszáihoz érkező látogatóval, hogy a vásárlással elkésett. Ha nem foglalta le előre, nem rendelte meg idejében a jegyét (avagy nem bérletes), keresztet vethet rá, hogy élőben szemtanúja lehessen a 2007–2008-as holland bajnoki idény első „tavaszi” rangadójának, a Feyenoord és a PSV (az Eredivisie első és második helyezettje) összecsapásának.

Este nyolckor nem is vagyunk többen az arénában 51 ezernél…

Rotterdamban mindenesetre délután még gond nélkül be lehetett szerezni néhány elfekvő bilétát a nem is annyira feketepiacon, amelyet keresni sem kell, az üzér számára ugyanis az értelmetlen-érthetetlen nyelven a csatornaparton beszélgető külföldi (magyar) kettős ránézésre potenciális vevőnek tűnik. Meg nyilván tájékozatlannak, ezért szól az első ajánlat 120 euróról. Per kopf, persze. Aztán lejjebb kúszik az ár.

Tekintettel arra, hogy ennyiért nagyjából VIP-belépő járna, valamint az akkreditációval sem volt korábban gond, a mosolygós – elutasító – válaszunkkal néhány percre elszomorítjuk az alkalmi árust. Megy balekot keresni.

Egyébként Hollandia és Rotterdam nem hazudtolja meg magát. Nem érezzük, hogy a világ kizökken a megszokott kerékvágásból, amikor – mintegy köszöntésképp – elsőként ecstasyt és kokaint kínáló kölyök szólít le minket, majd védikus nyugalommal éneklő krisnás csoportba botlunk, és nem a Feyenoord meccsjegyein nyerészkedni akaró alakba. Az „üzletember” elsőrangú idegenvezetőnek bizonyul, véletlenszerűen éppen arra kalauzol, ahol a vendégcsapat az összecsapást megelőző utolsó órákat tölti. A bordóra festett hatkerekű a masszív PSV-logóval az oldalán eltéveszthetetlen a Bildberg Parkhotel bejáratánál, a Dzsudzsák Balázst is soraiban tudó csapatnak azonban se híre, se hamva. A délelőtt tizenegykor még Eindhovenben, a De Herdgang edzőközpontban taktikai eligazítást tartó bajnoki címvédő játékosai négy órával később a kötelező csendespihenő perceit töltik, miközben néhány szurkolójuk (a leginkább punknak tűnő srácok hovatartozását a nyakukba tekert sálakból silabizáljuk ki) már a reggeli órákban átvonatozott Erasmus szülővárosába, előtte persze pergő nyelvvel átkozva a helyi vasúttársaságot a 15 eurós retúrjegy áráért. A futball, elsősorban a kiemelt mérkőzés – dacára annak, hogy valamennyi megkérdezett egyöntetűen állította: a Feyenoord–Ajax párosítás az igazi rangadó, a PSV látogatása ehhez képest csupán „placebo” – a hollandoknak ünnep. A kisebb pénztárcájú drukkereknek nem is az olcsó fajtából.

Akadnak – taxisok, bártulajdonosok –, akik kizárólag a biznisz miatt szorítanak a Feyenoord sikeréért.

„Annyira nem érdekel a futball, hogy kimenjek miatta a stadionba, de az már nem mindegy, nyer-e vagy veszít a csapat. Ha győz, este fut a szekér” – kap az egyszerű kérdés hallatán őszinteségi rohamot a személyszállító kisiparos, aki percekkel később megcáfol egy Rotterdam-szerte terjengő legendát, hogy nincs az a helyi taxis, aki ne tudná, hol található a Spot The Loony nevű